NUKLEÁRIS FEGYVEREK
Ismét felerősödtek a spekulációk Németország, az unió önálló atomhatalommá válásáról. Az USA vezetőjének Európa- és NATO-politikája folytán kontinensünk katonailag magára hagyatott-nak érzi magát. Nyugat-Európa legfontosabb biztonsági garanciája az Egyesült Államok által az öreg kontinens fölé tartott atomernyő, nem pedig a balti országokban lévő néhány NATO-zászlóalj vagy a Lengyelországban állomásoztatni tervezett amerikai páncéloshadosztály.
Az atomfegyverrel rendelkező britek mindig is hangsúlyozták, hogy az EU-ból való kilépésüket követően a katonai együttműködésben részt kívánnak venni. Ettől azonban még tény marad, hogy a brexit után Franciaország marad néhány száz nukleáris fegyverével az unió egyetlen atomhatalma.
Lengyelországban a PiS kormánypárt vezetője, Jarosław Kaczyński 2017 februárjában a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak (FAZ) adott interjújában megpendítette az önálló európai atomfegyverkezés gondolatát. „Üdvözölnék egy olyan Európát, amely atom-szuperhatalom” – mondta a politikus.
KELL-E NEKÜNK BOMBA?
A kérdés Németországban is napirendre került. A helyzet felettébb kényes, hiszen a Harmadik Birodalom tudósai még a világ első atomhatalma, az Egyesült Államok előtt foglalkoztak a maghasadáson alapuló bomba elkészítésével – ennek a jelentőségét Adolf Hitler szerencsére nem ismerte fel.
Németország az atomfegyverkezés tekintetében hosszú ideig a morális elutasítás etalonjának számított. A német álláspont hasonló volt a japánhoz. Az első atomcsapást elszenvedő távol-keleti országban hosszú évek óta jobboldali politikusok célozgatnak az évtizedekig megdönthetetlen tabu átgondolására, a nukleáris fegyverkezés fontolóra vételére. Donald Trump „America first!” (Amerika az első) politikája, párosulva a kiszámíthatatlan Észak-Korea atomhatalommá válásával, ösztönzi ezt a folyamatot. Japán egyébként az utóbbi évtizedben – ugyan más oldalról, de – kikezdte a kizárólag az ország védelmét szolgáló, kis méretű haderő elvét, és fegyverkezésbe fogott. Dél-Koreában hasonló folyamatok érezhetők.
Jakob Augstein, a Der Spiegel társtulajdonosa, újságíró Trump elnökké választása után cikket írt a német hetilapban, amelyben felvetette a klasszikus kérdést: mi lesz, ki véd meg bennünket, ha jönnek az oroszok? Ezúttal a nukleáris elrettentés és a német atombomba gondolata riasztó realitássá válhat – jelezte. „Régóta nem tapasztaltunk ilyet. Ismét német páncélosok tartanak kelet felé, száz kilométerre vannak az orosz határtól. Ezekkel kellene feltartóztatnunk egy orosz támadást?”
A német közbeszédbe visszatért a hidegháború idején gyakran használt kifejezés, a kölcsönösen garantált megsemmisítés (Mutual Assured Destruction – MAD). Ami, tegyük hozzá, akkor bizonyos stabilitást nyújtott, hiszen bármelyik fél kezdett volna atomháborút, biztos lehetett benne, hogy a támadó éppúgy megsemmisül, mint a megtámadott. Ám ha ez az irányzat folytatódik, Németország végül atomhatalommá válhat – figyelmeztetett Augstein.
A németek mindig is félreértették az atommal való elrettentést. Azt gondolták, ez azt jelenti, hogy az oroszok (szovjetek) és az amerikaiak csak egymást bombázzák vissza a kőkorszakba. Szó sincs erről. Bármilyen kelet–nyugati háborúban, legyen az atom- vagy hagyományos fegyverekkel vívott összecsapás, Németországot eltörlik a föld színéről – írta a Der Spiegel.
A német szabad demokraták (FDP) elnökhelyettese, Alexander Graf von Lambsdorff hazája atomfegyverkezésének a nemzetközi jogi oldalát boncolgatta. „…Ez az atomsorompó-egyezmény és a 2+4 szerződés felrúgását, a multilaterális világrend megsértését jelentené” – mondotta. A Németország újraegyesítéséről 1990-ben aláírt 2+4 szerződés harmadik pontja kimondja, hogy az új Németország lemond a tömegpusztító fegyverek kifejlesztéséről, gyártásáról. Az 1970-ben életbe lépett, a nukleáris harceszközök elterjedését, új atomfegyverrel rendelkező államok létrejöttét megakadályozni hivatott atomsorompó-egyezményre való utalás vitathatóbb. Ugyan akkoriban mindkét német állam (az NDK és az NSZK) aláírta a megállapodást, de mindmáig több, atomfegyverrel rendelkező ország (India, Pakisztán, Észak-Korea) vagy feltételezhetően ilyet birtokló állam (Izrael) nem csatlakozott hozzá.
A BERLIN–MOSZKVA-TENGELY
Németország és Oroszország közeledése aggodalomra ad okot Washingtonban, tovább folytatódhat a globális erőegyensúly-eltolódás az Egyesült Államok rovására. Washingtoni elemzők ennek kapcsán az orosz erőforrások és a német technika-technológia kombinálásának az amerikai érdekekre nézve romboló hatásától tartanak. Nem alaptalanul.
„Barátkozzatok az oroszokkal, Amerika megretten” – idézi a RIA Novosztyi Sahra Wagenknechtet, a német baloldal felívelő csillagát. A Kelet-Németországban született politikus a Merkel-kormányzat bevándorláspolitikájának a bírálatával, a német technológia és az orosz erőforrások kombinációjának német nemzeti érdekké nyilvánításával, a lappangó USA-ellenes érzelmekre való építéssel indított augusztusban új, baloldali populista mozgalmat, hogy az Alternatíva Németországnak (AfD) jobboldali populista mozgalom ingadozó tagjait átcsábítsa.
Berlinben néhány kormánypárti politikus számára is vonzó gondolatnak tűnhet az atomfelfegyverkezés, amellyel legyűrhetik a németek Európával kapcsolatos „politikai-gazdasági óriás – katonai törpe” kisebbségi érzését. Az ország atomfegyverei megszüntethetik azt az egyensúlyhiányt, lefaraghatják azt az orosz előnyt, amelyet az amerikaiak Európából való kivonulása okozott – írta a Foreign Policy hasábjain Maximilian Terhalle politológus. Ám ha Németország atomhatalommá válik, Trumpot és ne Putyint okolják – figyelmeztetett.
Borítófotó: Atomfegyver ellenes tüntetés a Bundestag épülete előtt. Évtizedes taburól vitatkoznak ismét a németek
