UKRAJNA ÁLLAMFŐT VÁLASZT
A radikális nacionalisták és a velük szimpatizálók a február utolsó napjaiban kipattant, Porosenko elnök közvetlen környezetét érintő orosz fegyvervásárlási botrány miatt követelték a gyanúsítottak, elsősorban a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács azóta már eltávolított titkárhelyettese, Oleh Hladkovszij szigorú felelősségre vonását. A szélsőségesek március folyamán Ukrajna több városában is megzavarták az államfő kampányrendezvényeit, és összecsaptak a rendfenntartókkal. Ebben a sorban (már-már hagyományosan) csupán Kárpátalja jelentett kivételt, ahová március 15-én látogatott el Porosenko, hogy az arra a napra megyeszerte szabadnapot kapott és különbuszokkal a Huszt melletti Vörös mezőre szállított köztisztviselőkkel, pedagógusokkal, orvosokkal és más közalkalmazottakkal együtt ünnepelje, ünnepeltesse meg az 1939. március 15-én kikiáltott, senki által el nem ismert és a bevonuló magyar honvédség által órák alatt felszámolt kváziállam, Kárpát-Ukrajna „megalakulásának” 80. évfordulóját. A helyi nacionalista szervezetek külön tartottak megemlékezést, nem zavarták meg a hivatalos rendezvényt, mint ahogyan Ungváron, a Petőfi téren sem volt szükség a rendőrség és az Ukrán Nemzeti Gárda egységeinek a bevetésére az elnök választási nagygyűlésén.
A helyszín kijelölése még a helyi ukránok körében is megütközést keltett, de a magyarok is legfeljebb a közösségi hálón illették kemény kritikával Porosenkót, amiért a kampányrendezvénye miatt harminc év elteltével az idén első ízben nem ünnepelhették meg szabadon, a megszokott helyen az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc évfordulóját. A 48-as hősökre így Magyarország ungvári főkonzulátusának az udvarán emlékezett az a több száz magyar, aki Porosenkóék távozása után végül elhelyezte az emlékezés koszorúit és virágait Petőfi Sándor szobránál.
Nem tudni, mi volt az elnök tanácsadóinak a célja, mindenesetre a konzulátusi ünnepség szónokaként Viktor Mikulin, Hennagyij Moszkal kormányzó helyettese tolmácsolta a megye vezetőjének a bocsánatkérését, amiért a magyarok kiszorultak a Petőfi térről. Sokan úgy vélik, hogy az igazi cél a feszültség gerjesztése volt, ami azonban megbukott a toleráns Kárpátalján, ez a közjáték viszont tovább rontotta a hivatalban lévő ukrán államfő amúgy is kis népszerűségét.
KINEK AZ EMBEREI?
Jelenleg (keddi lapzártánkig) nemcsak a Magyarországgal szomszédos Kárpátalján nincs polgárháborús hangulat, de Ukrajna-szerte sincs, sőt egyelőre különösebb feszültség sem tapasztalható az elnökválasztás első fordulójának közeledtével. Vannak azonban arra utaló jelek, hogy valós a voksolás ellehetetlenítésének a veszélye. A napokban Arszen Avakov belügyminiszter megerősítette a Szabadság Rádió értesülését, miszerint a G7-országok kijevi nagykövetei közös levélben szólították fel őt arra, hogy ne tegye lehetővé a megmérettetés „szélsőséges erők általi meghiúsítását”. Az amerikai finanszírozású médium újságírója szerint a levél finoman, de egyértelműen a Nemzeti Hadtest és a vele gyakran közösen fellépő Nemzeti Osztagok törvénysértő tevékenységére utal. Az utóbbi időben a nyíltan Porosenko-ellenes, több ízben a rendőrséggel is összecsapó szélsőséges nacionalista csoportokat az államfő pártszövetsége következetesen oroszbérenc revansistáknak és a Majdan-forradalom után Moszkvába szökött oligarchák zsoldosainak nevezi. De sokak szerint akár maga Avakov állhat mögöttük, hogy így is sakkban tartsa Porosenkót. Akár így van, akár nem, az oroszok által támogatott kelet-ukrajnai szakadárok ellen 2014–15-ben harcoló önkéntes félkatonai alakulatok (mindenekelőtt az Ajdar és az Azov zászlóalj) fegyvereseiből verbuválódott csapatok képesek arra, hogy komolyan megzavarják mind a választásokat, mind pedig azok előkészítését.
Egy esetleges harmadik Majdan kitörése nem lehet érdeke sem Európának, sem az ukrán népnek. A belügyminiszter ténykedése így kulcsfontosságú lehet. A legutóbbi megnyilvánulásai arra utalnak, hogy tárcája biztosítani kívánja a választások tisztaságát. Szavai szerint találkozott a közelgő megmérettetés összes kulcsszereplőjével, s azt is több ízben hangoztatta, hogy a belügy vezetőjének a személyét a parlamenti többség, nem pedig az államfő határozza meg.
KI ÉS HOGY SZÁMOLJA A VOKSOKAT?
Úgy tűnik tehát, hogy Porosenkónak nem megy majd simán az adminisztratív nyomásgyakorlás és a szavazatok megvásárlása, holott rossz nyelvek szerint másként arra sincs esélye, hogy bekerüljön az április 21-én esedékes második fordulóba. A közvélemény-kutatások hetek óta azt mutatják, hogy amennyiben a regnáló államfőnek mégis sikerülne valahogy bejutnia a második körbe, ott mind az elnökjelöltek népszerűségi listáját vezető ismert komikus színész Volodimir Zelenszkij (akit Ihor Kolomojszkij oligarcha emberének tartanak), mind pedig a többszörös exkormányfő, jelenleg ellenzéki vezér Julija Timosenko ellen veszítene.
Nem szabad azonban elfeledni, hogy Ukrajnában idestova két évtizede éppen az urnazárást követően történnek a legkevésbé kiszámítható események. Habár végrehajtották a szovjet múlttal való szakításról (dekommunizáció) szóló törvényt – s így ledőltek a Lenin-szobrok, a régi rezsim személyiségeiről elnevezett települések, az utcák pedig szerte az országban az újkori ukrán hősök nevét kapták meg –, a Sztálinnak tulajdonított mondás máig érvényes: „Nem az számít, ki hogyan szavaz, csak az, hogy ki és hogyan számolja a szavazatokat.”
A magyar szervezetek, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség vezetői az első körben egyetlen jelöltet sem támogatnak, de nem zárkóznak el a tárgyalások elől. Igaz, a vezető hármasból mindeddig senki sem kereste meg őket. Egyébként a tervek szerint lapzártánkkal egyidejűleg tart választási nagygyűlést Julija Timosenko Ungváron.
A GEOPOLITIKA FRONTVONALÁN
„Évek óta komoly emberekre szavazunk, és cserébe csak vicceket kapunk. Miért ne szavaznánk akkor most egy komédiásra, hátha történik valami komoly?!” Kijevben gyakran hangzik el ez a vicc mostanában, a március 31-re kiírt elnökválasztás kapcsán. A komédiás, Volodimir Zelenszkij vezet a közvélemény-kutatások szerint a „komoly” politikusok, Julija Timosenko és Petro Porosenko regnáló elnök előtt.
Ukrajnában hasonló folyamatok játszódnak le, mint Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban. A választóknak elegük lett a „komoly” politikusokból, csalódtak a politikai intézményrendszerben. Így a politikán kívüli politikusok felé fordulnak.
Porosenko 2014-ben került a hatalomba, s választóinak a Nyugat felé való közeledést, így többek között a korrupció visszaszorítását és a gazdaság rendbetételét ígérte. Neki is fogott egy reformprogramnak, amelyért cserébe a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) 2015-ben 17,5 milliárd dolláros mentőcsomagot kapott az ország. Tavaly decemberben a nemzetközi szervezet 3,9 milliárddal bővítette ki a hitelkeretet.
Ennek hátterében azonban nem az áll, hogy Kijev következetesen és hitelesen végrehajtotta volna az átalakítási intézkedéseket. Ukrajna történelme folyamán mindig is pufferzóna volt kelet és nyugat között. Moszkva akkor nyugodt, ha a szovjet-orosz tankoknak kiváló felvonulási területként szolgáló Kelet-európai-síkság ukrán része az ő befolyása alatt áll. A Nyugat akkor nyugodt, ha az ukrán területek nem kerülnek orosz befolyás alá. A Kreml soha nem fogja engedni, hogy Ukrajna a NATO-hoz vagy az EU-hoz közeledjen. A Nyugat soha nem fogja engedni, hogy a Szovjetunió felbomlása után Ukrajna ismét teljes egészében orosz befolyási övezetté váljon. Ehhez azonban pénz kell, s ezt jelen esetben az IMF-en keresztül biztosítják.
Vannak persze piaci szereplők is, amelyen Washingtontól nem függetlenül, de segítik az ország nyugati kötődését – természetesen a saját jól felfogott üzleti érdekük mentén. A JPMorgan Chase amerikai befektetési bank például a közelmúltban 350 millió dollár értékben vásárolt ukrán állampapírokat. Az ügy több szempontból is furcsa. A cég az elnökválasztás előtt stafírozta ki az ukrán büdzsét. Ez kijevi oldalról égető pénzhiányra utal, nyugati részről pedig arra, hogy tartanak Zelenszkijtől, nem tudják, mire számíthatnak tőle. Így a regnáló hatalmat támogatják. Az ügy furcsaságai közé tartozik az is, hogy a JPMorgan közvetlenül az ukrán államtól vette a papírokat. A nemzetközi pénzpiacokon az a szokás, hogy egy külföldi kötvénykibocsátást egy vagy több nagy befektetési bank szervez meg, s majd ők más intézményi befektetőknek ajánlanak fel a kibocsátandó csomagból – persze közvetítői jutalékért. Jelen esetben nem ez történt. Ez két dologra utal. Egyrészt feltételezhető, hogy nem volt idő egy hagyományos tranzakció lebonyolítására, ami ismét csak azt támasztja alá, hogy Kijevnek nagyon kell a pénz. Másrészt azt is jelzi, hogy egy előzetes piacfelmérés során csak óriási diszkonttal, vagyis az ukrán költségvetés szempontjából túlságosan magas kamattal lehetett volna piacra dobni hagyományos módon a papírokat. Azért a JPMorgant sem kell sajnálni. A The Wall Street Journal értesülései szerint egy dollárra vetítve 98,88 centért vették a kötvényeket, majd azokat 100,5 centért adták tovább – összességében a befektetési bank így csaknem hatmillió dollárt keresett rövid idő alatt.
A piacokon Ukrajnával kapcsolatban kétféle álláspont ütközik. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve szünetelteti a kamatemeléseit, ami ismét meghozta az étvágyat a nagyobb kockázatért magasabb hozamot kínáló feltörekvő piaci kötvények iránt. Így az ukrán államkötvényeknek is nyílt lehetőség. A másik oldalon viszont több intézményi befektető javasolta azt, hogy a kibocsátást halasszák el a választások utánra – most túl nagy a politikai kockázat. Ezt a dilemmát hidalták át azzal, hogy a JPMorgan közvetlenül vásárolt Kijevtől államadósságot.
Hasonló ügyletekre a 2008-as pénzügyi válság előtt gyakran volt példa, ám azt követően jelentősen szigorodott a szabályozás. Ukrajna 2015-ben már jelentett csődöt, azóta azonban – az IMF hathatós támogatásával – visszatért a piacokra. Igaz, nagyon magas, kilenc százalék körüli kamatot kénytelen fizetni.
Borítófotó: radikális nacionalisták az elnöki hivatal előtt. Dühösek, mert Kijev az orosz ellenségtől méregdrágán vásárolt fegyveralkatrészeket
