ENERGIAHORDOZÓK
A szokásosnál is nehezebb előre jelezni az idei olajár-tendenciákat. Az öt legnagyobb kitermelő országban (Egyesült Államok, Oroszország, Szaúd-Arábia, Irak, Irán) és egymás közti viszonyaikban geopolitikai feszültségek húzódnak meg. Az USA az árak alacsonyan tartásában látja az orosz gazdaságot sújtó, ezzel Moszkvát ellenlépések megtételére kényszerítő szankciók egyik leghatásosabbikát. Ám a büntetőintézkedések egyik nem várt hatása az orosz iparfejlesztés felgyorsítása, az importkiváltó politika. Moszkva az olajexportjával viszont befolyásolni igyekszik Nyugat-Európát és Észak-Amerikát. Az orosz költségvetés számára létfontosságú az energiahordozókból származó bevétel. Korábban arra számítottak az elemzők, hogy a Kreml döntő mértékben kelet, elsősorban Kína mint felvevőpiac felé fordul. Mára azonban kiderült, hogy az orosz döntéshozók számára a nyugati irányba szállított olaj és gáz továbbra is stratégiai jelentőségű.
OROSZ–AMERIKAI KONFLIKTUS
A két óriás, a világ legnagyobb olajimportőr országa, Kína, valamint a legnagyobb kitermelő, a jelentős olajexportőr államok közé bekerülni akaró Egyesült Államok energiaérdekei is merőben eltérnek egymástól. Washington szeretné növelni a Kínába szállított olaj mennyiségét, ám Peking erre – legalábbis egyelőre – nem vevő. Az amerikai és a kínai elnök között 2018 novemberében létrejött, három hónapra kötött kereskedelmi háborús tűzszünet ellenére a távol-keleti ország finomítói nem vásárolják az USA olaját – elsősorban azért, mert az a szállítási költségek miatt túl drága.
A romló nemzetközi biztonsági helyzet, elsősorban a kínai–amerikai katonai szembenállás és a Krím (Kercsi-szoros) közelében kialakult, közvetlen amerikai–orosz katonai összecsapással fenyegető válság kihat a stratégiai fontosságú olaj piacára, így még óvatosabbá válnak a vásárlók. A Kercstől légvonalban mindössze 125 kilométerre, a Fekete-tenger keleti partján fekvő Novorosszijszk Európa harmadik legnagyobb kereskedelmi, olajkiviteli kikötője. Ennek a forgalma megbénulhat, ha esetleg leállítják vagy korlátozzák a Boszporuszon áthaladó orosz hajóforgalmat. A múlt év végén az új, száztagú amerikai szenátusban 39 szenátor (mindkét pártból) olyan tervezetet nyújtott be, amely katonai erődemonstrációra szólítja fel Washingtont Moszkva ellen.
Nyugati részről már pedzegetik, hogy hadihajókat kellene állomásoztatni a térségben. Szorgalmazzák azt is, hogy bontsák fel vagy módosítsák a Boszporuszon és a Dardanellákon való áthaladást szabályzó 1936-os montreux-i egyezményt. Az Isztambul mellett tervezett „második Boszporusz-csatorna” megépítése mögött is látnak Montreux-revíziós szándékot.
ÖNGÓL
A legnagyobb kitermelőnél, az USA-ban a 2008-as világválságig folyamatosan csökkent az olajtermelés. Aztán a repesztéses technológia elterjedése alapvetően megváltoztatta a helyzetet. 2008-ban az Egyesült Államok még gyenge harmadik volt a listán a két nagy, Oroszország és Szaúd-Arábia után. Mára az amerikai olajkitermelést oly mértékben felfuttatták, hogy túltermelési gondokkal kell szembenézni. Donald Trump elnök ellentmondásos energiapolitikájával egyfelől engedett a hazai olajlobbi nyomásának, nagymértékben lazította az iparágat visszafogó kitermelési korlátozásokat. Másfelől előmozdította az olajárcsökkenést, keményen csorbítva a hazai, nagyobb önköltséggel, kőzetrepesztő technológiával dolgozó kitermelők érdekeit. Szaúd-Arábiát termelésnövelésre szólította fel (hogy ellensúlyozza az Irán ellen életbe léptetett embargó olajpiaci hatásait), ám nem jól mérte fel a lehetőségeket.
Olajpiaci elemzők a tavaly októberben felerősödött árzuhanást egyértelműen Trump nyakába varrják. Irán termelése, exportja nem csökkent a várt mértékben, emellett Oroszország tovább növelte kitermelését. Az amerikai elnök a Teheránnal szemben bevezetett embargói (amelyek elvben kiterjednek a világ valamennyi, a perzsa állammal kereskedő országára) alól kivételeket tett. Például Kínát kihúzatta a listáról, de ezzel maga alatt fűrészelte el az ágat, mert a kínaiak az olcsóbb iráni olajat vásárolják az amerikai helyett.
Oroszország növeli olajkivitelét, noha belső helyzetét a romló általános közhangulat, a Putyin-vezetés iránti bizalom csökkenése és a lassan, de egyre erőteljesebben ható szankciók gazdaságnövekedést visszafogó hatása jellemzi. A büntetőintézkedések ötödik éve tartó, mind nagyobb nyomása viszont megedzette az orosz energiaágazatot. Kiépítették, megerősítették a korábban kizárólag nyugati importból beszerzett nagy átmérőjű olaj- és gázvezetékcsövek gyártásának hazai bázisát. Ugyanakkor az energiaszektor (olaj-, gáz-, szén-, atomágazat) fontossága nem csökken, ez fedezi az orosz központi költségvetés bevételeinek a negyven százalékát. Moszkva és Peking erősíti olajipari együttműködését, a nyugat-szibériai óriási Russzkoje nehézolajmezőt a Rosznyefty kínai beruházással valósítja meg.
A KÖZEL-KELETI HELYZET
Szaúd-Arábia, mint a Hasogdzsi-gyil-kos-ság körüli bonyodalmak is jelzik, kritikus időszakot él át. Tavaly november 11-én a királyság olajminisztere mintegy ötszázalékos kitermeléscsökkentést jelentett be, majd két hétre rá ennek az ellenkezőjét közölte: történelmi csúcsra emelték a bányászatot.
Noha Irakban roppant feszült a belpolitikai helyzet, az olajipar a viszonylagos nyugalom szigete: 2011 óta jelentős kitermelésnövekedést értek el. Ám a megoldatlan belpolitikai problémák (kurdok, síita–szunnita viszony) váratlan gondokat idézhetnek elő.
Irán az ország legnagyobb külkereskedelmi partnerében, Kínában bízik, amely a kétoldalú kereskedelemben a dollár- helyett áttérne a jüanalapú elszámolásra. India, az iráni olaj másik nagy vásárlója már megállapodott Teheránnal, hogy az exportért rúpiával fizetnek.
Az olajpiac tavaly igencsak hektikusan alakult, rövid időn belül negyvenszázalékos ingadozások is előfordultak. Az idén is hasonló marad a helyzet.
Borítófotó: Olajfúró torony Oroszországban. Év végére bezuhant az árfolyam
