MÉLYÜLŐ ELLENTÉTEK
A jelek szerint a Mazsihisz, vagyis a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége mint bejegyzett egyház felvette a korábban kissé elengedett fonalat: ismét emlékezetpolitikai fronton lendült támadásba, konkrétan a Sorsok Háza projekttel szemben. A jövő évi megnyitásról szóló bejelentés nyomán Heisler András elnök erőteljes nyilatkozatsorozatba kezdett, történelemhamisítással vádolva a kezdeményezést, noha a kiállításnak továbbra is csupán az alapkoncepciója áll rendelkezésre, a részletek, így a tervezett oktatási program és az időszaki kiállítások kidolgozása a következő hónapok feladata.
Pedig Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija a Schmidt Máriával, a Sorsok Háza létrehozásával megbízott Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány vezetőjével, Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszterrel és Fürjes Balázs államtitkárral közösen a már évekkel ezelőtt elkészült józsefvárosi épületnél tartott tájékoztatón közölte: párbeszédben gondolkodik. Erre érkezett a válasz a Mazsihisztől, illetve Heislertől: nincs dolguk a Sorsok Házával.
KIÚJULÓ VITÁK
Hamar kiújultak tehát a Mazsihisz és az EMIH közötti viták, nyomban felerősödött az ellentét. Mindez jelzi egyúttal azt is, hogy érzékelhető változások zajlanak a zsidó közéletben, illetve a vallás terén. Ennek megértéséhez érdemes visszatekinteni: a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége 1991-ben alakult, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének utódjaként. Ez volt az az ernyőszervezet, amelybe 1950-ben a kommunisták valamennyi irányvonalat és hitközséget erőszakosan összetereltek. A zsidó közösségi élet sokszínűsége megszűnt, az ateista rezsim elsősorban az antifasizmus deklarálását várta el.
A Mazsihisz ebből következően a kilencvenes évek elejétől hosszú ideig monopolhelyzetben volt, a rendszerváltozás utáni időszakban pedig leginkább a balliberális politikai erőkkel találta meg a közös hangot. Ebbe a képbe „rondított bele” a status quo ante irányzathoz tartozó EMIH, amely 2004-es alapítása óta folyamatosan építkezik, egyre több zsinagógát, köztük az óbudait és a budavárit is felújította, gimnáziumot, öregek otthonát és egyetemet is fenntart, az antiszemitizmus-ellenes retorika helyett pedig a pozitív identitást állította a középpontba – némi leegyszerűsítéssel.
A két felekezet között egyre mélyül a szakadék. Heislerék nemrég az antiszemitizmus témájában kutató Tett és Védelem Alapítvány kuratóriumából is távoztak, mondván, túlzottnak érzik Köves Slomóék befolyását. A legélesebb ellentét azonban pénzügyi természetű volt: 2010 után a kormány némileg újragondolta a kárpótlási örökjáradékok rendszerét, amelynek nyomán immár az EMIH is önálló jogon részesül ebből a forrásból. A Mazsihisz részéről ezt hevesen ellenezték.
A módszerek a nyilvános vitákban sem teljesen tiszták. Talán az egyik legsúlyosabb eleme a Sorsok Házát támadó akciójuknak, hogy Randolph L. Braham holokausztkutatót is belekeverték az ügybe. Köves Slomó ezzel kapcsolatban – kvázi keretet is adva a konfliktusnak – úgy fogalmazott, „sajnálatos, hogy a holokauszt történetének elbeszéléséhez privilégiumokat magának tulajdonító szervezet nem kímél egy kilencvenhat éves, nagy tekintélyű professzort sem belerángatni ebbe az öncélú hangulatkeltésbe, és egy általa töredékeiben ismert, félkésznek is alig nevezhető kiállítási anyagról mondatnak vele feltételes véleményt”.
BELSŐ FESZÜLTSÉGEK
A folyamatosan teret vesztő Mazsihiszben a belső feszültség is rendre felerősödik, újabban például azért, mert az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem élére – először annak történetében – nem rabbit neveztek ki rektornak, a „világra nyitott zsidóság” koncepciójának jegyében. Részben ennek hatására mondott le az országos főrabbiságról Frölich Róbert, s ahogy arról már beszámoltunk, több felekezet is otthagyta a Mazsihiszt, tiltakozva az újabb tendenciákkal szemben. Sőt, komolyan felmerült a Budapesti Zsidó Hitközség kiszakadásának lehetősége is, amely lényegében a teljes szétesés előszobája lenne.
Akadt olyan, a belső viszonyokra rálátó forrásunk, aki a továbbra is érzékelhető túlzott balliberális arcélt rója fel a vezetőknek, volt népszabadságos újságíró is komoly befolyást szerzett a háttérben, ugyanakkor az sem aratott osztatlan sikert, hogy a Köves Slomót válogatott szidalmakkal támadó Radnóti Zoltán, a Rabbitestület vezetője a Síp utcai székházban adott interjút a jobbikos Alfahír szélsőséges újságírójának. Pláne úgy, hogy nem sokkal később egy vidéki hitközségi vezető a helyi jobbikos jelölt mellett kampányolt nyíltan, a Mazsihisz vezetése pedig nem határolódott el az esettől.
A botrányok amúgy korábban sem kerülték el a szervezetet, rendszeresek voltak az üvöltözésbe, hangos szóváltásba torkolló közgyűlések. Leginkább akkor, amikor egy ideig Schwezoff Dávid vezette a fővárosi hitközséget, aki elkezdte firtatni a Dohány utcai zsinagóga jegybevételével kapcsolatos tisztázatlanságokat, ám gyorsan leváltatták.
BOTRÁNYOS ÜGYEK
A Mazsihisz ezen túlmenően leginkább ideológiai vitákban mutatja meg magát a nyilvánosság előtt, több évtizedes balliberális toposzok mentén, általában obstrukciós szándékkal. Érdekes adalék egyébként, hogy a kétezres évek elején a Páva utcai emlékközpont létrehozását is támadták, sőt akkor felmerült, hogy egy elhagyatott pályaudvar lenne a leginkább megfelelő helyszín holokausztmúzeum kialakítására. Most mégis ugyanott tartunk.
Pedig a hitközségi szövetség akár meg is mutathatná, hogyan kell tárlatot szervezni, hiszen ott van a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga felújítása. A rekonstrukcióra a kormány még évekkel ezelőtt összesen mintegy hárommilliárd forintot biztosított, ám egyelőre semmit nem tudni arról, mi is lesz pontosan az épületbe tervezett Együttélés Háza koncepciója, illetve egyáltalán mikor lesz kész a felújítás. A Mazsihisz már többször kért haladékot a kormánytól, jelen állás szerint év végéig számolnának el az eddig elvégzett munkálatokkal. Elvileg.
Lapunk a botrányos ügy kapcsán még májusban megkereséssel, majd közérdekű adatigényléssel fordult a részletekről érdeklődve a hitközségi szövetséghez – egyelőre hiába. Így nem maradt más hátra, minthogy a bírósághoz forduljunk, a közérdekű adatok kiadását kérve.
Mindenesetre információink szerint legkorábban jövőre kerülhet sor valamiféle megnyitóra, ám a kiállítás koncepciójának megismerését nem csak a Figyelőtől tagadják meg, a „baráti” sajtónak is későbbre ígérnek róla tájékoztatást. Elképzelhető, hogy azért, mert az még el sem készült.
