VATIKÁNI BELHARCOK
Eretnek. Teológiai anarchiát okoz. Egyházszakadást idéz elő. Súlyos vádak, amelyeket bármilyen vallási közösségen belül illene nagyon komolyan venni, főleg akkor, ha a vezetője a címzett. Ferenc pápa nem először akasztotta ki nagyon a katolikus egyház konzervatív vagy egyszerűen csak a dogmákhoz ragaszkodó híveit.
AZ AUTORITÁS KORLÁTAI
Az egyház „haladó” hívei ugyanakkor üdvözlik a pápa azon törekvéseit, amelyek liberalizálnák a doktrínákat. A konzervatívok viszont bírálják, mert az nyitást hirdet a muszlim migránsok felé, környezetvédelmi kérdésekben fejti ki a véleményét, enyhébb hangnemet használ a válásokkal, a házasságon kívüli együttéléssel, valamint a homoszexualitással és az abortusszal kapcsolatban. Az egyházon belüli ellenzék annyira felháborodott, hogy a pápa tanácsadói óvatosságra intették Ferencet, mondván: már az egyházszakadást kockáztatja.
Thomas Weinandy, az amerikai püspökök tanácsának korábbi vezetője szerint Ferenc „teológiai anarchiát” idéz elő. A püspökök egy másik csoportja úgy véli, a pápa „a válás pestisének” elterjedését kockáztatja. Tavaly ősszel több mint kétszáz egyházi tisztségviselő nyílt levelet írt, azzal vádolva a szentatyát, hogy eretnek gondolatokat hirdet. Májusban egyenesen külön konferenciát tartottak Rómában a „pápai autoritás korlátairól”. Raymond Burke bíboros, Ferenc egyik legerősebb belső ellenfele a tanácskozáson emlékeztette a közönséget, hogy a római püspök ereje nem „mágikus”.
A konzervatívok azt is felróják a pontifex maximusnak, hogy nem emelte fel a szavát az ír abortusztörvényről szóló referendum kapcsán. A szigetországban a közelmúltban nagy többséggel arról döntött a nép, hogy változzon meg Európa legszigorúbb abortuszszabályozása. A pápa népszerűségi indexe a mélyen katolikus Írországban 70 százalék feletti. Ferenc azonban a népszavazás előtt és után is néma maradt.
KÖZHELYEK BÁSTYÁJA
A dogmatikai kérdéseken túl a vallási vezetőnek a pápai államtitkársággal, a kúriával is meggyűlik a baja. Amikor Ferenc a hivatalába került, egyik első dolga volt a Vatikán pénzügyeinek a rendbetétele, a kúria átvilágítása. Az államtitkárságot klikkek, pénzügyi érdekcsoportok szőtték-szövik át. Bertone bíborost 2013-ban nevezte ki, hogy számolja fel ezeket. A kardinális akkor viperák és varjak fészkének nevezte a szervezetet, amely aztán később sikeresen megfúrta, így más megbízást kapott. A kúria átalakítása során Ferenc többször is karrierizmussal vádolta az ott dolgozókat. A Politico című lapnak nyilatkozó volt vatikáni tanácsadó szerint a pápa túlságosan is kemény kézzel bánt az államtitkársággal, „amelyben nagyon jól képzett és amúgy jó szándékú hivatalnokok dolgoznak”.
Az egyház liberális szárnya ugyanakkor szintén elégedetlen. Nekik az a bajuk, hogy az általuk szorgalmazott változások túlságosan lassan haladnak. Ferenc megígérte, hogy a pápai államapparátusban nők is helyet kaphatnak majd. Ez azonban azóta is várat magára. Csupán jelzésértékű kinevezések történtek – például a Vatikáni Múzeum élére. A „haladók” azt is sérelmezik, hogy az egyházfő megvétózta, hogy Mary McAleese volt ír miniszterelnök beszédet mondjon egy nőkről szóló, a Vatikánban megrendezni tervezett konferencián. A rendezvényt végül a pápai államon kívül tartották meg. Az exkormányfő ott fejtette ki a véleményét, amely szerint: „A Vatikán férfiközhelyek bástyája, amelyekhez Ferenc pápa is hozzátette a magáét.”
ARGENTIN ÉS JEZSUITA
Közben a legfőbb katolikus püspök a háttérben ügyesen keveri a lapokat. A fő cél az, hogy utódja megválasztásánál meglegyen a megfelelő többség a pápaválasztó testületben, hogy az új egyházfő az általa képviselt irányvonalat vigye tovább. Ferenc nemrég bejelentette, hogy június 29-én 14 új bíborost nevez ki. Közülük 11-en nyolcvan év alattiak, így az érvényben lévő szabályok szerint részt vehetnek a pápaválasztáson. (A maradék három tiszteletbeli bíboros lesz, akiknek az egyházért végzett tevékenységét ismerik el ezen a módon.) A pápaválasztó bíborosok csaknem fele így már Ferenc által kiválasztott lesz. Az egyházfő a kinevezésekkel azt a korábbi gyakorlatot is folytatja, hogy növeli a nem hagyományosan katolikus országok súlyát a testületen belül. Például iraki, pakisztáni, madagaszkári és japán bíboros is lesz. Így többek között Louis Raphaël I Sako, Bagdad érseke. 2013-as megválasztása óta a pápa – az egyház történetében először – több mint egy tucat országból helyezett ebbe a pozícióba papokat, így például Laoszból vagy Tongáról is.
A The Spectator című brit lap értékelése szerint Ferenc megítélésénél figyelembe kell venni, hogy argentin és hogy jezsuita. A jezsuiták mindig is tudták, hogy nyerjék el a társadalom támogatását, és ezalól a mostani pápa sem kivétel. Pontosan tudja, hogy az identitáspolitika időszakában élünk. Ez persze nem jelenti azt, hogy annak minden vesszőparipájával azonosulna. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a pápa ahhoz a generációhoz tartozik, amely Juan Perón Argentínájában nőtt fel. Az elnök a hatalom megragadása és megtartása érdekében gondolkodás nélkül volt képes váltani: hol szocialista, hol fasiszta, hol kapitalista volt. Így a Jorge Mario Bergoglio néven a dél-amerikai országban született pápa már fiatalon megszokta az ideológiák közötti hirtelen váltásokat.
A SZEKULARIZÁCIÓ ELLEN
Az elvilágiasodás folyamata nem redukálható pusztán arra, hogy az ateisták támadják a hitet. Legalább ennyire fontos – ha nem fontosabb –, hogy a szekuláris normákat mennyire veszik át a vallási szervezetek vagy a vallásos emberek. A „hívők” hajlamosak arra, hogy a modern világ morális dilemmáival szembesülve szép csendesen valami másban kezdjenek el hinni. Így megerősítésre van szükségük.
A katolikus egyház minden más vallásos szervezetnél sikeresebben volt képes megőrizni hagyományos doktrínáit a szekularizációval folytatott küzdelemben. Hierarchikus felépítése miatt az aktuális pápán nagyon sok múlik. Ferenc jó jezsuitához illően magabiztosan, vezérként lépett a színre. Most azonban rajta áll, hogy a pápai lobogót emeli-e fel, vagy a fehér zászlót kezdi lengetni – zárja írását a The Spectator.
Borítófotó: Ferenc pápa mexikói hívőkkel a Vatikánban. Az egyház liberális szárnya női tisztségviselőket látna szívesen
