MOZGOLÓDÁS
Egyenlőség, autonómia, feminizmus és közösségiség – csak néhány kiragadott jelszó a legújabb alternatív oktatási protestszervezet, a Hallgatói Szakszervezet (HSZ) jelszavai közül. A tavaly november óta bázisdemokratikusan szervezendő, természetesen pusztán a nevében „szakszervezet” csoportosulás nem az első a sorban, amely a hivatalos érdekképviseletek, így például a pedagógus-szakszervezetek és a hallgatói önkormányzatok „kiegészítésére” jött létre. A HSZ, akárcsak elődei, szintén rácsatlakozik az éppen aktuális kormányellenes megmozdulásokra – legutóbb azzal vetették magukat észre, hogy az Educatio szakkiállításon obszcén kifakadásokkal tarkítva próbálták megzavarni Horváth Zita felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár előadását.
IDEOLÓGIAI ALAPVETÉSEK
A már ismerős, balhézós módszereket tehát a „trónkövetelők” is alkalmazzák, ezen túlmenően a Hallgatói Hálózattal közösen fórumot szerveztek a Corvinus Egyetem átalakítása ellen, tiltakoztak az ELTE néhány oktatójának elbocsátása miatt és persze részt vettek a januári, a túlóra-szabályozás ellen meghirdetett országos megmozdulásokon is. „Molinókészítő workshopot tartottunk, beszélgettünk az érdeklődőkkel, illetve nem maradhatott el a munkás-diák szolidaritás és egyéb jelszavak skandálása sem” – számoltak be élményeikről a diákok, akik megnyilvánultak az éppen bővülő Szegedi Tudományegyetemmel kapcsolatos ügyekben is.
Ismert, Zakar Péter rektorhelyettes egyebek mellett a nemzeti értékek melletti kiállást hangsúlyozta egy fórumon, emiatt nemcsak a helyi, hanem az országos balliberális nyilvánosság is nekiment. „Köszönjük, hogy égetően fontos gondolatformálás címszó alatt a szánkba rágicsálják még azt is, hogy fiú csak lánnyal, lány csak fiúval, úgy a helyes. Köszönjük, hogy megkímélik a jövő egyetemistáit a kritikus gondolkodás okozta stressztől (jaj, de rossz is az) és köszönjük, hogy meghatározzák még azt is, hogy miben is higgyünk, hiszen hatalmas felelősség ezt egyedül eldönteni” – írták pikírt megjegyzésükben, egyúttal némi támpontot adva ideológiai elköteleződésük meghatározásához is. Az átütő siker azonban egyelőre elmaradt, akárcsak az érdeklődés: közösségi oldalukat még kétezren sem követik.
Előrébb tart a 2011-ben alakult Hallgatói Hálózat, amely már csaknem 17 ezer követőt tudhat magáénak. Tekintve persze a hazai diákság többszázezres létszámát, reprezentatív képviseletnek ez a mennyiség is aligha tekinthető. Az immár évek óta aktívan működő csoport rövid önleírása: a magyar egyetemek autonóm módon szerveződő diákjai. A HaHa foglalt már el egyetemi épületet és közterületet, hirdetett „ellenállást”, fórumozott, tüntetett a tandíj ellen meg kockás ingben Pukli Istvánnal, majd a CEU és a Magyar Tudományos Akadémia állítólagos támadása, de még Schmitt Pál államfősége ellen is demonstrált. Továbbá hozzájuk köthető a Szabad ország – Szabad egyetem szlogen is.
Kvázi testvérszervezetük az Oktatói Hálózat, vagyis a „magyar felsőoktatásban oktatók és kutatók autonóm szervezete”. Olyan „független”, a közéletben aktív tagjai vannak a csapatnak, mint Braun Róbert, Dessewfy Tibor, Ferge Zsuzsa, Heller Ágnes, Hammer Ferenc, Jávor Benedek, Konok Péter, Kálmán László, Kis János, Lakner Zoltán, Lattmann Tamás, Ludassy Mária, Radnóti Sándor, Radó Péter vagy éppen Rajk László. Valamennyien elkötelezett baloldaliak vagy liberálisok.
TANKÖNYVES AKCIÓ
A Szülői Hang nevű szervezet legújabban az állami tankönyvellátást támadja, a piaci kiadványok felé terelve a szülőket. Kifogásolják az „ingyenesség csábítását”, mondván, ezzel a „tanárokat végleg megfosztják a szabad, szakmai alapú tankönyvválasztás lehetőségétől, a gyerekek pedig a szűkebb választékból kapnak gyengébb minőségű kiadványokat”. Korábban a Figyelő is részletesen beszámolt a tankönyveket kiadó, elképesztő nyereséget realizáló, mostanában valóban visszaszoruló magánvállalatok elmúlt évtizedekben tapasztalható kiterjedt lobbimunkájáról.
A legújabb, nem előzmények nélküli civil kezdeményezés mögött természetesen csak rosszhiszeműen feltételezhetünk üzleti szándékot, ám a Szülői Hang, ha nem is szándékosan, ám mindenképp a kiadóvállalatok anyagi érdekeit is szolgálja. Céljuk érdekében szülői aktivista programot hirdettek, mondván, ha „teszünk érte, még megszerezhetjük gyermekeinknek a jól használható tankönyveket! Keressük meg a gyerekeink tanárait, kérdezzük meg őket, melyik könyvet használnák legszívesebben, fogjunk össze szülőtársainkkal, és vegyük meg a választott könyveket magunk!”.
PARLAMENTEREK
Ezek a szervezetek persze gyakran együttműködnek, egymás rendezvényein is képviseltetik magukat, szakmainak feltüntetett érveik mögött pedig általában ideológiai megfontolások húzódnak meg. Kreativitás, kritikus gondolkodás és a problémamegoldás fejlesztése – ezek a tetszetős követelések például a Független Diákparlament oktatási programjának az alappillérei. Ez a szervezet, némileg talányos módon, azt is követeli, hogy „adják vissza az önrendelkezés jogát az iskoláknak”, továbbá legyen „választható a nemzeti alaptanterv”. A demokratikus értékekért is síkra szálló, „független” diákok ugyancsak szorgalmazzák a tankönyvpiaci verseny visszaállítását, vagyis e tekintetben – némi leegyszerűsítéssel élve – szülők és tanulók egy hullámhosszon vannak.
Kevesebbet hallani manapság a Tanítanék Mozgalomról. Pedig annak idején Törley Katalin és társai Kossuth téri megmozdulását még élőben közvetítette az ATV és az ellenzéki netes médiumok, az Orbán-kormányt megdöntő civil erőt vizionálva a szakszervezetekkel is közösködő szerveződésben.
A legújabb „sztár” pedig nyilván a még gimnáziumba járó Nagy Blanka, aki ugyancsak trágárkodással vetette magát észre az egyik kormányellenes demonstráción, majd miután egyes jobboldali médiumok, illetve Bayer Zsolt ezt nehezményezték, az ellenzéki nyilvánosság kvázi pajzsra emelte, így néhány napig kifejezetten nagy figyelem irányult rá. Azóta sem hallani róla, ám nem kizárt, hogy hamarosan feltűnik valamelyik „szakmai” szervezet körül.
Borítófotó: Januárban a Hallgatói Szakszervezet is tüntetett a túlóratörvény ellen. Újabb balhés csoport aktivizálódott a felsőoktatásban
