GÖRÖG VÁLSÁG
A felszabadulás napja – kommentálta Alékszisz Cíprasz görög miniszterelnök múlt kedden, hogy országa kikerült az EU–IMF-mentőcsomagból, és újra önállóan léphet a nemzetközi hitelpiacra. A kormányfő Itháki (Ithaka) szigetén nyilatkozott, ott, ahonnan Odüsszeusz indult el, majd hosszú évek kalandozásai után tért vissza. Görögország azonban messze van még attól, hogy békére leljen. A miniszterelnöki beszéd sokkal inkább a 2019-es választási kampányra való ráfordulásnak tekinthető.
A FELSZÍN
Három, összesen 290 milliárd euró értékű mentőcsomag, megszorítások sorozata, az 1930-as nagy amerikai depressziónál is súlyosabb recesszió és az eurózónából való kilépés majdnem realitássá válása – röviden így összegezhető Görögország elmúlt néhány éve. A nyolc esztendeje tartó válság teljesen átalakította a korábbi politikai palettát. Négy általános választást tartottak 2012 és 2015 között, az országot csaknem harminc esztendeig vezető szocialista Pasok szinte eltűnt a süllyesztőben, a szélsőbalról induló Szirizából viszont kormányzóerő vált. A radikális jobboldali Arany Hajnal, amely 2010 előtt alig fél százalékon állt, a legutóbbi választásokon 18 képviselői helyet szerzett, a következőn várhatóan a harmadik legnagyobb görög párttá válik. Az EU vezetői örömünnepet tartottak; szerintük Görögország végre „normális állammá vált, fenntartható költségvetési hiánnyal és növekedési pályával. A görög válságot az ikerdeficit, a költségvetés és a folyó fizetési mérleg együttes elszállása idézte elő, 2009-ben mindkettő jócskán 10 százalék felett volt. Tavaly a büdzsé immár másodszor zárt többlettel, a fizetési mérleg hiánya szinte eltűnt. A GDP 1,4 százalékkal nőtt a múlt évben, ez az idén várhatóan két százalékra bővül – a roppant szigorú fiskális politika ellenére. A munkanélküliségi ráta hét év óta először húsz százalék alá csökkent. Mindez azonban a felszínen néz csak ki jól.
LEHETETLEN KÜLDETÉS
A mentőcsomag utáni államadósság továbbra is riasztóan nagy, 240 milliárd euró, a magánhitelezők felé fennálló tartozásokkal együtt a GDP 180 százaléka. Az EU-s hitelezők – főleg németek – úgy vélik, ez elviselhető teher. Így becslésük szerint 2060-ra (!) csökkenhet a GDP-arányos adósság száz százalékra. Ehhez is az kellene azonban, hogy a kamatfizetések nélkül számolt költségvetési többlet tíz esztendőn keresztül évente három-négy, majd 2060-ig 2,2 százalékos legyen. Ez a pálya irdatlan költségvetési megszorítást jelent, ilyet ez idáig egyetlen eurózónatag sem hajtott végre. Maga az IMF, az egyik nagy hitelező sem hisz ebben a pályában, ők az adósság részbeni elengedését javasolják. Brüsszelben és Berlinben azonban úgy gondolják, hogy Görögország képes lesz a következő években több száz milliárd eurót bevonni a magánhitelpiacról, hogy kifizesse őket. Csak idő kérdése, hogy mikor jön a következő görög válság.
D. GY.
Alékszisz Cíprasz görög kormányfő (középen) Ithakában. Reménytelen kikecmeregni az adóssághalom alól 39 Kulcspozícióban a szlovén szélsőbal
