NÉMET–FRANCIA TENGELY
Lapzártánk idején úgy állt, hogy január 22-én írják alá a második nagy német–francia összeborulást szentesítő aacheni szerződést. Ez többek között a két ország határa menti térségeket (Elzász-Lotaringiát, valamint a Rajna-vidéket, a Saar-vidéket és Baden-Württemberget) egyesítő régiók kialakítását szorgalmazza. Ezek a sokat átélt, az elmúlt százötven évben többször gazdát cserélt területek tulajdonképpen a nemzetállamok szuverenitásának a felpuhításával uniformizált közigazgatást, a közüzemi, egészségügyi, oktatási szolgáltatások egységes rendszerbe való foglalását jelképeznék. A dokumentum nem titkolt célja az, hogy az új régiók mintaként szolgáljanak az EU-tagországok számára – hosszú távon a határok feloldása a cél.
EGY HANGON
Párizsban és Berlinben az egyezménytől az unió német–francia tengelyének megerősítését várják. Egyszersmind meghatároznák a jövőbeli Európa kialakításának alapelveit – jelentős mértékben támaszkodva Emmanuel Macron francia elnök elképzeléseire. Noha ez eddig is gyakorlat volt, de intézményesítenék, hogy az EU-s csúcsértekezleteket megelőzően magas szintű német–francia egyeztetést tartanak, hogy a találkozón már kidolgozott, egységes álláspontot érvényesítsenek. „Egy hangon akarnak beszélni az uniós csúcsokon, hogy a közösséget még határozottabb világpolitikai szereplővé léptessék elő” – írja a londoni The Times. A philadelphiai The Trumpet megkérdi: ha ez a két prímhegedűs megszólal, miféle súlya lesz mellettük a többiek véleményének?
Ami az európai kontextust illeti: a német–francia összekapaszkodás egy eresztékeiben recsegő-ropogó EU hátterében történik. Ha megvalósul az aacheni gondolat – amely egyébként nem új, majd húsz évvel ezelőtt már Joschka Fischer akkori német külügyminiszter is beszélt a mag-Európáról –, erősödhet az unió megosztottsága, épp az történhet, amitől Párizsban és Berlinben tartanak. Egy a német–francia vezetést elfogadó és megvalósító EU gondolata iránt lojális országcsoport (amelyet többek között az euró is összeköt), másfelől a különböző okokból másodosztályú tagokká lefokozott államok köre állna szemben egymással.
Olaszország, Kelet-Közép-Európa, a Balkán egy része tartozhat ez utóbbi kategóriába, amelyet a nemzeti érdeket szem előtt tartó, Brüsszel központosító törekvéseit elutasító irányzatok jellemeznek. A közösség egyik legerősebb tagjának, Nagy-Britanniának valószínű elvesztése, a kínkeservesen haladó brexitfolyamat kettős hatást vált ki. Egyfelől tovább nő a német–francia túlsúly, másfelől a nemzeti önállóságukért aggódó tagállamoknak az integráció párizsi és berlini kotta szerinti elmélyítésével szembeni tartózkodása is erősödik. Ezek az országok valószínűleg a regionális együttműködés (térségünkben a visegrádi négyek) továbbvitelében, ellensúlyi szerepének az erősítésében gondolkodnak.
DARÁZSFÉSZEK
Az aacheni szerződés egyik kulcsfontosságú pontja: a két meghatározó uniós állam diplomáciai offenzívába kezdene, hogy Németországot vegyék fel az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) állandó tagjai közé. Noha az egyezmény csaknem minden fontos pontja ellentmondásos reakciókat vált ki nemcsak Európában, hanem az egész világon, az állandó német BT-tagság kérdése talán a legkritikusabb.
Darázsfészekbe nyúl Berlin és Párizs ezzel a kezdeményezéssel. Eddig ugyanis a Biztonsági Tanács résztvevői (köztük Franciaország is) meglehetősen hidegen fogadták a korábbi hasonló előterjesztéseket. Németország mellett legalább akkora esélyt kellene adni az állandó BT-tagságra Japánnak és Indiának. Nem beszélve Brazíliáról vagy Dél-Afrikáról, hiszen sem Dél- és Közép-Amerikának, sem Afrikának nincs olyan állama, amelynek ilyen státusza lenne.
A német–francia javaslat az Egyesült Nemzetek Szervezetének az egyébként meglehetősen megkövesedett, a második világháború győztesei által kialakított szerkezetét gyökeresen átalakítaná. Esélyesebb lenne, ha egy nagyobb ENSZ-reformterv részeként, más államokéval együtt terjesztenék elő Németország jelöltségét. Korábban más országoknak is volt ilyen kísérletük, de nem jutottak messzire. A világszervezetben még nem jött el az átfogó szerkezetátalakítás ideje.
WASHINGTON EGYELŐRE HALLGAT
De vajon mit szól mindehhez az Egyesült Államok? Egyelőre hallgat. Donald Trump elnök a múlt év végén be nem jelentett, de jelzésértékű lépésként lefokozta az EU washingtoni képviseletét, az uniót egyszerű nemzetközi szervezet státuszba helyeztette.
Az USA-t kiváltképpen bosszanthatja az aacheni gondolat német–francia hadiipari együttműködést előmozdító vonatkozása. Az Airbus eddig is a Boeing legnagyobb (nem csak hadiipari) versenytársa volt, s a tervbe vett új német–francia vadászgép, valamint a Leopard harckocsi is az amerikai levegő-levegő rakéták vagy az Abrams tank konkurense. Kelet-közép-európai, budapesti amerikai diplomáciai források nem hivatalosan évtizedek óta jelzéseket küldenek a régiós érintetteknek: jó néven vennék, ha a szovjet-orosz haditechnika lecserélésekor nem Gripeneket, hanem F–16-osokat, nem az Airbus által gyártott katonai helikoptereket, hanem Black Hawkokat, a német Leopardok helyett amerikai gyártmányú harckocsikat vásárolnának.
Aachen közvetlenül és negatívan érintheti az Egyesült Államok két kelet-közép-európai, kulcsfontosságú szövetségesét, az amerikai rakétaelhárító rendszer elemeinek, amerikai katonai támaszpontoknak helyt adó Lengyelországot és Romániát. Az egyezmény mind Varsót, mind Bukarestet – Magyarországgal, Olaszországgal együtt – várhatóan az EU „alsóházába” sorolja be.
TÁMOGATÁS NÉLKÜL
Végül érdemes felidézni a két kulcsszereplő, Angela Merkel és Emmanuel Macron státusát. A karrierje végéhez közeledő német politikus utolsó időszakát tölti a berlini Reichstagtól hallótávolságra lévő kancellári hivatalban. Partnere, a korábban meredeken felfutó népszerűségű francia elnök tömegbázisa, támogatottsága gyakorlatilag elenyészett. Talán még ennél is fontosabb, hogy az EU „kormánya”, a Jean-Claude Juncker vezette brüsszeli bizottság az ez év tavaszán tartandó európai parlamenti választásokat követően új vezetőket, arcokat vonultat fel, akiknek a nézetei nem feltétlenül egyeznek Merkel és Macron aacheni dokumentumával. Azaz Európán belül túl sok a bizonytalansági tényező, amely meggyengítheti a történelminek szánt – a Charles de Gaulle francia és Konrad Adenauer német vezető között kötött 1963-as, a második világháborút lezáró, a francia–német megbékélést előmozdító Élysée-szerződés 56. évfordulóján aktuális – aacheni egyezményt.
Borítófotó: Emmanuel Macron francia elnök és Angela Merkel német kancellár. Újra működik a kémia
