Az elnököt alkotmánybírósági határozat kényszerítette a döntésre. A volt férje után magyar nevet viselő Kövesi leváltását a szociálliberális koalíció igazságügyi minisztere, Tudorel Toader kezdeményezte, de javaslatát sem az igazságszolgáltatás szakmai szervezete, a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM), sem Johannis nem fogadta el. Ezért került a vita az alkotmánybíróság elé, amely kimondta: a miniszternek joga van a korábban hat évig a legfőbb ügyészi tisztséget is betöltő korrupcióellenes főügyész leváltását kezdeményezni, ebben az államfő nem akadályozhatja meg.
Nem volt egyértelmű, hogy Johannis tiszteletben tartja-e a taláros testület határozatát, hiszen elfogadhatatlannak tartotta az alaptörvény egyik cikkelyének értelmezését, mely szerint az ügyészek az igazságügyi miniszternek vannak alárendelve. Az elnök több mint harminc napig kivárt, míg ellenjegyezte Kövesi menesztését, ami hatalmas csalódást okozott támogatói, a jobboldali ellenzék körében.
Johannist sarokba szorította a balliberális kormánykoalíció, ugyanis kilátásba helyezte az elnöki tisztségből való felfüggesztését, majd esetleg népszavazás útján történő leváltását, ha nem hajlandó alkalmazni az alkotmánybíróság határozatát. Az államfő végül nem tehetett mást, amit beláttak az ellenzék józanabb, higgadtabb politikusai, véleményformálói is. Szerintük Johannis egy esetleges felfüggesztéssel azt kockáztatta volna, hogy a teljes hatalmat átadja a baloldali kormánykoalíciónak, jelenleg ugyanis egyedül ő rendelkezik azokkal a politikai és alkotmányossági eszközökkel, amelyekkel lassíthatja vagy éppen megakadályozhatja a balliberális kabinet terveit. Az elnök például sikerrel halogatja a parlamentben tavaly megszavazott igazságügyi reform hatálybalépését.
Johannist a Velencei Bizottság állásfoglalása is erősíti, mert azt ajánlja, hogy a magas rangú ügyészek kinevezési és leváltási eljárásából ne zárja ki az elnököt és a CSM-et, hiszen ők nagyobb semlegességet garantálnak, mint a politikai tisztséget betöltő miniszter.
A kormány azért kezdeményezte az igazságügyi reformot, mert szerintük az ügyészség elfogultan indított eljárást a balliberális koalíció vezetői ellen, akik közül Liviu Dragnea szocdem pártvezető, képviselőházi elnök van szorult helyzetben. Őt egy korrupciós perben első fokon három és fél évre elítélték, korábban pedig egy másik ügyben jogerősen már felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtották.
Úgy vélik, a bírókkal azonos rangra emelt ügyészek a hivatali visszaélés jogszerűtlen értelmezése ürügyén próbálnak korrupciós ügyeket gyártani, és ebben segítségükre van a titkosszolgálat is, amely állításuk szerint mind az ügyészi, mind a bírói munkába beavatkozik, létrehozva egy átláthatatlan „párhuzamos” államot.
Az erdélyi magyarok is megszenvedték az ügyészség túlbuzgóságát, amikor a marosvásárhelyi római katolikus magyar iskola megalapítása kapcsán kreált büntetőjogi eljárást. Hasonlóan vitatott módon ítélték első fokon letöltendő börtönbüntetésre Horváth Anna volt kolozsvári alpolgármestert. A román igazságszolgáltatás etnikai elfogultsága is rávilágít a rendellenességekre, hiszen nemrég született kedvezőtlen ítélet az ősnyomtatványokat őrző gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár ügyében, amelyet az állam nem hajlandó visszaadni a katolikus egyháznak. Maros megyében a Bánffy családtól több mint kilencezer hektár erdőt egy 1952-es koncepciós per kommunista bírósági ítéletére hivatkozva perelt vissza az állam, érvénytelenítve ezzel egy 2007-es jogerős határozatot. Emellett önkormányzati vezetők tetemes bírságokat kaptak a székely zászló kitűzéséért, a Hatvannégy Vármegye Mozgalom két erdélyi irányítóját pedig úgy ítélték el öt év börtönbüntetésre terrorizmus miatt, hogy alapos bizonyítékok hiányában első fokon felmentették őket.
Borítófotó: a nemzeti napon erdély és románia egyesülését ünneplik. A magyarság jogait sokszor kutyába se veszik
