A nyakába akar-e venni az új kormány bármilyen komolyabb igazságügyi változtatást, ismerve az unió viselkedését? – kérdeztük elöljáróban az AK igazgatójától.
Szerinte az elmúlt évekből kiindulva az EU-s szervek a „ha van rajta sapka, az a baj, ha nincs, az a baj” elvét vallják: bármit tesz vagy nem tesz a magyar kormány, az „aggodalomra ad okot”. Hangsúlyozta: semmilyen, a nemzeti szuverenitás részét képező döntést nem lehet és nem szabad attól függővé tenni, hogy „Brüsszel mit szól majd hozzá?”, annak ellenére sem, hogy – az uniós szerződésekkel egyébként szembemenve – az Európai Bizottság többek között „az igazságszolgáltatás minőségéhez” szabná a tagállami támogatásokat.
Hozzátette: az igazságszolgáltatás, a bírósági vagy ügyészi szervezet kialakítása nem EU-s, hanem nemzeti hatáskör, ezért jogilag nem tudják „megfogni” – de politikai hajtépés biztos lesz belőle.
ÜGYÉSZSÉGI KÉRDÉSEK
Trócsányi László, az igazságügyi tárca vezetője múlt heti miniszteri meghallgatásán egyértelműsítette, hogy Magyarország biztosan nem fogadja el az Európai Ügyészség létrehozását. Ezt hazánk szuverenitási kérdésnek tartja. Egy ilyen intézmény létrehozása szembemenne a nemzetek Európájáról szóló állásponttal, amelyet a magyar kormány vall. De mint mondta, nem csak ez a probléma a várhatóan 2021-ben létrejövő ügyészséggel; végiggondolatlan és elhibázott a szervezet koncepciója is. Ugyanis szerinte felesleges intézményi duplikáció lenne, mivelhogy ma az OLAF és a közösségi igazságügyi együttműködést bonyolító Eurojust már biztosítja ezt a funkciót. De vajon a magyar ügyészség kormány alá rendelése elképzelhető-e? – kérdeztük az immár a rendszerváltás óta zajló vitáról Szánthót. Kifejtette: számos nyugati országban a kormány alá rendelve működik az ügyészség is, aminek az alapja az állami büntetőmonopólium. Ebben nincs semmi rendkívüli, de nem is szükségszerű, hogy így legyen.
A miniszter az igazságügyi bizottság előtt arról is beszélt: itt az ideje annak, hogy a közigazgatási felsőbíróság életre hívásával kapcsolatos munka befejeződjön. Emlékeztetett: nyolc regionális közigazgatási bíróság létrejött, ugyanakkor sajnálja, hogy a felsőbb szervet nem tudták létrehozni, nem tudták megteremteni az ehhez szükséges kompromisszumot.
Szánthó ezzel a Trócsányi-bejelentéssel kapcsolatban kifejtette, hogy az elkülönült közigazgatási bíráskodás és felsőbíróság Magyarországon a kommunizmust megelőzően is működött, a rendszerváltást követően pedig az ország több lépcsőben igyekezett visszatérni erre az útra.Felidézte: 1990 után a rendes bíróságok szervezeti keretein belül jártak el első fokon ilyen típusú vitás ügyekben, 2013 óta pedig közigazgatási és munkaügyi bíróságok foglalkoznak ezekkel az esetekkel.
Az elmúlt években megalkották a vonatkozó eljárási szabályokat is, legfőképpen a közigazgatási perrendtartásról szóló törvényt – 2017-ig ugyanis a polgári ügymenet szabályai között szerepelt a „közigper”. Mivel akkor már a kormánypártoknak nem volt kétharmada, s az ellenzék nem támogatta, a felsőbíróságra vonatkozó részt nem sikerült „átvinni” – a jelenlegi helyzettel szemben e szerv látta volna el a közigazgatási bíróságok döntéseivel szembeni jogorvoslatot, megtartva azonban a Kúria „ellenőrzését”.
Szánthó úgy véli, a háború előtti mintán alapulva az sem lenne elképzelhetetlen, hogy a közigazgatási bíróság csúcsán ne a Kúria álljon, hanem e felsőbíróság, azonban ez Alaptörvény-módosítást is igényelne.
Arról, hogy az ellenzék azt kifogásolja: a kormánypártok a kabinetnek elkötelezett közigazgatási szakembereket nevezhetnek ki közigazgatási bíráknak, elmondta: az, hogy közigazgatási tapasztalattal is felvértezett személyek vegyenek részt az ilyen típusú bíráskodásban, kifejezetten üdvözlendő, ugyanis manapság a bírói jogértelmezés roppant messze kezd kerülni a jogalkotói preferenciáktól.
Ami viszont vélekedése szerint problematikusabb, az az, hogy az új törvény rendkívül széles körben értelmezi a „közigazgatási tevékenység” fogalmát, így akár egy „nem szimpatikusan” elhelyezett KRESZ-tábla vagy intézményi beléptetési rend miatt is lehet pert kezdeményezni – ezen mindenképpen érdemes lenne változtatni.
MI VÁLTOZHAT?
Az elmúlt hetekben – miután a Kúria döntése szerint a Fidesznek eggyel kevesebb mandátuma lesz a parlamentben – az ellenzéki térfélen felmerült, hogy az új kabinet „bosszúból” hozzányúlhat a bírósági közigazgatáshoz. Szánthó emlékeztetett: a bírósági igazgatási reform szintén csak pár éves, de az eddigi konzekvenciákat érdemes levonni és átgondolni. Nálunk e tevékenységnek elkülönült, független szerve van, de több országban az igazságügyi igazgatás a kormány alá rendelt. Mindenképpen szükséges lenne ezek mellett a jogalkotásra legitimációval felhatalmazott Országgyűlés vagy kormány helyett jogot alkotó bíráskodás letörése, mert „bírói állam” létrejöttével fenyeget. Szánthó nem az összes eljárásra céloz ezzel, de szerinte sok esetben, például választójogi vagy adatvédelmi ügyekben a bíróságok sokszor függetlenítik magukat a jogszabályok tartalmától, s egy önálló, valójában jogalkotásnak minősülő jogértelmezést végeznek – pedig az nem az ő feladatuk.
ÚJ JOGALKOTÁSI TÖRVÉNY?
Trócsányi tavaly decemberben adott interjút lapunknak. Ebben kifejtette, hogy a következő ciklusban egy új jogalkotási törvényre lenne szükség, mert ma nagy a bizonytalanság abban, hogy mit kell törvényi úton és mit kormány- vagy miniszteri rendelet által szabályozni.
Erről Szánthó kifejtette: a most hatályos jogalkotási törvény rendezi a jogalkotás eljárási-formai részét, egy jogszabály általános tartalmi kellékeit és a döntés-előkészítés egyes kérdéseit is. A legfontosabb területekre vonatkozóan, hogy „mit miben” kell szabályozni, az Alaptörvény nyújt eligazítást. Ezt részletesen valóban nem fejti ki a jogalkotási törvény, tehát a jogszabályt finomítani, a gyakorlathoz vagy új jogalkotói célokhoz igazítani lehet. Azt szintén meg lehet fontolni, hogy alapjogot érintő, de törvényi szabályozási szintet valójában nem igénylő eseteket tágabb körben lehessen rendeletben koordinálni – ezzel jelentékeny mértékben lehetne csökkenteni a törvényi szabályhalmazt.
