HADITECHNIKA
Ami a gyilkos robotokat megkülönbözteti a ma már az élet majdnem minden területén alkalmazott masináktól, az az ember nélkül megvalósított döntési folyamat. Ahogy a Time című brit lap fogalmaz, ezek rendszerbe állítása lehet a haditechnika harmadik ipari forradalma a puskapor feltalálása és a nukleáris fegyverek bevezetése után. Szeptemberben fejeződött be Genfben az ENSZ-konvenció a hagyományos fegyverekről (CCW) égisze alatt tartott több hónapos tanácskozás a gyilkos robotok betiltásáról, és csaknem teljes kudarccal végződött. Az Egyesült Államok, Oroszország, Izrael, Ausztrália és Dél-Korea vezette azt a blokkot, amely ellenezte a megállapodást. Végül elfogadtak egy nem kötelező jellegű irányelvcsomagot. Azonban a fő célt, a gyilkos robotok betiltásáról szóló tárgyalások elindítását, majd ennek nyomán egy nemzetközi szerződés kidolgozását nem sikerült elérni.
VILÁGSZERTE TESZTELIK
Mint a Politico című lap megjegyzi, a hadiipari nagyvállalatok, a hadseregek az egész világon tesztelik ezeknek a szerkezeteknek a bevezetését. A gépek a hadseregek számára saját katonáik életének a kockáztatása nélkül olyan feladatokat oldanának meg, amelyek korábban emberáldozatokkal jártak. Nem mellékes szempont, hogy ugyanazt a feladatot az intelligens robotok az ember által irányított rendszereknél sokkal olcsóbban végzik el. A hagyományos vadászgépeken például a pilótát kiszolgáló, a biztonságáról gondoskodó eszközök a légi jármű költségének akár a húsz százalékát is kitehetik.
Korábban alapelvnek számított, hogy csupán olyan robotizált fegyverrendszert állíthatnak hadrendbe, amelynél csak ember hozhatja meg a végső döntést, a célpont, egy másik ember elleni, annak élete kioltására alkalmas, végzetes tűzcsapást. Ezt az amerikai–angol katonai szaknyelv man-in-the-loopként (az ember a döntési folyamat része) ismeri. Ilyen elven működnek például a felfegyverzett amerikai drónok, amelyeket nagyrészt élő személy irányít, s arról, hogy elindítsák-e a rakétát egy autó, egy ház vagy egy csoport megsemmisítésére, ő határoz.
Oroszországban és másutt azonban már gondolkodnak a gyilkos robotok alkalmazásán a határvédelemben. Ezek sokkal hatékonyabbak az embereknél, nem alszanak el, nem lankad a figyelmük. Komplex érzékelőrendszerrel felszerelt automaták, amelyek fegyvereket irányíthatnak. Például „halálövezeteket” alakítanak ki a határokon vagy egy különösen fontos objektum védelmi zónájában. Ha egy ember méretű, mondjuk 50 és 120 kilogramm közötti tömegű mozgó cél behatol az övezetbe, a rendszer először figyelmezteti, megállásra szólítja fel. Amennyiben nem engedelmeskedik, tüzet nyit az érzékelőkkel összekapcsolt géppuskákból.
A „LÉZENGŐ” RAKÉTA
Cseljabinszkban, Oroszország egyik védelmi ipari központjában, a Poljot gyárban évek óta készítik a Poljot‒1 nevű elektrooptikai megfigyelőrendszert, amely kiegészíthető radarral, nagy felbontású képet adó videókamerával – és fegyverekkel. Az így kialakított szisztéma embert hét, autót tíz, alacsonyan, viszonylag kis sebességgel repülő tárgyat több mint tíz kilométerről észlel. Ezt integrálja a gránátvetővel felszerelt Alfa-készülék, amely 250–400 méterre lő ki 30 mm-es gránátokat. A tűzparancsot ennél még csak az ember adhatja ki, de a rendszer összekapcsolható egy olyan komputerrel, amely önállóan dönt a fegyverek bevetéséről.
Izraelt tartják a világ vezető robottechnológiai államának. Tizenhárom évvel ezelőtt az Israel Aerospace Industries (IAI), az ország vezető haditechnikai vállalata már megteremtette a Haropot, a lézengő fegyverrendszerek (loitering weapons) egyik előfutárát. Ez az egyszer használatos, kis méretű, háromméteres fesztávú szárnyakkal felszerelt légi harceszköz órákig köröz (lézeng) egy meghatározott térségben, és ha talál olyan földi célpontot, amely a Harop számítógépes memóriájába beprogramozott hullámhosszú (mondjuk radar-) jeleket sugároz, egyszerűen belerepül a sugárzást kibocsátó forrásba, és 23 kilogrammos robbanófeje által önmagával együtt megsemmisíti. Ha nem talál célpontot, a kamikazénak is hívott gép lézengőideje lejártával visszatér a támaszpontjára és önállóan leszáll. A Haropot szokták emlegetni mint azt a fegyverrendszert, amely már a határán van az önálló döntéseket hozó, mesterséges intelligencián alapuló szerkezeteknek.
AZ ELSŐ TÁMADÁS
Valamennyi katonai tervező rémálma a „rajtámadás”. Amikor mondjuk száznál több, egy központi mesterséges agy által koordinált drón megostromol egy célpontot. A gépek egymással és a központi aggyal is kommunikálnak. A ma ismert rendszerek nagy része csak egy bizonyos számú támadót tud kezelni. Ha egy védett objektumot feldühödött darázsrajként rohan le a levegőből egy több száz tagú, felfegyverzett dróncsoport, roppant nehéz védekezni ellene.
Szíriában az oroszok hmeimimi légi támaszpontját ez év elején egy tizenhárom tagú, felfegyverzett drónraj támadta meg. A moszkvai védelmi minisztérium január 8-i Facebook-bejegyzése alapján hatot az orosz elektronikus hadviselési eszközök a támaszponton kívül a földre szállítottak, és a mérnökök Oroszországban megkezdték a tanulmányozásukat. A tárca szerint a drónok olyan GPS-vezérléssel, bonyolult repülési magasságszabályzó rendszerekkel voltak felszerelve, amelyek messze meghaladják a mintegy száz kilométer távolságra lévő (valószínűleg Idlíb tartománybeli) támadók technikai ismereteit. Emiatt azt feltételezik, hogy a konfliktusban érintett egyik nagyhatalom adhatott át nekik eszközöket, technológiát. Ha ez igaz, ez volt a hadtörténelem első ismert drónrajtaktikájú attakja.
Borítófotó: Harci drónok ellen tiltakozó graffiti Jemenben. Kiiktatnák az embert a döntési folyamatból
