– Elnök úr, tizenöt éve voltam itt, az államfői hivatalban, akkor Vladimir Voronin elnökkel készítettem interjút. Mi változott azóta? Ő kommunista volt, ön szocialista, de régebben ön is a kommunista frakcióban tevékenykedett.
– Voronin idején, 2001-től 2009-ig politikai stabilitás volt. Elnöksége második felében kormánytag voltam, gazdasági miniszter és miniszterelnök-helyettes is. Egypárti, kommunista kormányunk volt, s kiegyensúlyozott külpolitikánk. Ezt szakította meg a 2009. április 7-i államcsínykísérlet, amikor a választások eredményével (a kommunisták majd ötvenszázalékos győzelmével – a szerk.) elégedetlen erők szétdúlták, felgyújtották ezt az épületet és a parlamentet (román és EU-zászlót tűztek a tetejére), majd előre hozott választásokat erőszakoltak ki. Na ezek az európai uniós integrációt hirdető kormányok vezették mostanáig az országot, és sok mindent leromboltak, elrontottak. A politikájuk valójában nem közelítette az országot az EU-hoz, inkább az oroszellenességben merült ki. Különböző oligarchacsoportok jelentek meg a közéletben, elhatalmasodott a korrupció, nem javult az életszínvonal. Most, reméljük, változás lesz, s minden jóra fordul.
– Önt bő két éve, közvetlen szavazással választották meg államfőnek. Ha a Moldovai Köztársaság Szocialistáinak Pártja, amelyet ön hozott fel, kormányra kerül, merre vezetik majd közösen az országot: az EU felé vagy az Eurázsiai Unióba? Hol a helye a Moldovai Köztársaságnak?
– Az lenne a rossz, ha vagy-vagy alapon döntenénk. Nagy hibát követtek el a világ nagyhatalmai, egyik oldalon az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió, a másikon pedig Oroszország, amikor választás elé akartak állítani, hogy kivel tartsunk. Látja, milyen katasztrofális helyzet alakult ki Ukrajnában. Nos, ez nem jó megközelítés. Moldovában ugyanis a lakosság erősen megosztott: a fele Oroszországhoz közeledne jobban, a másik fele pedig a Nyugathoz. Az utóbbiak most valamivel többen vannak, de a gagauz autonóm tartományban és Transznisztriában 95 százaléknyian az orosz kapcsolatokat erősítenék, az ország északi felében pedig mintegy 60 százalék ugyanezt akarja. A középső területen pedig 65 százalék felett van az EU-pártiak aránya. Tehát ha minket ilyen választás elé állítanának, belső konfliktus keletkezne, destabilizálná a társadalmat. Az egyetlen helyes út számunkra a kiegyensúlyozott külpolitika. Ez nemzeti érdek. Megőrizzük az Európai Unióval aláírt társulási szerződést, és folytatjuk a feltételként megszabott reformokat. Ugyanakkor Moszkvával a legjobb viszonyra törekszünk. Budapestet tartom követendő példának, Orbán Viktor politikáját. A NATO- és EU-tag Magyarországon a kormány az emberek érdekeit képviseli. Úgy vélem, Moldova nem lesz tagja az EU-nak, hiszen a következő tíz-tizenöt évben biztosan nem tud felvenni új tagokat, nincs rá felkészülve. NATO-tagok sem leszünk, az alkotmányunk is kimondja, hogy semleges állam vagyunk. De a politikánkban mindent alkalmazunk majd, ami jó az unióban, és mindent, ami jó az oroszoknál. Nagyon jó viszonyban vagyok Putyin úrral. A kereskedelmi kapcsolatok is újraindulnak.
– Gyakran találkozik az Orosz Föderáció elnökével.
– Igen. Az idén egyszer már találkoztunk, tavaly több mint tízszer, nem számolom pontosan, de a két év és két hónapja tartó mandátumom alatt több tucatszor.
– Moldova nemrég megfigyelői státuszt kapott az Oroszország által kezdeményezett Eurázsiai Unióban. A teljes jogú tagságra is pályázik?
– Nem hiszem, hogy a közeljövőben csatlakoznánk, hiszen ez a tagság összeférhetetlen az EU-val létrejött társulási megállapodásunkkal és a szabad kereskedelmi egyezményünkkel. S nem feledjük: vízummentesen utazunk az Európai Unió országaiba.
Másfelől vízummentesen utazunk az Orosz Föderációba is, tagjai vagyunk a Független Államok Közösségének (a Szovjetunió felbomlása után tizenegy volt tagállam által létrehozott szervezet, a FÁK – a szerk.) és megfigyelők az Eurázsiai Unióban. Ez jó nekünk. Ez az alapja a kiegyensúlyozott külpolitikának. Ezt képviseltem akkor is, amikor a nép megválasztott államfőnek. És nézeteimet elfogadja Vlagyimir Putyin, valamint az európai vezetők egy része.
– Jelenleg Moldova gazdasági kapcsolatainak a hetven százalékát az EU-val bonyolítja, s alig tizenöt százalékát Oroszországgal. Mi lenne ön szerint a helyes arány?
– Az Oroszországgal való kereskedelmünk szinte leállt az unióval 2014-ben kötött társulási megállapodás után. Egyetlen termékünket sem fogadták. De amióta én vagyok az államfő, mindig növekszik egy kicsit az árucsere-forgalmunk. Putyin úrral erről többször egyeztettünk.
– Az orosz elnök szerint miként lehetne feloldani a befagyott konfliktust a Moldovából már több mint 27 éve kiszakadt Dnyeszter menti területtel? Ott azóta is orosz katonák tartózkodnak, úgymond békefenntartás céljából. A határsávban látni is őket.
– Államfői mandátumom kezdete óta ötször találkoztam az úgynevezett Transznisztria vezetőjével, Vadim Krasznoszelszkij úrral. Egy évtizedig nem volt ilyen dialógus. Azon vagyok, hogy fokozatosan, lépésről lépésre haladjunk. Most, az első fázisban az ottani állampolgáraink helyzetén javítottunk. Kiállítottunk az ott bejegyzett gépkocsiknak egy felségjel nélküli, de mégis moldvai rendszámot, mert az ottani felségjelzésű autókkal nem lehetett az EU-ba utazni. Elismertük a Tiraspolban (az ottani fővárosban) kiadott felsőoktatási diplomákat és az ott zajló oktatást, hogy külföldön munkát vállalhassanak a végzősök, vagy Erasmus-ösztöndíjjal az unió területén tanulhassanak. Összekötöttük a telekommunikációs rendszerünket – mindeddig egyszerűbben és olcsóbban lehetett Chişinăuból az Egyesült Államokba telefonálni, mint Tiraspolba. Új hidat építettünk a Dnyeszter folyón. Ezeket a tennivalókat az utóbbi két évben végeztük el. Ezek apró lépések, de meg kell oldanunk a leszakadt terület integrálását. Ehhez Chişinăuban egységes álláspontot kellene kialakítania a kormánynak, az államfőnek, a parlamentnek. Sajnos a kormány és a parlamenti többség annyira oroszellenes volt, hogy nem akart szóba állni a folyón túliakkal. Remélem, a választások után ez a hozzáállás megváltozik. Okos kompromisszum szükséges a transznisztriaiakkal: van, amiben nekünk is engednünk kell. Megbeszéljük, milyen legyen az államberendezkedés, majd nemzetközi szinten is elismertetjük. Folytathatjuk az 5+2-es tárgyalást az Orosz Föderáció, az USA, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), az EU és Ukrajna közreműködésével mi, Moldova és Transznisztria.
– Tavaly Vlagyimir Putyin egyik legközelebbi munkatársát, Dmitrij Kozak kormányfőhelyettest bízta meg a moldovai ügyekkel. Ő már tizenhat éve kidolgozott egy újraegyesítési tervet, amely nagyon erős jogosítványokat biztosított volna Transznisztriának Moldován belül. Most életbe léptetnék ezt?
– Nem, ez a terv már történelem. Egyébként már találkoztam Kozak úrral. Véleményem szerint nem orosz, nem is nyugati, hanem moldáv megoldást kell kidolgozni. Ők majd elismerik ezt. Sikersztoriban gondolkodom. A volt Szovjetunió területén jóval komolyabb konfliktusövezetek vannak, Ukrajnában a legsúlyosabb a helyzet. De ott van az azeri–örmény szembenállás vagy a grúziai probléma. A miénk már oldódik, hiszen tárgyalunk. A geopolitika nagy játékosai számára ez az ügy jóval egyszerűbb. A moldovai megoldás példaértékű lehet.
– Lehet igazán semleges helyzetet garantálni Moldovának?
– Igen. Se NATO-, se orosz csapatokat nem akarunk ide. Remélem, hogy tíz éven belül kivonulnak Transznisztriából az orosz katonák. De ezt a megállapodást csak úgy lehet tető alá hozni, ha olyan kormány lesz most a választások után Chişinăuban, amely hozzám hasonlóan gondolkodik. Az általam megerősített szocialista párt eredményétől függ, és attól, hogy ki lesz a partnere.
– Föderatív államot szeretne Transznisztriával?
– Nem hangzik jól a szó, amióta kitört a konfliktus Kelet-Ukrajnában. Pedig nekem tetszik a svájci modell. De nem a megnevezés a lényeg, hanem a tartalom. A gagauzoknak most is autonómiájuk van. És természetesen lesz egy közös parlamentünk.
– Romániával milyen kapcsolatokra törekszik? A volt román államfő, Traian Băsescu felvette a moldáv állampolgárságot, aztán ön, amint elnök lett, gyorsan megfosztotta tőle.
– Romániával gazdag a viszonyrendszerünk, engem csak egy téma ingerel, de az nagyon. Ha valaki felveti a két ország egyesülését. Én tisztelem a szomszéd államot, elvárom, hogy az is tisztelje a miénket. Elfogadhatatlannak tartom, hogy a határ túlsó oldaláról egyesülési mozgalmat támogassanak, moldovai civil szervezeteket pénzeljenek, hogy elhintsék nálunk ezt a gondolatot. Azt üzenem nekik, hogy testvérek vagyunk, de mindketten a saját házunk urai. Mi lenne, ha mi is előállnánk azzal, hogy területet akarunk tőlük, mert valamikori moldvai részeket is birtokolnak? Most Romániában is választási kampányok következnek, s megint előjöhet az unionista szöveg. Én pedig az ilyen politikai erőktől elhatárolódom.
– Moldovában mintegy egymillió főnek román állampolgársága is van. Sokaknak orosz is.
– Szerintem az nem baj, de a jövőben változtatni kell ezen a jogszabályon, hogy magas állami hivatalt betöltő emberek ne rendelkezzenek más állampolgársággal.
– A magyar–moldáv kapcsolatokkal elégedett?
– Számunkra Magyarország példaértékű, mert a kormány határozottan képviseli a nemzet érdekeit mind a szomszédságpolitikájában, mind pedig a nemzetközi szervezetekben. A magyar gazdasági reform is követendő példa számunkra. Én közgazdász vagyok, nagyon sokat tanulmányoztam, mi zajlik Magyarországon, van mit átvennünk belőle. Örülök, hogy parlamenti, kormányzati szinten jók a kapcsolataink, én pedig találkoztam a magyar államfővel, a házelnökkel, Orbán Viktorral, és alig pár napja nálunk járt a külügyminiszter. Bejelentettük a magyar–kínai vízgazdálkodási projektet, és hát tudják, hamarosan megjelenik nálunk az OTP Bank, hiszen részesedést szerzett az itteni pénzpiacon, a negyedik szereplő lesz.
Fotók: Somogyi Nóra
