MIGRÁNSVÁLSÁG
Európa országai keresik a megoldást a tartósnak ígérkező migránskérdés megoldására. Ezúttal egy német szakértő, Günter Nooke (CDU), a kancellár Afrika-megbízottja állt elő egy érdekes javaslattal, amelyet a média önkéntes gyarmatosításnak keresztelt el. Ez a szerencsétlen fogalomtársítás is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az indítványt – hozzanak létre a fekete kontinensen speciális városokat, amelyeket nyugati hatalmak bérelnének ötven évre az illetékes állam kormányától – az Afrikai Unió kapásból visszautasította.
BÉRVÁROSOK
Nooke tehát azt javasolta, hogy az Európai Unió, a Világbank vagy valamelyik más hasonló nemzetközi intézmény építsen és üzemeltessen bérvárosokat (charter towns), ezzel munkahelyeket teremtenek és előmozdítják a fejlődést. Az ötlet ellentmondásos reakciókat váltott ki nemcsak Afrikában, hanem másutt is a fejlődő országok egy részében.
Paul Romer amerikai professzor, a belső növekedési tényezők szakértője, aki az idén kapott közgazdasági Nobel-díjat, egy évtizede felvetett hasonló gondolatokat. Már akkor az afrikai establishment, az uralkodó réteg a balliberális Guardiannal együtt nekiment az elképzelésnek, mert „újgyarmatosítás-szaga” volt. A fekete földrész elitje attól tartott, hogy az elképzelés gyengíti szinte korlátlan uralmát a kontinens túlnyomó részén, azokban az országokban, amelyek ugyan függetlenné váltak, de gazdaságilag-politikailag nem nagyon tudtak lábra állni. Romer elképzelése talán némileg visszaszoríthatta volna a harmadik világot – elsősorban Afrikát, Közép-Amerikát – fojtogató korrupciót, nepotizmust, a közvagyon gátlástalan eltulajdonítását.
HONDURAS MEGPRÓBÁLTA VOLNA
Ken Opalo, a Georgetowni Egyetem Afrika-kutatója „bolond ötletnek” tartja a bérvárosok gondolatát, mondván: ezzel a migránsproblémát csak „belföldiesítik”, nem oldják meg. Ám így a jövendőbeli bevándorlók a saját országaikban, kontinensükön maradnának, és talán jobban boldogulnának, mint a fejlett világ államhatárainál vergődve.
Érdekes módon a mai mexikói–amerikai határ menti migránsválság egyik kiinduló országában, Hondurasban nyolc éve az akkori elnök, Porfirio Lobo Sosa jelezte érdeklődését a Romer-terv iránt. Miután menesztették, az elképzelés egy ideig élt legyengített formában (speciális gazdasági-ipari zónákat – SEZ – létesítettek volna), majd elfelejtődött. Ma Honduras reménytelenül sodródik a korlátlan korrupció, a totális maffiaállam irányába. A Romer–Nooke-tervet éppen a legszegényebb, leginkább kilátástalan helyzetű rétegek utasították el a leghatározottabban. Azok, akik már Mexikóban vannak, az amerikai határnál próbálnak átjutni az ígéret földjére, vagy készülődnek útra kelni.
A MONARCHIA KÍNÁBAN
Noha teljesen eltérő nemzetközi körülmények között, más céllal jöttek létre, sok elemzőben a Nooke-terv a XIX. század második felében, a XX. század első éveiben Kínában működött koncessziós területeket idézi fel. A mai távol-keleti nagyhatalom megbékélt múltja eme zavaros időszakának tárgyi emlékeivel. Az Osztrák–Magyar Monarchia által 1901–17-ben fenntartott koncessziós területen, Tiencsinben az európai birodalom aranykorának a stílusában tervezett házakat a Kínai Népköztársaság építészei szépen felújították, némelyikük ma akár Bécs, Budapest büszkesége is lehetne.
