Putyin elnök jól döntött, amikor 2015-ben a kelet-ukrajnai Donyecktől 1600 kilométerrel délebbre nyitott új frontot. Moszkva egy szövetségbe terelte a szankciók alól kikecmergő Iránt, Irak bagdadi síita kormányát és az akkor a végnapjait élő Aszad-rezsimet. Ez idővel szárazföldi folyosót is nyitott a Földközi-tengerhez, így Putyin a cárok álmát nem az EU és a NATO felé törekvő Balkánon (például Montenegróban), hanem Szíriában valósította meg. Az Iszlám Állam (IÁ) elleni harc jegyében sikerült a folyosó utolsó hiányzó részét is elfoglalni, így Oroszország már kerülő út nélkül is elláthatja légibázisát Hmeimimben, illetve haditengerészeti kikötőjét Tartúszban.
ZSÁKMÁNY
Miközben a regionális hatalmi álmokat dédelgető Törökország távolodik nyugati szövetségeseitől, alig talál újakat, így Moszkva némi nyomásgyakorlás után Ankarát is maga mellé tudta állítani. Erdoğan török elnök meg akarta akadályozni egy önálló kurd állam létrejöttét, ám országának csapatai a korábbi Eufráteszi pajzs hadműveletben nem számíthattak érdemi külső segítségre, s az Idlíb tartományért most folyó harcok terén is ugyanez a helyzet.
A „munkanélkülivé” váló nemzetközi zsoldosok elleni küzdelem közös érdek ugyan, ám miközben az oroszok az iraki kurd és a szíriai területeken is értékes szénhidrogén-kitermelési és -szállítási jogokhoz jutottak, addig a törökök zsákmánya sokkal soványabb.
Azt, hogy a hála nem politikai kategória, most a kurdok is a saját bőrükön tapasztalhatják. Az IÁ elleni háború gyalogságát adó kurdokat a síita bagdadi kormány iráni segítséggel kiszorította az olajban gazdag Kirkukból. A harcok mostanra már az észak-iraki és a szír határvidéket is elérték, ahol a kormánycsapatok elvágják egymástól az USA által támogatott szíriai és az iraki kurdok állásait.
Miközben a térségbeli orosz és iráni befolyás egyre nő, a szaúdi egyre csökken. A belső hatalomátvétel miatt lebénult Szaúd-Arábia kevesebb energiát tud szíriai szövetségeseire fordítani, így azok jelentősége csökken. A sivatagi királyság ráadásul közép- és hosszú távon magasabb olajárban érdekelt, ami jól jönne az eddig a másik oldalon harcoló Moszkvának és Bagdadnak is. Szalmán szaúdi király októberi moszkvai látogatása és országának oroszoktól történő fegyvervásárlása ezt az érdekazonosságra épülő közeledést szolgálta.
HAZATÉRÉS
Az oroszok diplomáciai fronton is támadnak. Harminchárom szervezet (köztük kurd is van) részvételével javában zajlik a Szíriai Népi Kongresszus előkészítése, amely az ország jövőjét hivatott rendezni. A Kreml (még) Aszad elnököt támogatja, akit Putyin nemrég Szocsiban fogadott.
A térségbeli befolyásért küzdő Egyesült Államok és Nagy-Britannia eközben a Han Sejkún város elleni áprilisi vegyifegyver-támadást használná ürügyként a szír államfő eltávolítására, ám az ENSZ-ben Oroszország és Kína ezt a törekvést következetesen blokkolja. Szíriában tisztul a kép, az érdekzónák elhatárolása utat nyitna a polgárháborús menekültek hazatérésének.
Borítófotó: Szíriai kormányellenes lázadó Aleppó közelében. A térségben egyre nő az orosz és az iráni befolyás (fotós: Khalil Ashawi/Reuters)
