KOMMANDÓ ÉS VÁMHÁBORÚ
Abból már legutóbb is jókora balhé lett, amikor a koszovói albán különleges egységek (ROSU) tagjai a szerbek lakta Észak-Koszovó területén akcióztak. Nem csoda hát, hogy a november 23-i eset is diplomáciai háborút indított el a Belgrád–Priština-vonalon. Korábban egy a szerb kormány által szervezett Kosovska Mitrovica-i tanácskozásra törtek be a speciális egységek, s letartóztatták Belgrád Koszovó-ügyi kormányirodájának a vezetőjét, Marko Đurićot. Meghurcolták Priština utcáin ‒ úgy, hogy arról bármelyik járókelő kiváló videóanyagot készíthessen okostelefonjával a közösségi hálózatok számára ‒, bent tartották egy ideig, majd szabadon engedték. A vád ellene az volt, hogy nem jelentette be időben a koszovói látogatást, Belgrád ezt cáfolta. Végül már nem is az volt az érdekes, hogy kinek van igaza, hanem az, hogy ki tud maga mellé állítani több külföldi pártfogót a lényegében Koszovó területéért, szuverenitásáért, teljes nemzetközi elismeréséért, illetve másik oldalon annak megakadályozásáért folytatott politikai küzdelemben.
S az utóbbi időben, úgy tűnik, Szerbiának van több szerencséje vagy érzéke a nemzetközi politikához, mert a diplomáciai csatákat mostanság nem Priština szokta győzelemre vinni, noha a kis állam területén azt bizonyítja, hogy ő az úr. Ebben az egyik főszereplő a ROSU, amelynek marcona kommandósai november végén azért érkeztek bevetésre Észak-Koszovóba, hogy őrizetbe vegyenek négy szerbet Oliver Ivanović januárban meggyilkolt koszovói szerb politikus likvidálásának ügyében.
A koszovói különleges ügyészség a múlt héten kiszivárogtatta, hogy három szerb nemzetiségű embert gyanúsítanak a bűncselekmény elkövetésével, illetve támogatásával. Állítólag bizonyítékai vannak, hogy észak-koszovói szerb rendőrök segítették a tettesek munkáit. Az iratok szerint egyikük gépkocsit biztosított az elkövetőknek a végzetes lövések leadásához, majd egy hivatali rendőrautót ahhoz, hogy az eredeti járművet lecseréljék rá, így senki se akadályozhassa meg a szökésüket. Ezenkívül a megölt politikus zsebében egy olyan cetlit találtak az albán nyomozók, amely egy szerb rendőr tulajdonában lévő terepjáróhoz vezetett el, ez a Hyundai Santa Fe pedig állítólag azóta is követni szokta Ivanović testvérét. Az okok tehát adottak voltak, a különleges egység lépett, a szerbeket letartóztatták. Belgrádban pedig, ahogyan az várható is volt, őrjöngtek.
Aleksandar Vučić, déli szomszédunk államfője rendkívüli ülésre szólította a nemzetbiztonsági tanács tagjait, találkozott a koszovói szerbekkel, a sietségnek azonban nem a letartóztatás volt az egyetlen oka. Priština még azelőtt foganatosított ugyanis egy az Európai Unió és az Egyesült Államok által is elítélt intézkedést: száz százalékkal megnövelte a Szerbiából érkező árura kirótt vámilletékeket. Ezáltal voltaképpen ellehetetlenítette, hogy az észak-koszovói szerbek továbbra is az általuk megszokott szerbiai termékeket vásárolják, a belgrádi támogatással működő kórházakban pedig már attól tartanak, hogy hamarosan gyógyszer, kötszer nélkül maradnak a betegek.
Belgrád szerint mindez nem más, mint bosszú Priština részéről az egyik legutóbbi diplomáciai vereség miatt. Koszovó nagyon be szeretett volna jutni az Interpolba, de Szerbiának sikerült meghiúsítania a tervet, s messze nem volt meg a dubaji szavazáson a szükséges kétharmados többség a felvételhez.
Elemzők szerint a politikai egyensúly Szerbia és Koszovó között teljesen felborult. Ma már nem számíthatunk az EU közvetítésével zajló tárgyalások vég nélküli, értelmetlen folytatására, mindenki végső megoldást akar. Ehhez azonban, úgy tűnik, még nagyon sok kis kudarc és győzelem vezet el mindkét oldalon, az eszközök között pedig senki sem válogat.
Borítófotó: Marko Đurićot őrizetbe veszi a ROSU idén márciusban. A koszovói különleges egység újból megjelent mitrovicában, ezúttal gyilkosok után kutatott
