OROSZORSZÁG ARCA
Oroszország legismertebb női arca külföldön, diplomáciai és sajtókörökben kétségkívül Marija Zaharova, a moszkvai külügyminisztérium formálisan szóvivője, de valójában annál jóval fontosabb személyisége. Csinos, ápolt, jól öltözködő, rokonszenves – némelykor riasz-tóan kemény, némelykor vonzóan női-es – és a humorérzéknek sem híján lévő hölgy. Színes, alkalmanként provokatív, máskor gunyoros nyelvhasználatával új stílust vezetett be a még a Szovjetunió időszakából megszokott szürke, nehézkes, bonyolult diplomáciai nyelvezetbe, a sajtótájékoztatók lebonyolításába, az Orosz Föderáció (OF) külpolitikájának a kommunikálásába – mind a külföld, mind a belföld felé.
MORDVIN GYÖKEREK
Méltó ellenpárja, kihívója legfelkészültebb nyugati kollégáinak. A történelemből PhD-t szerzett hölgy kifogástalanul tud angolul és kínaiul. Majdnem négyszázezer követője van a Facebookon (FB), oldalát meghatározza „címlapfotója” óriási, kíváncsi, de hideg, szuggesztív kék szempárjával. Zaharova apai nagyapja mordvin (a magyarokkal együtt a finnugor nyelvcsaládba tartozó, Volga menti népcsoport). Egy június végi facebookos hozzászólása szerint a szamarai területen keresi a fontos családi gyökereket.
„Nézd meg az FB-oldalára feltett képeket, hogy megismerd az embert” – tartja a mondás. Zaharova egyik legújabb képe, amelyet az edzőteremből kijövet, a mobiljával készített, az egyik moszkvai tóban víz alá bukó hódról készült, és egyébként is sok a természetfotó. Aztán van egy rossz, ellenfényben készült, baseballsapkás szelfi. Az amatőr alkalmi fényképész feltehetően művészettörténész mamájától örökölte érdeklődését az esztétikus dolgok iránt: megihletik a szép vázák, három szecessziós üvegkehely dzsemekkel, egy még a cári időket idéző orosz nagypolgári lakás enteriőrje, klasszicista szobrok részletei, egy fajansztéglás kandalló. Kissé elmosódott felvételek jelennek meg mordvin népviseletű emberekről, falusi faházakról.
Egy-egy érdekes nemzetközi jelenet is fel-felbukkan (például a híres fénykép, amelyen a G7-csúcstalálkozón az ülő Donald Trumppal a vele szemben, a kisasztal túloldalán álló Angela Merkel vitatkozik). Három homályos felvétel Julija Timosenkóról, az ukrán politikai élet egyik legellentmondásosabb személyiségéről. Itt van Petro Porosenko ukrán elnök figyelemre méltó 2015-ös ukázának a fakszimiléje, amelyben elődje, az oroszbarát Viktor Janukovics 2013–14-es eltávolításának a törvényességét firtatja.
A széles választék egy aktív, sokoldalú, a környezete iránt érdeklődő átlagember világát hivatott sugallni – mint ahogy a bejegyzések, Zaharova kommentelőknek adott válaszai is. Noha angolja kifogástalan, FB-bejegyzéseinek, kommentjei-nek, válaszainak nagy többsége orosz nyelvű – jelezve, milyen fontos számára (és azoknak, akiket képvisel) az orosz közvélemény.
Közvetíti a Kreml, Vlagyimir Putyin irányvonalát, amelynek a sérelmi politika az egyik legfontosabb összetevője. Sokszor vesz részt beszélgetős műsorokban, szívesen ad interjúkat, amelyekben éles elméjű beszólásokkal ostorozza a Nyugat kétarcúságát, politikájának zavarosságát. Táplálja a tömegek „egyedül vagyunk” érzésre alapozott fóbiáját a nyugati világtól, amelyhez hozzájárul a szankciós politika, a NATO felvonulása az orosz határok mentén. „A fiatal Oroszországot becsapta a Nyugat. Kinyitottuk felé magunkat, a világunkat. Nem azért, mert legyőztek bennünket. Gorbacsov a leszerelést, a hidegháború végét akarta. És hová vezetett mindez? A Nyugat azzal válaszolt, hogy szögesdróttal vett körül bennünket” – mondja egy interjúban.
MI AZ A PSAKING?
Figyelemre méltó Marija Zaharova külügyi szóvivői kinevezésének éve: 2015. Ekkor az ukrajnai helyzet miatt drámai-an kiéleződő nyugati–orosz viszony kapcsán Moszkva fokozta az információs hadviselés, a befolyásolás különféle eszközeinek a bevetését, amiben Marija fontos szerephez jutott. Ugyanebben az esztendőben nevezték ki posztjára amerikai megfelelőjét, a washingtoni külügyminisztérium sokat próbált, a szőke Zaharovánál három évvel fiatalabb, de hasonlóan dekoratív, vörös hajú szóvivőjét, Jennifer Psakit. Utolsó közös fotójukon – amely az orosz és az amerikai külügyminiszter társaságában készült 2014 januárjában, hetekkel a Majdan, az ukrán fordulat előtt – még átölelik egymást.
Napi külpolitikai tájékoztatója során Psaki sokszor került kínos helyzetbe. A 2017 elejéig, a Trump-adminisztráció belépéséig posztján maradt amerikai szóvivő – akire az Obama-kormányzat vitatott Ukrajna-politikájának a megmagyarázása nehezedett – beleszaladt néhányszor igencsak kellemetlen szituációba. Például amikor Putyin orosz elnökre csak a futballhuligánok szótárában megtalálható, nyomdafestéket nem tűrő jelzőket használt. Vagy amikor összekeverte Irakot Iránnal, továbbá az orosz gázexportot az importtal. Mint a New York Times írta, az állami támogatással működő orosz bloggerbrigádok rászálltak Psakira. Még egy a világsajtóban is felbukkanó, az ismerethiány és a nyelvbotlások kombinációit leíró angol szót is alkottak a nevéből: psaking. Zaharova tanul ezekből, és igyekszik elkerülni a hasonlóan kínos jeleneteket. Ő az első nő a modern Oroszország történelmében, aki a külügyminisztériumban erre a posztra került. Háttere kifogástalan. A papa magas rangú diplomata, akinek a pályafutása erősen kötődik Kínához. Marija gyakorlatilag Pekingben, az orosz diplomáciai kolónián nőtt fel. Édesapja később fontos posztra került a kínai–orosz dominanciájú politikai-gazdasági, de katonai, biztonsági elemeket sem nélkülöző, feljövőben lévő szövetségben, a Sanghaji Együttműködési Szervezetben (SCO). Zaharova doktori disszertációja is a Távol-Kelethez kötődik, témája: hogyan változott a kínaiak felfogása a holdújévi ünnepi szimbolikákkal kapcsolatban.
HÁBORÚT NEM
Oroszország sok mindent eltűr, a szegénységet is, de egyet végképp nem akar: háborút – jelentette ki a Hufvudsbladet svéd nyelvű finn lapnak nyilatkozva. „A nagymamám a háború elején, tizenhat évesen elvesztette a szüleit. Egész életében azt mondogatta nekem: Mása, az életben mindent lehet csinálni. Egy dolgot nem: háborút. Gyerekkoromban, ötévesen sokszor álmodtam, hogy a németek megint megtámadnak bennünket. Moszkvai házunk kertjében, a Leningrádi sugárúton, a föld alatt egy ásónyomnyival a talaj még mindig tele van a második világháborúban kilőtt töltények hüvelyével… Ezek azok a dolgok, amelyeket az amerikaiak sohasem fognak megérteni.”
Borítófotó: Marija Zaharova, a Kreml arca. Sérelmi politika – népszerűen
