Ön egy előadásában megemlítette annak a lehetőségét, hogy Lengyelországba nukleáris fegyvereket telepítsen a NATO. Vajon hogyan reagálna erre Moszkva?
Jó tizenöt éve beszélek már erről. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy ha egy ország területén nukleáris fegyverek vannak, akkor azt nem foglalja el egyetlen más állam sem. (Ugyanez lenne a helyzet mondjuk Magyarország esetében is.) Az ellenfelek végezhetnek felforgató tevékenységet, például olyanokat, amelyeket a KGB régen „aktív intézkedéseknek” nevezett, lehetnek bel- és külpolitikai csatározások, történhetnek gyanús dolgok. De katonai beavatkozás nem. Hogy miként reagálna erre Moszkva? Nincs beleszólása, nincs választása. Ha egyszer van atomfegyvered, akkor atomfegyvered van.
Mit gondol arról az állításról, hogy ma a világot fenyegető legnagyobb veszély Kína?
Az Egyesült Államok számára feltétlenül az. Kína egyre erősebb gazdaságilag, s ezt mindinkább katonai erőnlétének a növelésére használja fel. Ahhoz még fejletlenek, hogy hagyományos értelemben véve valós katonai fenyegetést jelentsenek az USA-ra nézve. Az úgynevezett aszimmetrikus háborúban, amely a kiberhadviselést is magában foglalja, azonban nagyon erősek már most is. Az egyszemélyi vezetésre épülő kínai pártmodell szöges ellentétben áll a többpártrendszeren alapuló amerikai demokráciával. Nemet mondanak az emberi jogokra, az emberi büszkeségre, a szabadpiacra. A kereskedelmen keresztül terjeszkednek, és felhasználják a nyugati világ humán értékek melletti elkötelezettségét. Azt mondják, hogy rasszista vagy, aki tagadja az emberi jogokat, ha nem engeded meg, hogy dömpingáron adják el a termékeiket az Egyesült Államoknak. Ugyanakkor korlátozzák a nyugati, az amerikai cégek kínai jelenlétét. Ráadásul hihetetlenül erős pozíciókat építettek ki Afrikában, s nem számít nekik, hogy a helyi diktátorok hány embert ölnek meg, amíg a kínai érdek nem sérül. Az ilyen típusú merkantilista terjeszkedés teljesen új jelenség a világban. Michael Pillsbury amerikai szerző írt egy könyvet, Százéves maraton (The Hundred-Year Marathon) a címe, amelyben pontosan leírja ezt a jelenséget.
Trump külgazdasági politikája nyomán érzékelhető egyfajta közeledés Peking és az Európai Unió között. Közben az EU-t belső feszültségek jellemzik: a migránsválság kezelése, a brüsszeli elittel szembeni magyar, lengyel, osztrák vagy olasz fellépés. Hogy látja a közösség jövőjét?
Ezzel kapcsolatban érdemes tanulmányozni a Német-római Birodalom történetét. Sokan mondják, politikai alapon érvelve, hogy az unió széthullik. A Német-római Birodalom példája azonban mást mutat – ezer évig fennállt. Vajon miért? Mert olyan bürokráciája és intézményrendszere volt, amely egységben tartotta. Ez az intézményrendszer még a reformációt is túlélte. Korrupt volt, valóban, de pont ez a korruptság tette lehetővé azt, hogy az intézmények ne az adott országot-régiót szolgálják, hanem a birodalmat. Elképzelhető persze az is, hogy kitör egy muzulmán forradalom, amely kalifátussá változtatja át Európát. Volt már erre példa, amikor a törökök Bizánc romjain építették ki az ottomán birodalmat. De nem hiszem, hogy az EU csak úgy csöndben eltűnne az éjszakában. Az is lehet, hogy az öreg kontinens újra visszanyeri keresztény értékeit, ha olyan kormányok kerülnek hatalomra, mint a magyar vagy a lengyel. Viszont tisztában kell lennünk azzal, hogy valójában milyen alattomos is az uniós struktúra. Válságos időkben válságintézkedéseket vezetnek be, amelyeket aztán a krízis elmúltával is fenntartanak. Arra hivatkoznak, hogy a tagállamoknak csak egy kis pénzt kell beadniuk a közösbe, s létrehozzák ebből a közös európai agrárpolitikát. Aztán jön a következő legókocka. Mindez nevezhető a Monnet-módszernek is. (Jean Monnet francia üzletember, politikus volt, „Európa atyja”, aki tevékeny szerepet vállalt az Európai Gazdasági Közösség, a Közös Piac 1957-es létrehozásában. Akcióbizottság az Európai Egyesült Államokért nevű szervezete nyomást gyakorolt a politikusokra az európai egység érdekében. Közös pénzt és fővárost szorgalmazott – a szerk.) Holott a közösség létrejöhetett volna teljesen más rendezőelvek mentén is. Az 1947-ben alakult Mont Pelerin Társaságnak például tagjai voltak a klasszikus és a neoliberalizmus olyan alakjai, mint Friedrich Hayek, Karl Popper, Ludwig von Mises vagy Milton Friedman. Ők a nemzetállamok, a királyságok vagy a köztársaságok közötti együttműködést hirdették: nyílt határok, szabad munkavállalás, alacsony adók, decentralizált irányítás. Erre mit mondtak a franciák Monnet szellemében? Épp ellenkezőleg! Magas adók, nagy államapparátus, nagy bürokrácia – a klasszikus francia etatizmus. Sajnos ebből jött létre az EU.
Névjegy:
Az 1962-ben, Varsóban született történész amerikai állampolgár, Washington környékén él. Többek között a XIX–XX. századi kelet-európai történelem, Lengyelország történelme, a Habsburg- és a Romanov-dinasztia, valamint a zsidó–lengyel viszony a szakterülete. 2003 óta tanít és kutat a washingtoni Institute of World Politics intézetben.
