Moszkva irányt keres

Mátrix
A nyugati szankciók nyomán Oroszország kelet felé nyit. Pekingnek jól jön az orosz hadiipari csúcstechnológia, de nem tartja globális hatalmi centrumnak Moszkvát.

KELETI NYITÁS

Helyzetének, hagyományainak, történelmének, képességeinek és lehetőségeinek megfelelő, sajátos „orosz utat” keres az Orosz Föderáció, ez a Nyugat és a Kelet között bizonytalankodó, ide-oda sodródó hatalmas kompország. A Kreml számára most ismét felvetődik a dilemma: a Nyugattal építsen ki szorosabb kapcsolatokat, vagy az Egyesült Államok hegemóniáját kikezdő Kínával, a Kelettel?

 

SZERKEZETI PROBLÉMÁK

Ahhoz, hogy Oroszország vonzó partner és újra meghatározó világgazdasági tényező legyen, mindenekelőtt az kellene, hogy gazdasági ereje, hátországa fejlődjön, arányba kerüljön katonai képességeivel. Az orosz gazdaság megerősítése belpolitikai, belbiztonsági szempontból is kulcsfontosságú lenne: enyhítené a mély társadalmi megosztottságot, csökkentené a növekvő szegénységet, s legfőképp megfordítaná a középosztály leépülését.

Vlagyimir Putyin elnök 2000-ben történt hatalomra kerülése óta katonai szempontból újra feltette a térképre az országot a szocialista átmenetet követő leépülés és a Borisz Jelcin által oly hitelesen képviselt vodkagőzös víziók időszaka után. Putyin elnöki ciklusa azonban 2024-ben véget ér. Arról, hogy folytatja-e a kormányzást, vagy átadja a stafétát, „korai lenne még beszélni” – nyilatkozta az elnök az olasz Corriere della Serának júliusban adott interjújában.

Víziói persze neki is voltak. Hét évvel ezelőtt még arról beszélt, hogy Oroszországnak évi öt-hat százalékos növekedést kell felmutatnia. Ma ez a tempó irreális célkitűzésnek tűnik. Az amerikai szankciók, a világgazdaság lassuló bővülése s ezzel párhuzamosan csökkenő nyersanyag- és energiahordozó-igénye az évi 1,5–2 százalékos sávba tolja vissza a gazdaság potenciális gyarapodását. Az USA pénzügyi tárcájánál a napokban Donald Trump elnök utasítására – ezúttal a Nagy-Britanniában állítólag az oroszok által megmérgezett, tábort váltó Szkripal orosz hírszerző ezredes ügye miatt – ismét csavartak egyet a szankciós présen.

A moszkvai Carnegie Központ elemzése szerint minden adott a növekedéshez, mégsem jutnak ötről a hatra. Pedig alacsony az infláció szintje, a betervezett költségvetés jókora többlettel zárulhat, a rubel árfolyama nem mutat nagyobb kilengést, ráadásul az olajbevételek is nőnek. Az orosz gazdaság alapproblémái strukturális jellegűek, s az átalakításhoz nincs meg a kellő politikai akarat.

 

KATONAI FESZÜLTSÉGEK

Ha a gazdasági szerkezetátalakításban nem is, abban sikeres volt Putyin, hogy elkezdte az orosz haderő megújítását. Peking és Moszkva között egyre erősödik a hadiipari együttműködés. Várhatóan Kína lesz az első külföldi ország, amelynek az oroszok eladják a nagy hatótávolságú Sz–500-as Prométheusz rakéta- és légvédelmi rendszerüket. A kooperációban fordulópontot jelent a kínai és az orosz légierő nemrég végrehajtott közös járőrözése a Japán-tenger térségében, a Dél-Korea és Japán közti vita tárgya, a Dokdo (Takesima)-szigeteknél, a dél-koreai légvédelem „azonosítási” zónájában. A két orosz Tu–95-ös stratégiai nehézbombázó és az ugyancsak orosz A–50-es stratégiai felderítőgép mellett két kínai H–6-os nehézbombázó alkotta a közös köteléket.

A szöuli reakció váratlanul heves volt. Dél-Korea vadászgépei több száz figyelmeztető éles lövést adtak le, hogy a zóna elhagyására ösztökéljék a járőröző gépeket. Japán ugyancsak a saját légtere megsértésével vádolta a kínai–orosz köteléket, de a felszállt japán vadászgépek nem közelítették meg őket.

 

PEKING TÚL MESSZE VAN

Moszkva és Peking katonai kapcsolatai szorosabbá váltak, viszont a külkereskedelmi forgalom továbbra is alacsony szinten maradt. Tavaly az Egyesült Államokba irányuló kínai export éppen tízszeresen haladta meg a távol-keleti óriás oroszországi kivitelét. A Németországba történő export is csaknem a kétszerese volt a szomszédos államba irányulónak.

Az orosz kivitelben visszaköszön a gazdasági szerkezet korszerűtlensége. A Kínába történő export túlnyomó részét energiahordozók, feldolgozatlan ásványi kincsek adják, a gépek és berendezések aránya mindössze egy százalék. Alacsony az Oroszországban végrehajtott közvetlen kínai beruházások összege is (2017-ben mindössze 140 millió dollár volt). Az ázsiai óriás befektetőit nem ösztönzik az oroszországi körülmények, kiváltképpen nem a Távol-Keleten, ahová ezeknek a beruházásoknak mindössze a két százaléka áramlott. A kínai magánvállalatok azért is ódzkodnak az oroszországi invesztícióktól, mert tartanak az amerikaiak büntetőintézkedéseitől. Mint a Gazeta.ru nevű oldal írja, olyan, az USA szankcióit megkerülő rendszeren dolgoznak, amilyet az Európai Unió dolgozott ki az Iránnal való kereskedelmi kapcsolatok fenntartására.

Korábban Moszkvában abban bíztak, hogy társként kapcsolódhatnak be a globális kínai gazdasági-kereskedelmi nyomulást szolgáló Egy övezet, egy út kezdeményezésbe, de mára rá kellett ébredniük: erről szó sem lehet. Peking számára kereskedelmileg Nyugat-Európa sokkal fontosabb, mint Oroszország.

Kína nem is nagyon titkolja, hogy álláspontja szerint a jelenlegi világrendet három erőközpont határozza meg: ő, az Egyesült Államok és Nyugat-Európa. Oroszország tehát nem tartozik ebbe a besorolásba, ami sérti, aggasztja és elgondolkodtatja Moszkvát.

 

Borítófotó: ortodox keresztelő Oroszországban. A vodkagőzös víziók után vissza a hagyományokhoz