NÉMET–AMERIKAI ISZONY
Németország és az Egyesült Államok politikai-katonai (és gazdasági) ellentéte aggasztó mértékben éleződik. Amerikai politikusok, tercelve Donald Trump elnök a NATO-t és Európát ostorozó megjegyzéseire, Berlinre összpontosítanak. Legutóbb azzal fenyegették meg, hogy kihagyják a titkosszolgálati információk megosztásával kapcsolatos nyugati együttműködésből, ami súlyos biztonsági kérdéseket vetne fel az iszlám terrorizmustól egyre jobban rettegő németeknél.
A BIRODALMI HELYTARTÓ
Richard Grenell berlini amerikai nagykövet rendszeresen bírálja a német kül- és belpolitika eseményeit, amivel egyes vélemények szerint „birodalmi helytartóként” viselkedik – szálka ő Berlin szemében. A Der Spiegel kommentárírója, Christiane Hoffmann Grenellre a Németországban máig nagyon rosszul hangzó, a hitleri Großdeutschlandot, a megszállt Lengyelországot idéző „Generalgouverneur” címet aggatta. Legutóbb Grenellnek a szövetségi költségvetést bíráló megjegyzései verték ki a biztosítékot német politikusoknál.
A NATO egyik legfontosabb tagállamának egyik honatyája, Wolfgang Kubicki, a Bundestag, egyben a német szabad demokraták (FDP) elnökhelyettese egyenesen az amerikai nagykövet kiutasítására hívott fel. „A költségvetés a Német Szövetségi Köztársaság és a Bundestag szuverén döntéskörébe tartozik” – ezekkel a szavakkal utasította vissza Grenell német belügyekbe való beavatkozását, kéretlen tanácsait a keresztényszocialisták (CSU) bajor parlamenti frakcióvezetője, Alexander Dobrindt.
DRÁGA AZ AMERIKAI GÁZ
Mindezt tetézi az orosz–német energiaprojekt, az Északi Áramlat II. gázvezeték ellen indított amerikai kampány. A washingtoni vezetés szerint a második vezetékpár lefektetésével Berlin kiszolgáltatja önmagát és az Európai Uniót a moszkvai gazdasági és energiazsarolásnak. Jelenleg az orosz energiahordozó részesedése az EU gázimportjában negyven százalék körül alakul, 2019-re enyhén csökkenő tendenciát jósolnak. Az USA-t nyomós gazdasági érdekek, kőzetrepesztéses technológiájú földgázkitermelésének túlméretezett kapacitásai késztetik új piacok, így az Európai Unió meghódítására. Azonban az amerikai cseppfolyósított gáz (LNG) nemcsak az Északi Áramlat I. vezetéken érkező orosz gázhoz, hanem a Novatek/Gazprom Észak-Szibériából Nyugat-Európába irányuló, most felfutó LNG-exportárához képest is jóval drágább. Ha pusztán gazdasági szempontokat tekintünk, az amerikai gáz nem versenyképes.
MERKEL NEM FEGYVERKEZNE
Tény, hogy az amerikai bírálatoknak van bizonyos alapjuk. Németország kivonja magát a NATO által meghatározott, az egyes tagállamok éves GDP-je két százalékát elérő katonai kiadásszint követelményének a teljesítése alól. Míg Magyarország vállalta, hogy ezen költségeit a 2018-as, a bruttó hazai termék mintegy 1,1 százalékát kitevő szintről 2024-re felemeli 2 százalékra, addig Németország eddig az időpontig legfeljebb 1,5 százaléknyi GDP-re növelné a jelenleg alig több mint egyszázalékos védelmi büdzséjét.
De még ez is kétséges. Olaf Scholz pénzügyminiszter tervezete szerint az idén a német katonai kiadások a GDP 1,35 százalékáról 1,37-ra emelkednek, de a 2023-ig tartó időszakban ismét visszaesnek 1,25-ra. Ez nemhogy a 2, de még az 1,5 százaléktól is messze van.
Amerikai diplomaták felvetették: a csökkenő berlini védelmi költségek ismeretében hogyan várhatják el az USA-tól – amely atomfegyvereket tárol Németország területén –, hogy adott krízishelyzetben hozzájáruljon német vadászbombázók amerikai atombombákkal való felszereléséhez? Hiszen az alacsony szintű büdzsé nem teszi lehetővé, hogy olyan modern harci gépeket vásároljon Berlin, amelyek képesek erre a feladatra. A Bundestag, noha Ursula von der Leyen német védelmi miniszter 47,2 milliárd eurós költségvetést javasolt, a tervezetben csak 44,7 milliárdot hagyott jóvá. Mindehhez jön a német gazdaság növekedési tempójának várható csökkenése, ami nem segíti a katonai költségvetés növelését. Maga Merkel kancellár ellenzi a nagyobb arányú hadibüdzsét, mert inkább a segélyezésre fordítaná a pénzt.
A NATO nukleáris fegyvereket megosztó egyezménye értelmében a Németországban, a bücheli légi támaszponton tárolt, feltételezhetően B61–12-es típusú, korszerűsített amerikai atombombákat krízishelyzetben felszerelnék a Luftwaffe TaktLwG 33 repülőszázada Panavia Tornado IDS típusú gépeire. A múlt század hetvenes éveiből származó Tornadók azonban hamarosan kiöregednek. Megfelelő, atomfegyver-hordozó géptípusra való lecserélésükre a szűkös berlini hadibüdzsé nem biztosít lehetőséget. Washington persze amerikai gépeket, a három legnagyobb tengerentúli repülőgépgyár által közösen gyártott F/A–18-asokat látna szívesen a német légtérben. Ez év elején a német védelmi tárca még pedzegette, hogy vásárolnának ilyen gépeket. (Milyen jól jönne most ez a többtucatnyi repülőre szóló megrendelés a Boeing–737 MAX 8-asok fiaskója miatt szorult helyzetbe került amerikai óriásvállalatnak!)
Angela Merkel azonban az USA-tól való nagyobb mérvű függetlenedést, önálló külpolitikát szorgalmaz és valósít meg. A kínai elnök, Hszi Csin-ping lenne 2020-ban az EU-csúcsvezetők fontos külső politikusokkal vagy csoportosulásokkal való találkozójának a kulcsvendége – ezt az Egyesült Államokban valóságos provokációnak tartják. Az amerikai–kínai politikai-gazdasági-katonai szembenállásban Washington elvárja, hogy szövetségesei feltételek nélkül támogassák álláspontját, amire mások mellett Berlin sem hajlandó.
TOVÁBBI ÜTKÖZÉSPONTOK
A németek további két témában törnek borsot Washington orra alá. Nem hajlandók kiutasítani a kínai Huawei óriáscéget, amely az 5G-s rendszer németországi kiépítésében venne részt. Másfelől Berlin az amerikai ellenkezéstől függetlenül tartaná a kapcsolatot Iránnal, kereskedne vele. Mi több, ehhez olyan elszámolási rendszert létesítene, amely kikerülné az amerikai szankciókat.
Természetesen nagy kérdés, hogy az Egyesült Államok katonai támogatása nélkül Európa, Németország képes lenne-e megvédenie magát egy külső támadótól, a feltételezések szerint Oroszországtól. Ugyancsak roppant kényes és kérdéses, hogy a német–amerikai (katonai) feszültségre miként reagálnak a Kremlben s az orosz Egyesített Stratégiai Parancsnokság alá tartozó déli és nyugati katonai körzetben.
Mindehhez jön a NATO hetvenéves fennállásának washingtoni, áprilisban tervezett megünneplése. Ez a várakozások szerint nem a megbékélést, hanem a feszültség további fokozódását hozza el az Atlanti-óceán északi részének két partja között.
Borítófotó: Vidámpark az Oktoberfesten Münchenben. Kiszolgáltatottnak érzik magukat a németek
