TÖRÖK VÁLSÁG
Isztambulban, a bazárban, a bevásárlóközpontok márkás üzleteiben egymást tapossák a turisták, magyarok, olaszok, arabok. A Közel-Keletről a regionális profi beszerzők nagy tételben veszik a márkás parfümöket, női táskákat, divatcikkeket. „Egy nap alatt ezerötszáz eurót nyertem a líraárfolyamon” – dicsekszik egy Ammánból érkezett bevásárlóturista.
„HÁBORÚBAN ÁLLUNK”
A líra zuhanása felélénkítette a forgalmat – ugyanakkor gazdasági és politikai problémák okozójává vált. Recep Tayyip Erdoğan újraválasztásával, az elnöki kormányzás hatáskörének nagymérvű kibővítésével gyakorlatilag leválthatatlanná vált.
Ám, mint a Der Spiegel isztambuli helyszíni tudósítója megállapítja, a török elnöknek nincs koncepciója a válság kezelésére. Pedig hatalomra kerülése kezdeti időszakában jó intézkedésekkel megszilárdította az ország helyzetét.
Erdoğan az USA-ból származó elektronikus cikkek bojkottjával, többek között az Apple iPhone-ja karanténba helyezésével válaszolt Washingtonnak, amiért az felemelte a török acél- és alumíniumbehozatalra kirótt vámokat.
Ankara Oroszországgal való kapcsolata most éppen az intenzív szimpátia szakaszába lépett, de a hosszú távon kiszámíthatatlan kutya-macska barátság kevés hozamot ígér a kis-ázsiai elnöknek. Jó két és fél esztendeje egy török F–16-os a szíriai–török határ mentén lelőtt egy orosz bombázót, s a kétoldalú kapcsolatok a mélypontra zuhantak. Putyin megtiltotta az orosz turistáknak, hogy Törökországba utazzanak, az orosz boltokból eltűntek a török áruk.
Majd Ankara merész fordulattal a kiegyezésre hajlandóságot mutató Moszkva felé fordult. Korszerű, de a NATO-nak óriási fejtörést okozó orosz Sz–400-as lég- és rakétavédelmi rendszert vásárolt. Törökország, miután a katonai gép lelövése utáni feszültséget Vlagyimir Putyin orosz elnök taktikus magyarázattal csökkentette, megerősítette az Anatólia délkeleti részén épülő Akkuyu atomerőművön zajló munkálatok folytatását.
LÍRAGYENGÜLÉS ÉS INFLÁCIÓ
A Nyugattól, a NATO-tól való fokozatos eltávolodás hosszú távon is károkat okoz majd a török gazdaságnak. Ezt az új baráttal, Oroszországgal való kapcsolat élénkítése nem képes ellensúlyozni. Moszkvának nincs igazi gazdasági súlya, nincs annyi tőkéje (és beruházási szándéka), amellyel az elmaradó nyugati nagybefektetőket pótolni tudná.
Igaz, tavaly Oroszország Kína és Németország mögött a török piacon a harmadik legnagyobb exportőr volt, ám a Kis-Ázsiába irányuló orosz kivitel jelentős részét az arany alkotta (amelyet Törökország feldolgozva továbbexportált, elsősorban az arab világ ékszerpiacaira). Mint a török áruk-szolgáltatások felvevőpiaca, Oroszország 2017-ben nem volt az első tíz állam között.
Aggasztó és a helyzettel függ össze, hogy a határon túli befektetők elkerülik az országot. Tavaly 2016-hoz képest mintegy húsz százalékkal esett vissza a közvetlen külföldi beruházások (FDI) volumene. Az idén az első két negyedéves adat alapján még a múlt évi szintet sem fogják elérni.
Ebben az esztendőben a török líra árfolyama negyven százalékkal zuhant a dollárhoz képest. Júliusban Törökországban az árak csaknem 16 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi szintet. Elsősorban az élelmiszerek, az üdítőitalok, a vezetékesvíz-díjak, a kommunális szolgáltatások drágultak.
A kis-ázsiai állam jó úton van egy tankönyvi devizaválság felé. Erdoğan egy erőltetett hitelprogrammal próbálja élénkíteni a gazdaságot. A bankok a forrásokat dollárban és euróban veszik fel, s lírában hiteleznek. Az ország gyengülő pénzneme azonban szinte lehetetlenné teszi a kamatterhek kitermelését. Vállalati csődhullámra lehet számítani, amely több nagybankot is bedönthet.
A török válság ráadásul kihathat az összes feltörekvő államra. Egyfelől, mint a The Wall Street Journal rámutat, a befektetők Anatólia példájától megrettenve elkerülhetik az ezekben való beruházásokat. Másfelől az invesztorok számára az amerikai kamatemelés ismét vonzóbbá teszi pénzük dollárban való parkoltatását, mint a feltörekvőknél a bizonytalan kimenetelű befektetéseket.
Ankara legfőbb szövetségesével, Washingtonnal is egyre ellenségesebb. Jó néhány, az İncirlik (Adana) délkelet-törökországi nagy amerikai/NATO légi támaszponton szolgáló magas rangú amerikai tiszt kiadatását követeli, hogy török bíróságok előtt feleljenek a 2016-os elvetélt puccskísérletben játszott állítólagos szerepükért.
SZEMET SZEMÉRT
Az USA a NATO-szövetségesek körében eddig példa nélküli ellenlépésre kényszerült. Török vezetőkkel (a kormány két miniszterével) szemben életbe léptette az úgynevezett Magnyickij-törvényt, amely lehetővé teszi az Egyesült Államok érdekeit sértő személyekkel szemben szankciók alkalmazását, például az USA-ba való beutazásuk megtiltását, vagy az országban lévő vagyontárgyaik, ingatlanaik, bankszámláik befagyasztását.
Ennek közvetlen oka, hogy Törökországban őrizetbe vették Andrew Brunson amerikai lelkészt, akit terrorizmus pártolása vádjával állítanak bíróság elé. Brunson több mint két évtizede él Anatóliában, és a jelenlegi török elnök ellenlábasaként ismert Fethullah Gülen mozgalmával fenntartott kapcsolatokkal, valamint a betiltott Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) támogatásával vádolják. A PKK egyébként az Egyesült Államokban is terrorszervezetnek számít – jegyzi meg a Hürriyet című török napilap arról tudósítva, hogy az illetékes török bíróság ismét elutasította a Brunson ügyvédje által benyújtott kérelmet védence szabadlábra helyezésének ügyében. Ankara szemet szemért, fogat fogért választ adott a kiterjesztett Magnyickij-törvény két miniszterével szemben való alkalmazására. Két amerikai kormánytag ellen léptetett életbe hasonló korlátozásokat.
Borítófotó: Életkép a török-szíriai határról. Ki tolja ki a gazdaság szekerét a kátyúból?
