Létezik legalább két olyan ok, amely miatt a Belgrád és Ankara közötti kapcsolatokat a pattanásig feszült politikai helyzetnek kellene jellemeznie. Itt van egyrészt a szerb bel- és külpolitikát immár két évtizede meghatározó, Szerbia által a déli tartományaként számontartott, de a világ országainak a többsége által független államnak elismert Koszovó kérdése. Törökország azon államok közé tartozik, amelyek elismerték a terület önállóságát, s – bizonyára már az összefonódó vallási és kulturális szálak miatt is – jó kapcsolatok kialakítására törekszik Prištinával. Belgrádnak ugyanakkor meglehetősen szoros politikai kapcsolatai vannak a boszniai Szerb Köztársasággal is, amely folyamatosan a Szarajevótól való eltávolodásra összpontosít, állandó konfliktushelyzetben van Bosznia-Hercegovina muzulmán‒horvát entitásával, az pedig teljesen egyértelmű, hogy Ankara számára Szarajevó rendkívül jelentős stratégiai partnernek számít a Balkán-félszigeten. Noha Szerbiából nem kevésszer érkeznek a boszniai szerb entitás törekvéseit támogató nyilatkozatok, a török‒szerb kapcsolatok mégsem a konfliktusok irányába haladtak az elmúlt egy-két évben. Sőt, Recep Tayyip Erdoğan török államfő és Aleksandar Vučić korábbi szerb miniszterelnök, mai államelnök gyakori találkozói, valamint az ezek alkalmával született megállapodások éppen ennek az ellenkezőjéről tesznek tanúbizonyságot. Meglepő módon arra mutatnak rá, hogy amikor két országban megvan a kellő politikai akarat a baráti kapcsolatok ápolására, mert úgy hiszik, ezt diktálják a gazdasági és a politikai érdekek, akkor minden további nélkül félre lehet tenni a nézetkülönbségeket, és a sikeres együttműködés irányába lehet vezetni a bilaterális kapcsolatokat.
A mögöttünk álló időszak már bizonyította, hogy Belgrád és Ankara felismerte: csak jót hozhat a régiónak, ha a másik fél pozícióinak a megerősítésén és nem az aláásásán dolgozik. Szerbia az elmúlt hónapok megbeszéléseinek köszönhetően konkrét eredményeket könyvelt el, növekedett a török befektetések száma az országban, de szabadkereskedelmi egyezményeket is ki tudott magának harcolni Erdoğannál.
A kis-ázsiai ország első embere tavaly októberben járt Belgrádban, felkereste a muzulmán bosnyákok által lakott Szandzsák régiót is. Vučić az idén már kétszer utazott el Ankarába, januárban és május elején. A megbeszélések eredményeként mintegy harminc államközi szerződést írtak alá mostanáig. Törökország lehetővé tette a szerbiai marhahús vámmentes exportját. Először évente 5000 tonnában határozták meg a kvótát, de a minap a szerb államfő közölte, hogy Ankara szívesen felemelné ezt 10 000 tonnára. A szerb állattenyésztésnek azonban egyelőre gondjai vannak az elsődleges lehetőség teljesítésével is, annak növelése így még várhat. Nyers és feldolgozott napraforgóolajat, napraforgómagot és pékipari termékeket szintén vámmentesen szállíthat déli szomszédunk, s a fagyasztott gyümölcs és zöldség, aszalt szilva kiszállítható mennyiségére vonatkozó eddigi kvótákat is a kétszeresére növelték a megállapodások értelmében. Egy hamarosan végbemenő nagyberuházást is kilátásba helyeztek: a Tay Group 2500 munkahelyet teremtő, 35 millió eurós beruházást tervez Kraljevóban, ahol textiliparral és idegenforgalommal foglalkozna. Szerbiai infrastruktúra-fejlesztési célokra a törökországi Eximbank 400 millió dollár értékű kölcsönről döntött márciusban. Közben célul tűzték ki, hogy a jelenleg évi 1,2 milliárd dollárról évi kétmilliárdra növeljék az árucsere-forgalom értékét. A legutóbbi találkozó után aláírták a Szarajevó–Zenica–Tuzla–Brčko–Bijeljina–Belgrád–Požega–Višegrad–Szarajevó körkörös autóútprojektről szóló szándéknyilatkozatot. Törökország részt venne a munkálatok előkészítésében és finanszírozásában is. Az első elemzések szerint hárommilliárd euróba kerül ez a „mulatság”, hiszen meglehetősen nehéz terepen halad majd a pálya. Egyebek mellett 133 hidat kell építeni csaknem 30 kilométer hosszúságban, és 53 alagutat is fúrnak, amelyek összhossza 40 kilométer lesz. Úgyszintén török cégnek kell elkészítenie több szerbiai infrastrukturális projekt műszaki és pénzügyi javaslatát. Ezek közé tartozik a Novi Pazar–Tutin és az Aljinovići–Sjenica–Novi Pazar regionális utak felújítása is. Több textilipari beruházást várnak kisebb dél-szerbiai településeken még az idén.
Nem ért a politikához, aki azt hiszi, meg lehet kerülni a problémák rendezésekor egy nyolcvanmilliós lélekszámú országot, amely 7,4 százalékos gazdasági növekedést könyvelt el tavaly, nagyobbat, mint India vagy Kína – mondta a minap Törökországról Ankarából hazatérve a szerb államfő. Kijelentése egyértelmű utalás arra, hogy Szerbiának nem kizárólag gazdasági céljai vannak az eurázsiai országgal, az együttműködéstől nyugat-balkáni politikájában is támogatást remél.
Borítófotó: A belgrádi szent száva-templom. Fogyó holdkor a látvány a szerb–török jó viszonyt jelképezi
