KÍNAI GAZDASÁGI ADATOK
A statisztika olyan, mint a részegnek a villanyoszlop. Több támasztékot ad, mint fényt – mondta egyszer a kimutatásokkal híresen hadilábon álló Winston Churchill. Nagyjából hasonló helyzettel küzdenek a világ közgazdászai, amikor a kínai statisztikai adatokat böngészik. Az ázsiai óriás a világ legnagyobb nyersanyag-felhasználója, ipari termelője, szén-dioxid-kibocsátója. Egy-egy kínai adat az áru- és nyersanyag-, a devizapiacok, a szállítás-logisztika árazására is nagy hatással van – összességében a világgazdaság egészét befolyásolja.
VISZONYÍTÁSI PONT
A kínai statisztikák megbízhatóságát régóta övezi kétely. Az általánosan elfogadott nézet szerint azért többé-kevésbé legalább az irány helyes, bár már ennek az ellenkezőjére is volt példa. Nem kisebb autoritás, mint Hszi Csin-ping kínai elnök mondta egyszer a témával kapcsolatban, hogy emberek készítik a kimutatásokat, ezért megbízhatatlanok. Egy a WikiLeaksen keresztül kiszivárogtatott amerikai hírszerzési dokumentum szerint a leendő, ám már akkor is befolyásos kínai vezető ezt 2007-ben közölte bizalmasan Clark Randt akkori amerikai nagykövettel. Azt is hozzátette, hogy a villamosenergia-fogyasztás, a vasúti szállítások és a bankhitelek alapján lehet megbízható képet alkotni a gazdaságról. Az összes többi szám, például a GDP-adat is csak „viszonyítási pontként” szolgál.
Az egyik legkirívóbb eset az volt, amikor 1998-ban, az ázsiai pénzügyi válság hatására számos térségi ország recesszióba zuhant, Kína azonban csaknem 8 százalékos GDP-növekedést jelentett arról az évről. Más mutatószámok – például az energiafelhasználás – alapján azonban közgazdászok inkább 5 százalékot valószínűsítettek. Aztán a fordított irányra is volt példa: a 2000-es évek elején a gazdaság hivatalosan 8-9 százalékkal nőtt, elemzők szerint azonban volt az 10 is.
AHOGY A FŐNÖK MEGMONDTA
De mi állhat annak a hátterében, hogy a világ egyik legfontosabb államának a statisztikai számaival kapcsolatban ennyi kétely vetődik fel? Az egyik magyarázat szerint az, hogy egy akkora országban egész egyszerűen lehetetlen viszonylag pontos adatokat összegyűjteni. Mások inkább azzal érvelnek, hogy Peking tudatosan manipulálja az adatokat, éppen aktuális céljai érdekében.
A nemzetközi biztosítékot az verte ki, amikor a párizsi klímacsúcs előtt a kínaiak visszamenőleg módosították szénfelhasználási és szén-dioxid-kibocsátási számaikat. A szén elégetése nyomán keletkező káros anyagok mennyiségét például 17 százalékkal emelték meg az előzőleg közölthöz képest. Ez önmagában több, mint a német gazdaság szénhidrogénekből származó egész éves emissziója. Csaknem 600 millió tonna szénfelhasználási többletet jelentettek 2012-ről, mint korábban. Ez az Egyesült Államok szénfelhasználásának több mint 70 százaléka.
Peking január közepén közölte, hogy tavaly a kínai GDP 6,9 százalékkal nőtt, az utolsó negyedévben 6,8-del. Ez szinte teljesen egybevág a Reuters hírügynökség által becsült 6,7 százalékkal. Az éves GDP viszont tizedre megegyezik azzal, amit Hszi Csin-ping január elején mondott: „Úgy 6,9 százalék körüli.”
HAGYOMÁNYOK NÉLKÜL
Kína mindig is hatalmas kiterjedésű és egyes területein nagyon sűrűn lakott ország volt. Történelmét a központosított ellenőrzés és a szélsőséges regionalizmus egyaránt jellemezte – állapítja meg tanulmányában Jacob L. Shapiro, a Geopolitical Futures tanácsadó cég elemzője. A centralizált Kínára jellemző volt az aprólékosan kidolgozott közigazgatás. Az uralkodó számára ez tette lehetővé a pontos és részletes adatgyűjtést, amelynek alapján meghozhatta döntéseit. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy az uralkodó függött a helyi bürokráciától. Mao ezzel pontosan tisztában volt. Le is rombolta porig a régi bürokráciát. Később persze rájött, hogy nélküle nem képes kormányozni, így újjáépítette azt. A hagyományait elveszített hivatalnoki kar azonban ettől kezdve hajlamos lett arra, hogy olyan adatokat szolgáltasson felfelé, amilyeneket a hatalmasok látni akarnak. Most Hszi Csin-ping szembesül ezzel a problémával.
