1989-ben alig több mint tucatnyi hallgatót vettek fel a magyar tagozatra, míg például 1963-ban a 88 végzős diákból 81 magyar, 2 román és 5 más nemzetiségű volt. A romániai magyarság egyik fő követelése 1990-ben az óvodától az egyetemig terjedő anyanyelvű oktatás visszaállítása volt, ezen belül a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés megerősítése, kibővítése, illetve az állami fenntartású önálló erdélyi magyar tudományegyetem, a Bolyai visszaállítása. A marosvásárhelyi magyar orvostanhallgatók egyenlő jogokat követelve sztrájkba kezdtek, majd oktatóik is csatlakoztak hozzájuk, de nem tudtak megegyezni a romániai rendszerváltást levezénylő utódkommunista hatóságokkal, s tiltakozásuknak az 1990-es fekete márciusként elhíresült pogrom vetett véget, amikor leitatott és megtévesztett, fejszékkel felszerelt román falusiakat szállítottak tömegesen Marosvásárhelyre, hogy szétverjék, megfélemlítsék a magyarságot.
Az intézményben a magyar tagozat státusa ma is törékeny, a magyar oktatóknak nincsenek döntési jogköreik. Fordulópontot jelenthetett volna 2011-ben az új oktatási törvény, amely az orvosi egyetemen is lehetővé teszi, hogy főtanszékekbe vagy magyar karba szerveződjön az anyanyelven történő képzés, de a román többségű szenátus az egyetemi autonómiára hivatkozva ezt azóta is mereven elutasítja. 2012-ben a kormány a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) unszolására rendeletet adott ki a magyar orvosi kar megalapításáról, amibe a Mihai Răzvan Ungureanu vezette jobboldali kabinet belebukott. Időközben az egyetemen is folytak tárgyalások, de a magyar oktatókat átverték, hiszen 2013-ban született egy tizenhárom pontos egyezség, amelyet a román fél nem tartott be, így a magyar előadók azóta is bojkottálják az intézmény vezetőségének az üléseit, s felfüggesztették adminisztratív tisztségeiket, hogy így tiltakozzanak a törvényt kijátszó román vezetőség szószegése ellen.
Emellett az elmúlt hét-nyolc évben gőzerővel folytatódott a magyar tagozat háttérbe szorítása, amely tavaly csúcsosodott ki azzal, hogy a MOGYE összeolvadt a kizárólag román tannyelvű Petru Maior műszaki egyetemmel. Ezzel tovább csökkent a magyar oktatók és diákok számaránya. Újabban az is kiverte a biztosítékot, hogy egységesíteni akarják az orvosképzésben a vizsgákat, olyannyira, hogy a magyar és a román diákok szó szerint azonos tételekből vizsgázzanak. A magyar oktatók ezt a módszert nem vállalták, hiszen úgy vélik, akadémiai szabadságuk csorbul, tételfordítókká fokozzák le őket, ami tükrözi az egyetem román vezetőségének a magyar tanárokkal szembeni bizalmatlanságát.
Küzdelem az erdélyi magyar orvosképzésért
NAGY ELŐD | Ismét vitáktól hangos a Maros-vásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE), ahol a román többségű vezetés immár három évtizede módszeresen akadályozza a magyar tagozat önállósulását. Az intézmény tavaly egy román oktatási nyelvű műszaki egyetemmel egyesült, újabban pedig angol nyelvű kart alapított, de a magyarról, úgy tűnik, hallani sem akarnak. Ráadásul olyan vizsgaszabályzatot vezettek be, amely korlátozza az oktatók autonómiáját, s amely a vizsgaidőszak kellős közepén felháborította a diákokat, tüntetésre sarkallva őket. A Figyelő a magyar tagozatot képviselő rektorhelyettest kérdezte a fejleményekről.
Nagy Előd a magyar diákszövetséggel tartott nyílt napon, 2017-ben. Ötvenkét éve tart az intézmény elrománosítása; Tiltakozás a MOGYE-n. 29 éve is itt zajlott a magyar diákok ülősztrájkja, aminek a marosvásárhelyi pogrom vetett véget
A MOGYE-vel kapcsolatos konfliktus immár olyan régi, hogy nagyon kevesen ismerik a kezdeteket.
– 1945-ben, a II. világháború végén I. (Hohenzollern) Mihály román király rendeletet hozott, hogy kolozsvári székhellyel megalakulhat a magyar nyelvű Bolyai Tudományegyetem. Az orvosi kar is idetartozott, csakhogy még ebben az évben Nagyszebenből Kolozsvárra költözött a román tudományegyetem, s a román professzorok nem tudtak megegyezni a magyar kollégákkal az infrastruktúra (az 1872-ben létrehozott, majd a második bécsi döntés után újraalapított Ferenc József Tudományegyetem klinikái – a szerk.) használatáról. Így került az orvosi kar Marosvásárhelyre, a Bolyai fiókintézményeként. 1948-ban Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetté nevezték át, amely szintén kizárólag magyar volt 1962-ig, amikor a Román Kommunista Párt utasítására elindították a román nyelvű képzést.
A szakma azért emlékszik nagyon szívesen az első periódusra, mert ez a hőskorszak volt, amikor a még túlnyomóan magyar többségű város nagy erőfeszítések árán, közmunkával építette fel a klinikákat. Másrészt szakmailag is igen kimagasló teljesítményt jelentett az indulás, ugyanis az első és a második generációs tanári karban ismert és elismert professzorokat találunk, közöttük magyarországiakat is, akik jó néhány évre áttelepedtek Erdélybe. Elég csak megemlíteni közülük Miskolczy Dezső neurológust, aki a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, és később a Román Akadémia is felvette a soraiba.
Nicolae Ceauşescu diktatúrája idején, ahogy érvényesülni kezdett a román nacionalista politika, fokozatosan szorították vissza a magyar diákok beiskolázási számát s a magyar oktatók arányát. Az 1980-as évek közepén annyira keménnyé vált az elnyomás, hogy négy-öt esztendő alatt szinte teljesen elsorvadt a magyar képzés, alig tizenöt diákot lehetett felvenni az orvosi karra.
– A tanítás nyelve hogyan változott?
– Az előadások nyelve magyar maradt, viszont a gyakorlati órákon csak románul lehet tanítani. Erre a hibrid képzésre kevés példa van a világon. 1990-ben, amikor én is negyedéves hallgató voltam, paritást akartunk kialakítani a román és a magyar kar között, s egyéb jogokat is igyekeztünk érvényre juttatni, ami sajnos nem sikerült. Volt azonban egy konszolidációs periódus a rendszerváltozás után, hiszen a magyar oktatási programokra sikerült visszahívni nyugdíjazott tanárokat, így jelentősen javult az órák és a tantárgyak lefedettsége. A kilencvenes évek végére a diákszám is felfejlődött, meghaladta a negyven százalékot; ezt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikai alkupozícióinak köszönhetően sikerült elérni. Akkor leszögezték, hogy a beiskolázási szám azonos legyen az orvosi kar román és magyar tagozatán. Ez mindmáig így van, kivéve a tandíjas helyeket, amelyeket újabban a felvételi eredmények alapján osztanak el. S mivel az utóbbi időben a román tanulók részaránya a felvételin jelentősen nagyobb, ez statisztikailag azt eredményezi, hogy kizárólag ők viszik el ezeket a helyeket. A 2000-es évek elején még a magyar diákok jegyei voltak jobbak, és a részarányuk is nagyobb volt.
– Mi az oka ennek?
– Egyszerű menedzsmentoka van. Erőteljes reklámkampányt indított az egyetem vezetősége egész Romániában, hogy minél több diák jelentkezzen az intézménybe. Ennek érdekében a vizsgát is könnyebbé tették, így például csak egy tantárgyból kell felvételizni, kémiából vagy biológiából, miközben Kolozsváron és más tradicionális egyetemi központokban mindkettőből. Ez a könnyítés vonzóvá teszi az intézményt, akárcsak az elmúlt évek intenzív infrastrukturális fejlesztései, s így a román tanulók nagyobb számban jelentkeznek. Az elmúlt hét-nyolc esztendőben viszonylag változatlan volt a tanárok aránya. Tavaly tavaszig, az egyetemegyesülésig a magyaroké körülbelül egyharmad volt. Amikor a magyar diákok aránya elérte a negyven százalékot, akkor két lehetőség merült fel: vagy a tanáraikét is megnövelik ugyanannyira, vagy a magyar hallgatók számát csökkentik. Sajnos az utóbbi terv valósult meg, úgy, hogy sokféle kis képzést indítottak, dietetikát, kinetoterápiát, orvosi kozmetikát, amelyek csak román nyelven folynak, így a magyar nyelven tanulók részaránya alig 32 százalékra csökkent, a tanári karé pedig mintegy 27-re. Ezek a számok tavaly tavasszal, amikor a MOGYE-t egyesítették a román nyelvű műszaki egyetemmel, tovább romlottak. Így a magyar oktatók aránya 18 százalék alá csökkent. Jelenleg az intézménynek összesen 8500 hallgatója van. A magyarul tanuló orvos- és gyógyszerészjelöltek száma, akik alapképzésben tanulnak, 1650 körüli.
– A magyar tagozat önállósulásától mit remélnek?
– A magyar tagozat meghatározása nagyon laza az egyetemi chartában. A magyar oktatóknak nincsenek valódi döntési jogköreik, és a magyar tagozat autonómiája sem létezik. A 2011-es oktatási törvény annyiban hozott újat, hogy önálló struktúrákba kell szerveződnie a multikulturális, többnyelvű egyetemeken a kisebbségi tanításnak. Így a „magyar vonal” (a román törvény által használt terminológia) főtanszékekbe szerveződhet, de a jogszabály lehetőséget ad kisebbségi kar alapítására is. A jelenlegi egyetemi charta nem rendelkezik arról, hogy kisebbségi főtanszékeknek kell alakulniuk, csak annyi van benne, hogy létezik az úgynevezett magyar vonal, és az oktatók megválaszthatják, melyik tagozathoz tartoznak. Nincs egy szó sem arról, hogy ennek a magyar struktúrának hogyan kell szerveződnie, így a régi felállás, a közös román–magyar főtanszékek szerkezete megmaradt a műszaki egyetemmel való egyesülés után is. Az is hátrányosan érint bennünket, hogy a felsőoktatás minőségét ellenőrző bukaresti akkreditációs bizottságnak van egy rendelkezése, miszerint a klinikai gyakorlatot kizárólag román nyelven kell tartani. Véleményünk szerint a klinikai képzésben is érvényesülnie szükséges a magyar nyelvnek. Áthidaló megoldás a kétnyelvű képzés. A képzés nem hivatalosan ma is így zajlik, azaz a magyarul is beszélő tanársegéd magyarul is ismerteti a terminológiát. Belátjuk: fontos ismerni az állam nyelvét, de ahhoz, hogy teljes képzést nyújtsunk, nem lehet, hogy az előadásokon magyarul adjunk elő, a klinikai gyakorlat pedig kizárólag románul folyjon, mert a románban és a magyarban a szaknyelv nem egyezik.
– Irracionálisnak tűnik ez a konfliktus. Mire vezethető vissza a román tanárok ellenállása?
– Látszólag irracionális, ami történik, de nagyon is racionális oka van az ellenállásnak, hiszen vannak olyan tanszékek, szakmák, ahol a kollégák hatalmi pozíciókat féltenek. Ha létezik egy ilyen befagyasztott rendszer, jól meg lehet élni úgy, hogy nem kell felmutatni valós teljesítményt. Tehát a verseny gátlása, a lefojtása az egyik cél.
– A hatalmi pozíciók nagy részét román oktatók töltik be?
– Igen, a legtöbb klinikai részleg élén már román kollégák állnak. Van néhány kivétel, de ezek száma egyre csökken.
– Váratlan fordulat volt az angol kar létrehozása.
– Ez a legfrissebb fejlemények közé tartozik. A marosvásárhelyi intézmény fiókképzést akar indítani Hamburgban. Megépült egy egyetemi campus, a tanítás ősszel indulna. Nyolc éve saját angol nyelvű oktatása is van az egyetemnek Marosvásárhelyen, ezt most hozzárendelték az új karhoz. A problémát abban látom, hogy az angol nyelvű programok keretében ugyanazok a román és magyar kollégák tanítanak, akik a román és a magyar nyelvű képzésben is. Nem látom jelenleg megoldva azt, hogy miként fogjuk eldönteni, ki melyik tagozathoz tartozik. Azért nehezményezem a hamburgi oktatást, mert jelenleg nincs tisztázva, miként fedik le a tanári állásokat. Ha a magyar tagozattól elvesznek oktatókat, akkor ez mindenképpen gyengíti az amúgy is humánerőforrás-hiánnyal küszködő magyar nyelvű képzést. A magyar nyelvű programok szintén akkreditáció előtt állnak, s jelenleg is csak 64 százalékban fedezzük a teljes oktatáshoz szükséges normát. Ez még elfogadható arány, de elég alacsony, utánpótlásra lenne szükségünk.
– Ilyen körülmények között önálló struktúrába szervezhető a magyar tagozat?
– Ebben a pillanatban még jó esély van arra, hogy létrehozzuk az önálló magyar tagozatot, s lefedjük a minimálisan szükséges óraszámokat. Mi azt szeretnénk, hogy ha megalakult az angol kar, akkor annak a mintájára a magyar is jöjjön létre, amely nagyobb fokú önállóságot biztosít, mint a főtanszéki rendszer. Az ehhez rendelhető oktatói állomány minimálisan 140 magyar előadót jelentene, hogy a képzést akkreditálni lehessen. Hatékony és könnyen kivitelezhető megoldás lenne, hogy ideiglenesen magyarországi oktatók tanítsanak Marosvásárhelyen, amíg rendeződik az utánpótlás. Erről törvény nem rendelkezik, de meg lehetne oldani, ha létezne jó szándék erre vonatkozóan a román fél részéről. Az utánpótlásnál gondot jelent, hogy jelenleg nincs egyértelműen besorolva, melyik tanársegéd tartozik a magyar tagozathoz, melyik nem, így nem lehet tudni, pontosan kire, hány emberre számíthatunk. A doktorátust vezető magyar tanárok kis száma is problémát okoz, ugyanis csak doktoranduszból válhat tanársegéd.
– Felmerült korábban, hogy az orvos- és gyógyszerészképzés kerüljön át a magyar állam által finanszírozott Sapientia Tudományegyetemre, ha a MOGYE-n kilátástalanná válik a magyar oktatás jövője. Mi a véleménye erről?
– Ez jó ideje tárgyalási téma. A politikai döntéshozóknak felvázoltuk az összes lehetséges megoldást, és jelenleg azon az állásponton vagyunk, hogy mivel az állami oktatásnak számos előnye van, s romániai adófizetők vagyunk, jogunk van az államilag finanszírozott képzésre. Ezért ameddig lehet, megpróbálunk ebben maradni, és rendezni a magyar tagozat helyzetét. Hogy sikerül-e vagy sem, ennek két-három éven belül el kell dőlnie. Ha most nem létezik jó szándék a román fél részéről, akkor vélhetőleg hosszabb távon sem lesz. Nagyon nehéz megjósolni a tárgyalások eredményének alakulását, hiszen az első ülésen, amikor az egyetem román vezetőségével asztalhoz ültünk, merev elzárkózást tapasztaltunk, de merem remélni, hogy ez valamikor megtörik.
– Felmerült egy magyar kórház megépítésének a lehetősége is Erdélyben. Mi van ezzel a tervvel?
– Ennek a kórháznak véleményünk szerint az egyetemi képzéstől függetlenül is meg kellene épülnie, hiszen munkalehetőséget teremtene a fiatal magyar orvosok számára, s gyógyulási lehetőséget a betegeknek. Korábban Nagyvárad merült fel lehetséges helyszínként, de úgy véljük, ennek a gyógyintézménynek Marosvásárhelyen lenne létjogosultsága, mert ez a hagyományos orvosképző hely. Még mindig több száz magyar orvos dolgozik ebben a városban, nélkülük igen nehéz, ha nem lehetetlen egy ilyen kórházat működtetni.
