HULLADÉKKEZELÉS ROMÁNIÁBAN
Romániában termelik a legkevesebb háztartási hulladékot az EU-ban, 272 kilogrammot fejenként. Az adat az Európai Statisztikai Hivatal (Eurostat) legutóbbi jelentéséből származik, és amennyire hízelgő, legalább annyira csalóka. Az uniós tagállamokra érvényes egy főre eső 350 kilogrammos átlag alatti érték ugyanis sokkal inkább árulkodik az életszínvonalról, mintsem a kiemelkedő környezettudatosságról. Annál is inkább, mivel a hulladékgazdálkodás, a környezetvédelem területén keleti szomszédunk ugyancsak az európai sereghajtók közé tartozik, ami ugyebár már korántsem jó bizonyítvány.
ARASZOLGATÁS
Hogy egy mondat erejéig még az Eurostat adatainál maradjunk: az 1995–2017-es időszakban újrahasznosított hulladék mennyisége 39 millió tonnáról (81 kg/fő) 116 millió tonnára (215 kg/fő) nőtt, ezen belül az újrahasznosított városi szemét aránya 17-ről 46 százalékra emelkedett. Az ezen a területen is hatalmas hátránnyal induló Románia ugyanakkor vállalta, hogy 2020-ra eléri a hulladék legkevesebb ötvenszázalékos újrahasznosítási szintjét. Ennek érdekében a környezetvédelmi szaktárca országos gazdálkodási tervet dolgozott ki, ennek mintájára kellene elkészülniük a megyeszintű terveknek is.
A tavaly kibocsátott 74-es számú kormányrendelet valamennyi szereplő esetében a korábbinál jóval szigorúbb ellenőrzést honosít meg a hulladékkezelés terén – a nyilvántartás tekintetében is –, és az „aki szennyez, fizet” elv mentén bevezeti a differenciált lakossági díjszabást. Szabályozza az Európai Bizottság által kötelezettségszegés miatt Romániára kirótt büntetőilleték – aktuális megnevezése szerint körforgásos gazdasági hozzájárulás – mértékét is, annak beépítését a díjszabásba, pontosítja a szerződéskötési feltételeket a szolgáltatók, valamint a közigazgatási egységek között. Sőt, országos hulladékgazdálkodási bizottságot alakítottak, amelyet a környezetvédelmi tárca vezet, ám amelyben több minisztériumnak is van képviselője.
A megvalósításban azonban az önkormányzatokra és a közösségi társulásokra hárul a legnagyobb felelősség. A legtöbb település önkormányzata meg is változtatta a szelektív hulladékgazdálkodásra vonatkozó előírásokat, ám betartásuk rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Sok helyen akadozik vagy szinte egyáltalán nem működik, ritkábban viszont már zökkenőmentes a szelektív hulladékgyűjtés – elsősorban az erdélyi, partiumi városokban. Az önkormányzati szándék megvalósítása sok esetben a hulladékszállító vállalatok hozzáállásán bicsaklik meg, de egyelőre a lakossági attitűddel is komoly gondok vannak.
Július elsejétől Kolozsváron például a szemétszállító cégeknek már nemcsak kétféle – háztartási és száraz – hulladékot kellene gyűjteniük, hanem külön kell válogatni a lebomló szemetet, valamint a papír-, műanyag-, üveg- és fémhulladékot. Az új stratégia érvénybe lépéséről azonban csak június 25-én, azaz a rajt előtt szűk egy héttel tájékoztatta a lakosságot az önkormányzat, a 35 százalékos szállítási drágulásról viszont már áprilisban döntött. Maros megyében is akadozik a gyűjtés. Marosvásárhelyen és a környező településeken még mindig nem sikerült kiválasztani a megfelelő szolgáltatót, az újabb versenytárgyalás nyomán azonban várhatóan az év végéig megoldódik a szolgáltatócsere, beindul a szelektív hulladékgyűjtés.
A székelyföldi Háromszék (Kovászna megye) az országos éllovasok között szerepel, afféle „bezzegmegyeként” emlegetik az országos értekezleteken. Ambrus József, a megyei hulladékgazdálkodási közösségek közötti társulás elnöke a Figyelőnek elmondta: a rendszer beindítása óta vidéken jelentős javulást értek el. Míg induláskor a teljes begyűjtött mennyiség 1,2 százaléka volt újrahasznosítható, ez az arány most elérte a 20 százalékot, a városok kezdeti 10-es átlaga pedig jelenleg 33 körüli. A háztartások szintjén a bevezetéskori 50 százalékos szelektív gyűjtés napjainkban a 80 százalékot is eléri.
NEM JÓ ÜZLET, DE KÖTELEZŐ
A jó eredményekkel együtt lassan mindenkinek be kell látnia, hogy a végéhez közeledik a műanyaghasználat hozta kényelem korszaka – mondta Ambrus. Ez elkerülhetetlen, ha a hulladékgazdálkodás és a környezetvédelem terén jelentős eredményt akarnak elérni. Ugyanakkor szét kell foszlatni néhány „városi legendát”, mint például azt, hogy felesleges különválogatni az újrahasznosítható hulladékot, mivel azt a végén úgyis egybeöntik. Ez jelenleg valóban így történik, ellenkező esetben túl nagyok lennének a lakossági előválogatás költségei, a jövőben viszont tényleg fontos lesz a különválogatás, amely eddig a költségvonzatoknál akadt el.
Értékesítési akadályok is felmerülnek. A nagy tisztaságú műanyagból például eddig csak Háromszéken több mint hétszáz tonnát voltak kénytelenek felhalmozni, mivel a fő felvásárlónak számító Kína egy ideje visszalépett az üzlettől. Romániában azt az állítást is erőteljesen cáfolják, hogy a hulladékgazdálkodás jó bolt lenne, hiszen az elérhető nyereség maximum hét százalék körül mozog. „Lehet, hogy az olasz maffiának üzlet a hulladék, de nálunk messze nem ez a helyzet” – szögezte le Ambrus József.
A teljes termelt hulladék jövőre elvárt ötvenszázalékos újrahasznosítási arányának elérése mindenki szerint teljesíthetetlen célkitűzés. A lebomló szemét mennyiségének a csökkentésével elkerülhető ugyan a lakosságot sújtó díj jelentős emelése, a mérséklésre a hulladék energetikai felhasználása, azaz elégetése is megoldásként kínálkozik, de ez egyelőre gazdasági szempontból aligha megoldható, hiszen a begyűjtési díjakat is kedvezőtlenül befolyásolná.
A kapaszkodás megkezdődött, a szemétgödör kijárata azonban még messze van.
Borítófotó: Illegális hirdetés egy bukaresti szemétgyűjtőn. Költségcsökkentő módszerként még nem merült fel a reklámfelületek bérbeadása.
