– Könyvének címe, mely a Budapesti Francia Intézetben megrendezett tanácskozás témája is: A jog a demokrácia ellen? Úgy tudjuk, a jogállam a demokratikus berendezkedés záloga. Hogyan fordulhat mégis szembe a jog a demokráciával?
– Mindenekelőtt hangsúlyoznám, hogy van egy kérdőjel a cím végén. Természetesen – a kérdésére válaszolva először is leszögezném – a jog a demokrácia egyik szavatolója. A nyugati demokráciák vegyes rendszerek, tehát demokratikusak és liberálisak is egyben. A demokrácia a hatalom legitimációjának eszköze. A liberalizmus pedig olyan mechanizmusokból áll, amelyeknek az a célja, hogy – Montesquieu szellemében – korlátozzák a hatalmat. A könyv arra próbál választ adni, hogy ez a rendszer miképpen bomlott fel. Ennek két fő oka van. Az egyik, hogy a hatalom máshol összpontosul, nem a választott képviselők kezében. Ilyenek bizonyos szupranacionális szervezetek, mint az Európai Tanács vagy az Emberi Jogok Európai Bírósága. De ez az NGO-kra, az úgynevezett civil szervezetekre is vonatkozik. A másik probléma az, hogy az európai jogok, az emberi jogok védelme oda vezet, hogy a politikai önkifejezés kinyilvánítását szoros keretekbe zárja a jogrendszer. Különösen erősen vetődik fel ez a kérdés akkor, amikor a bíróság a kisebbségeket védő jogszabályokat alkalmazza – például a muzulmán migránsok esetében. Ha így nézzük, a jog igenis korlátozhatja a demokráciát.
– Nemcsak a műveiben, cikkeiben is említett kelet–nyugati, de észak–déli hasadásról is beszélhetünk a kontinensen. Mindemellett a brexit szintén egy törésvonalat jelent. Van-e egyáltalán jövője egy ennyire széttagolt együttműködésnek?
– Az igazi és a legsúlyosabb szakadás az Európát alkotó népek és Európa között van. Tökéletes illusztrációja ennek a bevándorlás kérdése. A kontinens népei, nemzetei lázadnak Európa ellen. Sorra az EU-t kritizáló pártok kapják a szavazatok többségét. A földrész legtöbb országában súlyos ellenérzések vannak a bevándorlás kapcsán. Egyszerűen az európai népek féltik az identitásukat. És ezt lenézően populistának bélyegzik. Márpedig ha valaki igazán demokrata, figyelembe kellene vennie a nép akaratát, nem pedig lenézően nyilatkozni arról.
– Az Európai Bizottság minél hamarabb át akarja verni a 2019-es költségvetést, mert attól tart, hogy a következő választáson lecserélik őket a migránsválságtól megrettent választók. Mennyiben súlyos az EU krízise politikai szempontból?
– Ami az Európával kapcsolatos diagnózist illeti, valóban nagyon nagy problémáról beszélhetünk. Mint említettem, minél jobban harcolunk a populizmus ellen, annál nagyobb a veszélye, hogy növekszik ez a jelenség. Meg kellene teremteni egy valós európai politikai életet valós vitákkal. Az unió egyértelműen identitásválsággal küzd, ami egy demokratikus krízissel is összeköthető. Pedig hihetetlenül nagy szükség volna Európára mind gazdasági, mind geostratégiai szempontból. Azonban ez a földrész csak akkor lehet sikeres, ha olyan témákkal foglalkozik, amelyek rá tartoznak. Ilyen például a szubszidiaritás kérdése: lett légyen ez a közös pénz, a gazdasági és szociális kérdések, a legalapvetőbb jogok szavatolása.
– Ha már a valós környezetnél tartunk: nem tudom, milyen géppel érkezett. (Az interjú a professzor könyvbemutatóján készült, Budapesten – a szerk.) Bizonyára nem Air France-járattal, mert ők most éppen sztrájkolnak. Vajon lesz-e elég ereje a velük szemben szokatlan keménységgel fellépő Emmanuel Macron köztársasági elnöknek?
– Valóban számos ponton szakít Macron hivatali elődeinek a gyakorlatával. A sztrájkok esetében például meg akarja adni saját rendszerének azokat az eszközöket, amelyekkel reformálni tud a különböző korporativizmusok ellenében, amelyek Franciaországban hihetetlen erővel működnek. Olyannyira, hogy még egyetlen kormánynak sem sikerült megtörni őket. Talán nem ismerem egészen jól a magyar belpolitikát, de azt gondolom, hogy itt is hasonló a helyzet – nincs strukturált ellenzék. Franciaországnak szüksége lenne arra, hogy Macron sikerrel járjon. Ennek két akadálya lehet. Egyrészt, hogy nem marad erre ideje. A francia választási rendszerből adódóan az első két év az, amikor egy elnök még reformintézkedéseket tud bevezetni. Másrészt nem érzem rajta, hogy átlátja-e, milyen hihetetlen nagy szakadék tátong az elit és a nép között. Ezt az alapján mondom, hogy most Párizsban dolgozom ugyan, de nagyon hosszú ideig voltam egy kisvárosban települési önkormányzati képviselő. Akkor érzékeltem, milyen súlyos probléma ez. Nem tudom, Macron fölmérte-e, hogy a szektás közösségelvűség mekkora veszélyt jelent. És az sem világos, felmérte-e, mekkora a veszélye a politikai iszlámnak.
– Macron azt mondta: külső és belső fronton is újra naggyá tenné Franciaországot. Vajon sikerülhet-e ez a domináns németekkel szemben? Donald Trump amerikai elnök acél- és alumíniumárukra meghirdetett vámját illetően például Berlin belemenne egy különalkuba, Párizs viszont az egységes fellépést sürgeti.
– A belpolitikát illetően Macron tekintélyelvű elnök. Egyik elődjét, Sarkozyt idézném, aki kimondta, hogy a tekintélyre szükség van egy demokráciában. Ami a külső erőket illeti: ha egy olyan relációrendszerben gondolkodunk, ahol Donald Trump és Vlagyimir Putyin a főszereplő, a jelképes politizálás nagy erővel bír. Macron ezen a téren próbál – nem is sikertelenül – előretörni. Németország a gazdasági nagyhatalom Európában, de nincs igazán vezetője. Merkel egyértelműen mandátuma végét képviseli. Macron viszont időszaka elején van, és meg is próbálja európai vezetőként beállítani önmagát.
– A kialakuló új berendezkedés kapcsán kérdeznék rá a Franciaországban egyre erősödő antiszemita támadásokra, melyek egyik oka lehet, hogy a bevándorlók egy része kultúrája részeként hozza magával a zsidóellenességet.
– Úgy gondolom, az antiszemitizmus jelensége ahhoz kapcsolódik, hogy bizonyos viselkedésformák jelentősége növekszik a bevándorlással. Egyértelműen befogadópárti vagyok. De ki kell követelnünk azt, hogy azok, akiket befogadunk, tiszteletben tartsák a mi értékeinket. Ha például antiszemita viselkedéssel találkozunk, nagyon gyorsan ki kell utasítani őket az országból. Ez olyan, mint amikor az ember befogad valakit a családjába, s ha az meglopja, akkor kiteszik a szűrét.
NÉVJEGY
Az 1956-ban született jogász az Université de Paris I. – Panthéon-Sorbonne egyetemi tanára
1985-ben doktorált államjogból
Az Alkotmányjogászok Nemzetközi Egyesületének az alelnöke
A becsületrend lovagja
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést 2014-ben kapta meg
