Puszik, bókok és egy egészen nagy rakás kézfogás – a Der Spiegel online kiadása (Spon) így jellemezte Angela Merkel német kancellár és Donald Trump amerikai elnök washingtoni találkozójának a külsőségeit. A lényeg azonban nem változott. A három fő kérdés egyikében sem sikerült érdemi áttörést elérni, sőt, ami a németeknek fájdalmas amerikai acél- és alumíniumvámokat illeti, Trump a kormánya korábbi jelzéseihez képest is visszalépett, s a büntetőtételek eredetileg kitűzött korai, május elejei bevezetéséről beszélt. (Az USA kormánytisztviselőitől származó korábbi információk szerint a nagyobb összegek EU-val szembeni életbeléptetését elhalasztották volna júniusra.)
VÉDELMI KIADÁSOK
Vége a türelmi időnek – üzente az elnök nemcsak Merkelnek, hanem az egész uniónak. Vagy elfogadják a kvótarendszert (az EU Egyesült Államokba irányuló acél-, alumíniumexportjának a korlátozását), vagy életbe lépnek a büntetőtarifák. Trump pisztolyt szegezett az Európai Unió homlokának – írta a Bloomberg.
A kancellár üres kézzel tért haza Washingtonból – kommentálta a találkozót a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zei-tung (FAZ). A napilap még a Sponnál is határozottabban fogalmazva aláhúzta, hogy a külsőségek ellenére Trump mindegyik kérdésben még keményebben juttatta érvényre a változatlan amerikai álláspontot. A mintegy háromórás megbeszélésnek, mint említettük, három fő témája volt: a fegyverkezés és a védelmi kiadások, az iráni atommegállapodás, valamint az amerikai–német (EU) kereskedelmi háború elkerülése.
A nyugat-európai, a német fegyverkezést illetően az USA vezetője megismételte korábbi figyelmeztetését: az öreg kontinens ne élősködjön az Egyesült Államok nyakán, növelje a védelmi kiadásait, arányosabban vegye ki a részét a NATO teherviseléséből. Merkel annyit ígért, hogy az idén a GDP 1,3 százalékára növelik az ez irányú költéseket. Védelmi minisztere, Ursula von der Leyen az amerikaiak felvetésére, hogy a németek tartoznak nekik, szárazon csak annyit mondott: „Nem nyitottunk adósságszámlát a NATO-ban.”
Berlin azonban találva érezhette magát, mert a GDP-arányos német hadibüdzsé méreteit tekintve az észak-atlanti szervezet sereghajtói közé tartozik. Tavaly a Német Iparszövetség (BDI) kimutatása szerint az ország bruttó hazai termékének az 1,13 százalékát fordította védelmi kiadásokra. Ez még a NATO által minimálisan elvárt 1,22-nál is kevesebb, ráadásul csökkenő tendenciát jelez, jóval elmaradva a szövetség katonai szervezete által szorgalmazott évi 2 százalékos aránytól.
AZ IRÁNI ATOMPROGRAM
A perzsa állam atomenergia- (atomfegyver-) korlátozásáról szóló 2015-ös egyezményt Washington május 12-én nagy valószínűséggel megtorpedózza a Teherán elleni szankciók újbóli bevezetésével. Merkel kísérletei ellenére az amerikai elnök hajthatatlan maradt. Igaz, az Egyesült Államok az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt állandó tagjának csak az egyike Oroszország, Franciaország, Nagy-Britannia és Kína mellett (Németország az 5+1 megállapodás hatodik résztvevője), de ha de facto kivonul az egyezményből, annak megvalósíthatósága kétséges lesz. A kancellár a paktumot 2015 óta változatlanul az iráni regionális dominanciára való törekvés visszaszorítása eszközének tekinti. Washingtonban is arról próbálta meggyőzni Trumpot, hogy a konvenció távolról sem tökéletes, de mindenképpen fundamentum, amelyre építve tovább lehetne lépni.
Szembetűnő, mennyire különbözőképpen kezelik a Fehér Házban az észak-koreai és az iráni atomfegyver-problémát. Noha Teherán még nem hajtott végre atomkísérleteket, tudomásunk szerint nincs is ilyen bevethető fegyvere, mégis, az amerikai politika sokkal merevebb vele, mint a Dél-Koreát, a Nyugatot már mintegy féltucatnyi meg nem tartott ígérettel becsapó Észak-Koreával szemben. Phenjannak amerikai hírszerzési adatok szerint akár 20-40 működőképes nukleáris, termonukleáris bombája lehet, és bizonyította, hogy az ilyen bombát hordozó, feltehetően az Egyesült Államok területét elérni képes interkontinentális ballisztikus rakétája is van.
VÁM- ÉS GÁZHÁBORÚ
Ami a harmadik témát, a transzatlanti kereskedelmi kapcsolatokat illeti, Merkel igyekezett taktikusan enyhíteni a Trump által megfogalmazott sérelmeket, az EU, Németország tetemes mérlegtöbbletét a külkereskedelmi forgalomban. Ám azt is jelezte, hogy a folyamat hosszan tartó, ami a türelmetlen Trumpot láthatóan felingerelte. Várható, hogy az amerikaiak a második szakaszban újabb megszorító vám- és nem vámjellegű korlátozásokat léptetnek életbe, például a német autóexport (BMW, Mercedes) visszaszorítását elérendő. És az uniónak nem marad más választása, mint az USA importcikkeinek a keményebb megvámolása.
Nem tudjuk, mi zajlott le a kancellár néhány órás vizitje nem publikus részében. Amelyben feltehetően az amerikaiak felvetették a németeknek, hogy állítsák le az orosz gázt Ukrajna megkerülésével Németországon át Nyugat-Európába szállító Északi Áramlat II. csővezeték lefektetését. Az Egyesült Államoknak gazdasági érdeke fűződik az orosz gáz visszaszorításához az európai piacokon, ám a helyébe lépő cseppfolyós amerikai palagáz (LNG) lényegesen drágább, mint a vezetékes orosz. Merkel ezt az érvelést a múltban az amerikaiak által visszautasított módon kontrázta: itt magánvállalatok megállapodásáról van szó, amelybe a berlini kormánynak nincs beleszólása. Washington politikai-katonai érdekei is Ukrajna bevonását diktálják az orosz gáz tranzitjába, amit Moszkva a Krímmel és Délkelet-Ukrajnával kapcsolatos konfliktus miatt elutasít.
Emmanuel Macron francia elnöknek – a németekhez mérten Európa könnyebb súlyú képviselőjének – minapi, nagy csinnadrattával kísért amerikai útján sem sikerült, amibe Angela Merkel bicskája is beletörött: áttörést elérni, meggátolni a transzatlanti kapcsolatrendszer alapjait, a katonai-gazdasági-politikai együttműködés eddigi vonalát átalakítani szándékozó amerikai törekvéseket. Nagyon úgy néz ki, hogy Washington elengedi az EU kezét, így az öreg kontinensnek az eddigieknél sokkal jobban kell magáról gondoskodnia.
Lezárult egy korszak annak szokásaival, magától értetődőnek ítélt dolgaival, (európai) potyázásaival együtt –summázta a FAZ. A francia gazdasági miniszter, Bruno Le Maire még keményebben fogalmazott: „A (Macronnal tett) washingtoni utam egyik tanulsága, hogy az amerikaiakkal csak az erő nyelvén lehet tárgyalni.”
Borítófotó: Angela Merkel és Donald Trump Washingtonban. Megszűnt az európai potyázás
