KILÉPÉSI TÁRGYALÁSOK
Meglepő optimizmusról tett tanúbizonyságot Michel Barnier, az EU brexitügyi főtárgyalója, amikor úgy nyilatkozott, hogy novemberre létrejöhet a megállapodás a távozó britek és az unió tárgyaló delegációi között. Arról persze semmit sem szólt, hogy a neheze ezután jön, ugyanis a brit és az EU-s parlamentnek is jóvá kell hagynia a tervezetet. Barnier optimizmusát azonban London, úgy tűnik, nem osztja. A szigetország kormánya ugyanis nemrég közzétett egy vészforgatókönyvet, egy cselekvési tervet arra az esetre, ha mégsem jön létre a sima kilépés. Ez az úgynevezett „no-deal” brexit meglehetősen meredek dolgokat tartalmaz. Szabadságra mennél? Ellenőrizd az útleveled, mert könnyen lehet, hogy újra lesz szükséged. Állj sorba a postahivatalnál, mert a közösségi jogosítványod helyett új nemzetközi jogsira lesz szükséged. Komppal mennél a kontinensre? Készülj, mert ki kell töltened az uniós belépési okmányokat. Doveren keresztül utaznál? Na akkor sok szerencsét, mert óriási dugóra számíthatsz, ráadásul telefonálni is csak nagyon drágán tudsz, mert az EU-n kívüli roamingtarifák ketyegnek majd.
MAY KÉTFRONTOS HARCA
A brit pesszimizmust alátámasztja, hogy Dominic Raab, a kilépési ügyekért felelős londoni miniszter egy nemrég publikált írásában közölte: Nagy-Britannia nem fogja kifizetni a Brüsszellel kialkudott 39 milliárd font „lelépési pénzt”, ha a közösséggel egyáltalán nem születik megállapodás a brexitről. Persze az unió sem hagyta ezt annyiban, mégiscsak tekintélyes összegről van szó. Margaritis Schinas, az Európai Bizottság szóvivője közölte: a már letárgyalt tételekről nem nyitják újra a vitát. A brit kormány euroszkeptikus miniszterei azonban fejben már előre elköltik ezt a pénzt, s arra számítanak, hogy a „no-deal” kilépést követően úgymond miniüzleteket lehet majd kötni Brüsszellel. Úgy kalkulálnak, hogy egyetlen, átfogó megállapodás helyett minden egyes részterületen (például a repülési jogok vagy a határellenőrzések terén) különalkukra nyílik lehetőség, hiszen az EU-nak is érdeke, hogy ne szakadjanak meg teljesen a kapcsolatok. A tory parlamenti képviselők nemcsak azért dühösek Theresa May kormányfőre, mert más brexitet képzel el, mint ők, hanem azért is, ahogy az egész tárgyalási folyamatot menedzseli. „Bunkerpolitizálással” vádolják, azzal, hogy elképzeléseit csak egy szűk, kiválasztott belső körrel vitatja meg, gyakran még a kormánya tagjait is kihagyja ebből. Arra játszik, hogy így kényszerhelyzetbe hozza a pártot, majd a parlamentet a szavazás során. Egy kritikusa szerint May úgy viselkedik, mint egyik elődje, Tony Blair, amikor belesodorta az országot az Irak elleni invázióba. Azzal a nagy különbséggel, hogy a mindenkori brit miniszterelnöknek formálisan nincs szüksége a parlament jóváhagyására a katonai akciók indításához, a brexitre viszont rá kell bólintaniuk a honatyáknak. No meg azzal, hogy Blairnek vaskos törvényhozási többsége volt, míg May soványka többségét saját párttársai is fúrják.
KILÉPÉSI SALÁTA
A brexithez a megállapodások két csoportjára van szükség. Az első arról szól, hogy Nagy-Britannia kilép az EU-ból. Ezt tető alá lehet hozni a következő hónapokban. Azonban ezzel párhuzamosan egy másik csomagban rendezni kellene a két entitás jövőbeli viszonyait. May mindkét dokumentum esetében kétfrontos harcra kényszerül: belföldön és külföldön is meg kell győznie politikustársait. Ma kezdődik Salzburgban egy uniós csúcs, amely ugyan hivatalosan a migrációról és a biztonságról szól, viszont lehetőséget ad a brit kormányfőnek arra, hogy kipuhatolja közösségi kollégái brexittel kapcsolatos álláspontját. Furcsa módon erre azért van szükség, hogy tisztában legyen azzal, meddig mehet el a brit konzervatívok szeptember végi kongresszusán, ahol várhatóan heves támadásokkal kell szembesülnie (lásd az idővonalat). Ezért van az is, hogy az EU ódzkodik bármit is nyilvánosságra hozni a tárgyalások menetéről, arról, hogy miben állapodtak meg eddig. Attól félnek, hogy az csak a keményvonalas brexitpártiakat tüzelné fel még jobban – még korábban próbálnák megbuktatni Mayt.
A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy London és Brüsszel csak általánosságokban egyezik meg, ezáltal a brit miniszterelnök belső és külső ellenzékének nem lesz mibe belekötni a parlamenti szavazás során. Így valóban egyfajta no-deal brexit valósulna meg azzal, hogy a részletek szabályozását majd alacsonyabb rendű jogszabályokban végzik el. Persze ennek a variációnak is vannak ellenzői – főleg az Európai Parlamentben –, így egy furcsa jogszabályképződmény születik majd, amely a fontosabb témákról – mint például az ír–északír határ kérdése – csak általánosságokat tartalmaz, a kevésbé lényegeseket viszont a legapróbb részletekig szabályozza. Ebbe az irányba mutat az is, hogy a felek már most megállapodtak abban, hogy egy „politikai vegyes bizottságot” állítanak fel, amely közös miniszteri felügyelet alatt dolgozik majd a kilépés utáni vitás kérdéseken.
Ha megvan a Brüsszellel letárgyalt kilépési megállapodás, az a brit törvényhozás elé kerül. Maynek minden politikai képességére szüksége lesz ahhoz, hogy keresztülverje a javaslatot. Ha nem sikerül neki, akkor jöhet a valódi politikai felfordulás: kormányválság, előre hozott választások, akár egy megismételt referendum.
Borítófotó: oroszlánok a Londoni Állatkertben. May kilopakodna az EU-ból
