– Az elmúlt években visszatért a piacra és kockázatitőke-befektetéssel foglalkozik. Hogy áll ez a szektor jelenleg Magyarországon?
– Ha visszanézzük, hogy állt akár tíz esztendővel ezelőtt, akkor rengeteg fejlődés történt. A 2000-es évek első évtizedében alig-alig volt valós kockázatitőke-befektetés nálunk. Kevés feltörekvő, technológiai cég indult Magyarországról, bár azért néhány sikersztorit lehet mondani: Ustream, Prezi, LogMeIn. Az elmúlt egy évtizedben ez sokkal tömegesebbé vált. Tehát létrejött itt egy szektor, amely korábban nem volt. Ebben a piaci befektetők mellett szerepük van az uniós forrásoknak és az állami támogatásnak is.
– Milyen vállalatok lehetnek sikeresek? Miben vagyunk erősek?
– Nyilván a piacnak minden nemzetgazdaságban a hagyományokra is kell építenie. Nem véletlen, hogy Magyarországon a mindenhol divatos információs mellett a biotechnológia is kifejezetten erős. Biotech-vállalkozásaink, nyilván a szilárd élettudományi és gyógyszeripari tradíciókra építve, sikeresen tudtak felnőni és jutottak el az érettebb vállalati ciklusba. Emellett tipikusak az információtechnológia területén létrejövő vállalkozások, ahol a technológiai változások gyorsasága miatt könnyebben lehet belépni a piacra, s gyorsabban lehet akár a nulláról is céget építeni. A legsikeresebb hazai társaságaink alapvetően úgynevezett B2B jellegűek. Tehát nem a végfelhasználói piacra állítanak elő szoftveres megoldásokat, hanem vállalatcsoportoknak adják el a fejlesztéseiket, üzleti felhasználásra. De én nem szűkíteném csak az információ- vagy a biotechnológiára az innovációt, az üzleti működés legváltozatosabb területein lehet fejlesztéseket véghez vinni.
Fotó: Az egykori pénzügyminiszter volt főnökével egy futballtornán. Oszkó programírással is segítette Bajnai Gordon pártját, az Együttet
– Ha startupokról beszélünk, a többségnek a fiatalok jutnak eszébe. Csak a pályakezdőknek lehet vonzó a startupok világa? Mennyire bátrak a magyar vállalkozók?
– Kettős választ tudok adni. Azt gondolom, hogy magunkhoz képest bátrak és nyitottak vagyunk, de nemzetközi összehasonlításban nem. Sőt! Sajnos régiós egybevetésben sem. A vállalkozószellem Magyarországra még mindig nem dominánsan jellemző. Ha csak román, cseh, illetve egyéb viszonyításokat teszünk, még mindig az államtól való függés, a munkaviszonyban való dolgozás a tipikusabb attitűd. De ha azt nézem, hogy a tíz-tizenöt évvel ezelőtti időszakhoz képest hogy állunk, meglehetősen látványosak a változások. Azt az illúziót szeretném eloszlatni, hogy csak egyetemről kikerülő fiatalokkal lehet sikeres világcéget építeni. Azt látjuk, hogy azok a vállalatok működnek jól, amelyekben megvan a fiatalos, kreatív, minden szabályt felrúgó, a hagyományokat nem tisztelő energia. De megvan bennük, a csapat másik felében az üzleti tudás és a tapasztalat, amely pedig hozza a rutint, a végrehajtást, a hibák elkerülésének a képességét. A saját portfóliómból is rengeteg vállalatot tudnék említeni, ahol nagyjából ez a felállás.
– Mennyi ösztönzést kapnak az államtól?
– E tekintetben nem lehet komoly kritikával illetni az államot, hiszen nagyon jelentős források állnak rendelkezésre a startupok számára. Hogy azoknak a portfóliószintű kezelése, menedzselése minden tekintetben hatékony-e, arról nyilván lehet vitatkozni. De egy ennyire újszerű piacot újonnan építeni nem lehet hiba nélkül. Ám forráshiány most nincs a piacon. Arra nem lehet panaszkodni, hogy valaki azért nem tud vállalkozni, mert nem jutott forráshoz. Ha nem jut forráshoz, akkor valamit ő csinál rosszul.
– Akkor most marad ebben a szektorban? Nem tervezi, hogy visszatér a politikába?
– Nem tervezem. Amúgy is csak egy évet voltam a politikában. Előtte is az üzleti életben dolgoztam, s azóta is. Volt egy olyan szakmai kihívás, amelynek meg akartam felelni. De igen inspiráló az a munka, amit most csinálok. Nagyon sok világmegváltó gondolatokkal teli vállalkozóval tudok együtt dolgozni, és roppant érdekes projekteket vagyunk képesek együtt csinálni. Biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezendő években ezzel foglalkozom majd.
– Minisztersége után is azt mondta, hogy nem szeretne többet politikával foglalkozni, majd megjelent az Együttnél. Nem pártpolitikusként, nem volt tag, de szakmailag segítette őket, a nevét adta a programjukhoz.
– Ezt a felajánlást szívesen megteszem nyilvánosan is, bárkinek segítek a programírásban.
– De most van olyan párt, amelynek szívesen segítene?
– Nem ismerek olyat, amely most programírásban lenne, de egyébként tettem ilyen felajánlást már jó pár pártnak.
– Melyek ezek?
– Nem szeretnék senkit kellemetlen helyzetbe hozni, maradjunk ennyiben. De azt, hogy annak a csapatnak, amellyel részben együtt voltunk kormányon, a rendelkezésére álltam, szakmai támogatást adtam – amellett, hogy nekik is jeleztem: a napi politikában, a kampányban nem kívánok részt venni, a választáson nem szeretnék indulni –, normális emberi gesztusnak tekintem. Ebben az országban élek, ezt az országot tekintem hazámnak, s próbálom a saját erőmből támogatni és építeni.
– Az Együtt megszűnése után van olyan párt, amellyel szimpatizál?
– Nem tartok most semmilyen párttal kapcsolatot.
– Hogy látja a jelenlegi politikai helyzetet?
– Konkrét politikai területeken szerintem ismertek a kritikus megjegyzéseim a kormánnyal szemben. De nem lehet mindig, mindenért a kormányt hibáztatni. Annak, hogy az ellenzék ilyen állapotban van és ilyen teljesítményt képes felmutatni, biztos, hogy elgondolkodásra kellene késztetnie minden egyes ellenzéki politikust.
– Ha már említette, hogy a kormánnyal szemben ismert a kritikája, hadd elevenítsem fel egy 2013-as nyilatkozatát, amikor azt mondta, hogy a rezsicsökkentés el fogja hozni a gazdasági összeomlást. Ez ideig ez nem következett be. Mikorra várható?
– Ilyet biztos, hogy nem mondtam. A rezsicsökkentéssel kapcsolatban kétségtelenül megfogalmaztam kritikát, de egész biztos, hogy gazdasági összeomlást soha nem prognosztizáltam. A 2014-ig tartó gazdaságpolitikával szemben most is nagyon kritikus vagyok. Sikerült a kormánynak recesszióba tolni az országot, azok után, hogy mi egy 6,5 százalékos visszaesésben vettük át, és 1,5 százalékos növekedésben távoztunk. A régióban rajtunk kívül mindenki bővült abban az időszakban, amikor Magyarországot sikerült visszatolni a recesszióba 2010 és 2014 között. 2014 után e tekintetben egy sokkal kiegyensúlyozottabb, konszolidáltabb gazdaságpolitika következett, aminek csak örülni tudok. Ráadásul egy jóval fegyelmezettebb költségvetési politikával, ügyesen kihasználva azt a nagyszerű konjunktúrát, amely a nemzetközi környezetben most megvan. Az egyik kritikám, amely elhangozhat, az átláthatósággal, a korrupcióval, a nepotizmussal kapcsolatos, mert nem gondolom, hogy egy gazdaság versenyképes tud lenni úgy, ha a vállalkozások működését ilyen mértékben befolyásolja a politika. A másik kritikám, hogy nem érzem szerencsésnek azt az arányt, amelyet infrastrukturális befektetésre fordít a kormány ahhoz képest, amit humántőke-fejlesztésbe invesztál.
– Visszatérve a rezsicsökkentésre, hadd idézzem pontosan: „A rezsicsökkentés valós problémára adott nagyon kártékony válasz. … Hogy kell-e ehhez, hogy 2014-ben is valaki ígéretekkel nyerjen, majd 2018-ban kiderüljön, hogy mind humbug volt. Mert például nem igaz, hogy padlóra szorított árakkal tartósan ki lehet szolgálni a társadalmat. Választást lehet nyerni egy ilyen ígérettel, de ha aztán összeomlás lesz belőle, a társadalom lesz az első, amely azt mondja: aki még egyszer kiejti a rezsicsökkentést a száján, az a közelembe ne jöjjön.”
– Jó, nem gazdasági összeomlást akart ez jelenteni, hanem a szolgáltatások minőségének az összeomlását. Ez továbbra is így van. Ha a nemzetközi energiaárak változása nem nyúlt volna a rezsicsökkentés hóna alá, akkor nagy bajban lenne az ország. Az egy szerencsés külső körülménye volt az ezt a politikát folytató gazdaságpolitikának, hogy valójában a rezsicsökkentés nem is adott különösebben sokat, mert ugyanezt az energiaárak mérséklése is biztosította volna.
– Még egy hasonló nyilatkozatára lettem figyelmes: 2014-ben azt mondta, hogy a devizahitelesek problémáját nem jól kezelte a kormány. De egy 2017-es interjúban már azt állította, hogy a forintosítás egy sikeres folyamat volt. Melyik nyilatkozatnak hihetünk?
– Ez így volt, hiszen jött egy első forduló, amely egy szűk, kevésbé rászoruló körnek nyújtott végtörlesztési lehetőséget, a 2014-es ciklusban. Ez kifejezetten a félrekezelése volt a problémának. Később, a svájci jegybank árfolyam-elengedése előtt – nyilván némi mázlival – a teljes forintosítás megtörtént; az egy jó húzás volt.
– Sok kritika érte a nemrég bejelentett BMW-beruházást is. Mi erről a véleménye?
– Szerintem butaság azt elvitatni, hogy egy ilyen típusú invesztíció mekkora hasznot képes hozni az országnak. De hiba lenne, ha a gazdaságpolitika kizárólag ilyen típusú beruházások behozatalára épülne, mert az azt jelentené, hogy saját vállalati szektort, önálló versenyképes tudást nem fejlesztünk. Viszont az autóiparban most olyan típusú versengés folyik, amely rengeteg innovációt, fejlesztést, változást hoz majd.
NÉVJEGY
Gazdasági szakember, kockázatitőke-befektető
1997-ben végzett az ELTE ÁJK-n (jogászként)
2007-ben az év fiatal menedzserévé választották
2009–10-ben a Bajnai-kormány pénzügyminisztere volt
Borítófotó: Oszkó Péter szájharmonikázik. Nem szeretne újra politikus lenni
