– Hetek óta különböző fórumokon keltik az Ön politikai halálhírét. Mit szól ehhez a híreszteléshez?
– Nem nagyon foglalkozom vele. Az olyan cikkekkel, amelyekben az igazság nyoma sem fedezhető fel, nincs túl sok értelme foglalkozni. Rengeteget dolgoztunk azon, hogy a magyar film eljusson odáig, ahol most tart, és mára jobb állapotban van, mint a korábbi évtizedekben bármikor. Hét-nyolc évünkbe került, hogy rendbe tegyük a kereteket, és hagyjuk a tehetségeket kibontakozni. Mert ha jó filmeket akarunk gyártani, amelyeket szeret a közönség, és amelyek sikeresek a fesztiválokon is, akkor tehetséges emberekkel kell dolgoznunk. Én még soha egyetlen rendezőt sem kérdeztem meg, hogy mi a politikai álláspontja. Arról viszont igen alaposan szoktam érdeklődni, hogy a filmhez, amit csinál, mi a viszonya, a koncepciója.
Bárki – én nem igazán tudom, hogy ki a jobboldali vagy baloldali rendező – bead egy kiváló forgatókönyvet, mi támogatjuk. Ez a dolgunk. Azért tudjuk ezt megtenni, mert ez a kormány fantasztikus mértékben támogatja a szakmát, még soha nem volt ennyire jó a helyzet. És azért támogatnak minket, mert látják az eredményeket. A Filmalap működése óta a magyar produkciók közel háromszáz nemzetközi díjat zsebeltek be, melyek között Oscar-díj, Arany Glóbusz, cannes-i Nagydíj, berlini Arany Medve, Karlovy Vary-i Kristály Glóbusz is volt.
– Ezeket mind ismerjük. Vannak-e újabb elismerések?
– Nem csak Karlovy Varyból. Cannes-ban magyar rendező nyerte el a legjobb első film díját a kritikusoktól! Ez az Inkubátor Program eredménye. Ebben első filmes rendezőket bátorítunk, hogy itt a lehetőség, tedd próbára a tehetségedet; a Filmalap a játékfilmekre 62 millió forintos támogatást biztosít. Szilágyi Zsófia ezzel a dotációval készült alkotásával nyert díjat Cannes-ban, a minap pedig egy másik rendező, Csuja László a zsűri díját vette át Karlovy Varyban.
– A Virágvölgyért?
– Igen.
– A mostani kritikák egyik pontja, hogy a magyar történelemnek csak egy szűk szelete van feldolgozva a filmekben, főként a huszadik század.
– Ennek roppant egyszerű oka van, mi beadott anyagokból dolgozunk. Mi nem íratunk forgatókönyveket, nem a saját ötleteinket valósítjuk meg. A beérkező forgatókönyvekből kiválasztjuk a legjobbakat, továbbfejlesztjük őket, és ha jól sikerül, támogatjuk a filmet. Sajnos a magyar producerek, úgy tűnik, nem tudják jól megfogni a magyar történelem eseményeit, szereplőinek a karakterét. De még így is: a Kincsem egy történelmi film, az 1945 egy történelmi film, a Saul fia történelmi film, s az Anyám és más futóbolondok a családból is a XX. század történelmét dolgozza fel egy família történetén keresztül. De mondhatnám az Aurora Borealist is. Nem tudom, milyen történelmi filmeket hiányolnak.
– Leginkább a Hunyadival példálóznak.
– Egy producer megvette a jogait ennek a fantasztikus hat vagy nyolc kötetnek. Sajnos a forgatókönyv-fejlesztés során nem született igazán minőségi eredmény. Több Hunyadi-filmterv volt egyébként, sokan próbálkoztak különböző megközelítésekkel. Mi szeretnénk támogatni egy Hunyadi-filmet, de csak akkor, amikor olyan lesz a forgatókönyv, hogy azt látjuk: igen, ezt a történetet meg akarják majd nézni a moziban.
– Ebben lehet valami, mert még a regényíró sem túl elégedett a forgatókönyvekkel.
– Márpedig azok nélkül nem megy. A közönségnek gyártjuk ezeket a filmeket, olyan történetet kell felmutatnunk, amelytől felcsillan a néző szeme. Nem szabad unalmas produkciót készíteni. Mi nagyon szeretjük a történelmi filmeket. Buzdítjuk is a producereket, hogy válasszanak történelmi hősöket, mert Magyarország több mint ezer éve igazán eseménydús, bőven lehet találni hős figurákat, akikről nagyon izgalmas történeteket lehet mesélni. Sajnos ez idáig nem kaptunk ilyet.
– Mit akar még javítani a filmiparban?
– Amerikában, a Paramount igazgatójának a szobájában van egy felirat az íróasztal fölött: If it is not broken, don’t fix it! Ha nincs eltörve, akkor nem kell megjavítani. Ez igaz a magyar filmszakmára is. Sorban állnak az európai országokból, hogy láthassák, miként csináljuk, mutassuk meg, hogyan működik az Inkubátor Program, a finanszírozás, a kiválasztás, a fejlesztés és a pénzügyi ellenőrzés. Olyan szintet értünk el, hogy ma a magyar filmgyártás Európában központi helyet foglal el.
Kormánybiztosként nekem két fő feladatom van. Az egyik, hogy a magyar film nívóját emeljem, és ennek a mércéje a közönség. Amikor elkezdtük a munkát, akkor jóval kevesebben néztek hazai produkciókat; tavaly több mint egymillió nézőjük volt, az idén már félmilliónál tartunk, és várhatóan megdöntjük a múlt évi számot. Ahogy a magyar filmek javultak, a közönség visszatért a moziba.
A feladatom másik része az volt, hogy idecsábítsam a külföldi alkotások forgatásait. Tavaly 108 milliárd forintnyi volt a filmipar közvetlen bevétele, amikor elkezdtem a munkámat, ennek csak a töredéke jött össze. Majd minden nagyfilm megfordul nálunk is. A jövő héten jön a Terminátor, a hatodik részét itt forgatják, Will Smith most ment haza. Budapest egy Kis-Hollywooddá vált.
Ez országimázs is, ami szerintem értékesebb reklám Magyarországnak, mint bármi más.
Amióta a filmipar így megerősödött nálunk, hogy itt forgatnak a leghíresebb színészek, a turizmus is élénkül, hiszen ennek az az üzenete, hogy itt biztonságos, különben nem jönnének ide, itt jól lehet szórakozni, jó éttermek vannak, a filmekben pedig olyan helyszínek szerepelnek, amelyeket még sohasem láttak korábban.
– Hogyan lehet idecsábítani a nagy hollywoodi stúdiókat?
– Egyszerű a recept: rengeteg munka. Reggeltől estig azon dolgozunk, hogy azok a producerek, akik Magyarországon szeretnének forgatni, minden támogatást megkapjanak a helyszínek kiválasztásához, a stábok összeállításához, hogy sikeres filmeket tudjanak készíteni, lényegesen olcsóbban, mint a világ más részein. Ez remekül működik.
– Producerként dolgozott, az egyik feladata az volt, hogy a filmeket el tudja adni szerte a világban. Ez most is szempont?
– Igen, persze. Ez egy fontos szempont. Eddig az történt, hogy a producerek megcsinálták a filmet, zsebre tették a honoráriumukat, és a mű nem érdekelte őket tovább. Ma már ez másképp van, most már kell, hogy érdekelje őket a hazai forgalmazás, merthogy a gyártási pályázathoz eleve kell hozniuk egy forgalmazót. A Filmalapban egy külön divízió foglalkozik a magyar filmek külföldi forgalmazásával. Évente körülbelül egymillió euró bevétel származik ebből, európai szinten jól állunk ezzel is. Ez itthon egy új dolog, de fontosnak tartjuk, erőltetjük. Nincs értelme filmeket csinálni, ha senki sem látja azokat.
– Ellenérvként hozzák fel, hogy a Kincsembe beletoltak majd hárommilliárdot, amit a film nem hozott vissza!
– Ez nem is volt tervben. Ha Magyarországon mindenki megnézte volna a moziban, akkor se jött volna vissza az a pénz. A hazai támogatás nem arról szól, hogy mi pénzt akarunk keresni. Mi a világban olyan benyomást szeretnénk kelteni, hogy Magyarország képes a legjobbat produkálni, és támogatja a filmkultúrát.
– Az unió szigorúan szabályoz. Most Magyarország egy EU-s határozat alapján a közvetett támogatás előnyét élvezi 2019 végéig. Mi történik majd ez után?
– Magyarország előnyei: a helyszínek, a stábok, a hotelek, a biztonság meg sok minden más, de a legvonzóbb az adó-visszatérítés. A 25 százalékos adókedvezmény nagyon sokat nyomott a latban, ám én már hat hónapja azért harcolok, hogy ezt emeljük fel 30-ra. Írországban például 32,5, és van sok-sok ország, ahol szintén harminc vagy azt meghaladó. Hogy ebben is versenyképesek legyünk, nekünk is fel kell emelnünk harmincra. Az EU ezt a kezdeményezést a napokban már jóváhagyta 2024. december 31-ig, az Országgyűléshez hétfőn benyújtott törvényjavaslatot várhatóan a héten megszavazzák. Ez nem jelent költekezést, mert minden egyes forinton tulajdonképp a magyar állam keres. Egy nemrég készült tanulmány szerint minden magyarországi filmes produkciónak nyújtott 1000 forintnyi adó-visszatérítés 1248 forintnyi adóbevételt generál, 3240-nel növeli a GDP-t. Azonkívül munkahelyeket teremt, vagyis Magyarországnak egyértelműen megéri, hogy ösztönzőkkel igyekszik minél több külföldi filmes produkciót az országba csábítani.
– Külföldről most már leginkább a producerek jönnek meg a kreatívok?
– Igen, ez egy érdekes és fontos dolog. Elkezdtünk „gyorstalpaló” tanfolyamokat indítani, mert százszázalékos a foglalkoztatottság a filmszakmában. És mivel nincs elég ember, elkezdtünk technikusokat, egyéb szakembereket tanítani, hogy fogadni tudjuk a produkciókat, mert nem szeretnénk elküldeni őket. Az idén már hármat visszamondtunk, mert nem volt rá elég emberünk. Ezért elindítottunk egy oktatási programot, amely jelenleg csak a technikai képzéssel foglalkozik, de jövőre már kreatívokat is képez. És ha ebben az „iskolában” elvégzi valaki ezt a „gyorstalpalót”, már másnap reggel egy jó állása is van.
– És ezeket a kollégákat alkalmazzák a külföldi produkciók?
– Igen. Azok is és a magyarok is. A külföldi produkcióknál csak a vezető stábtagok érkeznek, a munkák nagy részét itthoni szakemberek végzik el, csak nincs belőlük elég.
– Mit tegyen, aki filmes szeretne lenni?
– Próbálja ki! Mert ha érdekel valakit, ez egy fantasztikus szakma. Kétféle képzés is van. Az egyik az, amelyet iskolák indíthatnak és pályázhatnak támogatásért a Filmalaphoz, a másik az utóbbi szervezet saját képzési sorozata, a Fast Forward Program, ahol nagyon neves oktatók működnek közre, és amelyen az elmúlt egy évben mintegy ezren vettek részt. Ezt az oktatást nem az állam finanszírozza, hanem a produkciók. Minden tízmillió forint gyártási költségvetést túllépő, Magyarországon készülő alkotás támogatja a hazai filmes szakemberek képzését. A hozzájárulásokból származó bevételt – ez éves szinten körülbelül kétszázmillió forint – a Filmalap kifejezetten a filmszakmai képzések támogatására fordítja. Ez az államnak így nem kerül semmibe.
– Visszatérve a „nagypolitikára”, most a kultúra került a célkeresztbe. Nem bántja a dolog?
– Úgy gondolom, ha jól csinálod a dolgod, akkor a negatív hírverésből is pozitív lesz.
– Komolyra fordítva a szót, elég biztos önmagában?
– Nézze, néhány hete neveztek ki újra kormánybiztosnak, gondolom, akkor nem akarnak holnapután kirúgni. Én biztos vagyok a saját tehetségemben, hogy szüksége van-e rám az országnak, azt majd eldöntik. Én ezt azért csinálom, mert a szívügyem ez a szakma, és az ország hírnevét szeretném öregbíteni. Ha nincs szükség rám, akár holnapután mehetek vissza Amerikába.
A papám gyakran kérdezte tőlem, mi az, amit szeretnék elérni az életben. Arra jutottam, hogy azt szeretném: ha meghalok, a lábnyomom valamilyen formában maradjon itt. Tehát itt van a Rambo, a Terminátor, az Elemi ösztön, az Angyalszív, a Music Box (Zenedoboz), a Drágán add az életed és végül a magyar filmszakma fejlesztése. Úgy gondolom, ezek a nyomok örökké megmaradnak.
– Az ön esetében a támadások inkább a médiában elfoglalt szerepére koncentráltak. Például, hogy nem jó helyen van önnél a TV2, mert csak öntik bele a pénzt és mégis az RTL Klub a nézettebb. Vagy hogy a Bors miért nem annyira kormánypárti, mint azt egyesek szeretnék…
– Nézzük sorban! A TV2-nek, amikor én átvettem, óriási adóssága volt, nézettségben jócskán alulmaradt a konkurenciával szemben. A teljes lakosságot tekintve a TV2 már veri a RTL-t csoportszinten is. Biztosak vagyunk abban, hogy a TV2 Csoport ez év utolsó negyedében a 18–59-es kereskedelmi célcsoportban is piacvezető lesz, és az idén sok esztendő után először a csatorna profitot is termel majd. Mindez három év alatt rendkívüli teljesítmény. Ezt mi még tovább is akarjuk fejleszteni, újabb tévéadókat indítunk. A Lapcommal hasonló a helyzet. A Bors példányszáma sokkal kevesebbet esik, mint a Blikké, tehát én úgy gondolom, hogy mi ezt jól csináljuk. A Rádió 1 rövid idő alatt a leghallgatottabb kereskedelmi adó lett, a hallgatók szeretik.
Nekem személyes kihívás, hogy ha valamihez hozzáfogok, azt a legjobban akarom csinálni és eredményeket akarok felmutatni. Ezért aztán mindig örömmel látunk mindenkit, akit érdekel a munkánk. Szívesen megmutatjuk a számainkat, s a kritikát is értékeljük, változtatunk, ha rámutatnak, hogy mit rontottunk el. Hálásak vagyunk, ha valaki megmutatja nekünk, miként lehet ezt még jobban csinálni.
