NÉMET GAZDASÁG
Erre az évre a legtöbb gazdasági elemző már eleve két százalék alatti GDP-t prognosztizál, ami inkább az 1,5 mint a 2 százalékhoz lesz közelebb. Lapunknak adott interjúiban George Friedman, a Geopolitical Futures alapítója is kiemelte, hogy a német bruttó hazai termék fele a kivitelből származik, és erre az utóbbi időben igencsak rájárt a rúd. Már 2015 óta dagad a dízelbotrány, ami nem tett jót a német exportslágereknek számító felső és luxuskategóriás autók kivitelének.
Donald Trump amerikai elnök ráadásul (Kína mellett) Németországot is fő gazdasági ellenségnek tekinti, amely NATO-tagként nem költ eleget honvédelemre, miközben a mesterségesen gyenge árfolyamon tartott euró segítségével rengeteget exportál, és Kínához hasonlóan alig vásárol másoktól feldolgozott termékeket.
VÁLSÁGBAN AZ AUTÓKIVITEL
A transzatlanti kereskedelmi és deviza-háború tétje óriási, elvégre évente közel félmillió német gépkocsit exportálnak az USA-ba. Trump pont ezt nehezményezi, hiszen az Egyesült Államok ezekre átlagosan két-, míg az EU az amerikai autókra tízszázalékos vámot vet ki. Az USA elnöke Twitter-üzeneteivel azt már elérte, hogy egyre több német autógyár válassza Mexikó helyett „a bátrak földjét, a szabadság hazáját” új beruházásainak helyszíneként, ám a németek ettől még nem vesznek több amerikai gépkocsit, ami rossz hír a 2020-as elnökválasztás kapcsán is kulcsfontosságú államokban lakó, s ezért fontos szavazónak számító pennsylvaniai és ohiói acélmunkásoknak, valamint az illinois-i autógyári dolgozóknak.
Németország ipara lemaradt az elektromos autók terén. Igaz, a fokozatosan lekapcsolt atomerőművek és a csigatempóban épülő észak–déli áramvezetékek országában félnek is az autózási forradalomtól. Egy Teslában ugyanis már csak 18 forgó alkatrész van, az egyszerűbb technológiához kevesebb beszállító és munkás kell.
A német polgárok zöme beragadt néhány éves dízelében, és nem tud járművet cserélni. Az Euro 5 motoros dízelek ára szabadesésben van, és Berlin belvárosába nemsokára már az Euro 6-osokat sem engedik be, így „régi” kocsijukért már messze nem kapnak annyit, mint amennyibe egy új járgány kerülne.
A bizonytalanná váló autókivitel mellett több hagyományos német exportpiac is amerikai politikai embargó alatt áll, így az orosz és az iráni reláció kiesik. A tavalyi alacsony olajár miatt a Perzsa (Arab)-öböl menti országok is óvatosabban költenek, s az sem tett jót a rekordmértékű fegyvereladásoknak, hogy a politikailag hiperkorrekt berlini politikusok két hónapra felfüggesztették a Szaúd-Arábiának szánt német fegyverexportot.
MAGAS ADÓK
A német gazdasági bővülést a kivitel mellett főként a lakossági fogyasztás pörgette, ami azonban nem az érezhető bérnövekedésből, hanem inkább az energiahordozók árának 2014 utáni eséséből táplálkozott. Az óránkénti minimálbér ugyanis ez évben és jövőre is tíz euró alatt marad, míg a franciák az óránkénti 10,5 eurós minimálbérükből sem tudnak kijönni, és sárga mellényt öltve tüntetnek magasabb fizetésekért.
A német repülőterek biztonsági személyzetének óránkénti húszeurós bérkövetelése mutatja, hogy mekkora jövedelemre lenne valójában szükség a csillagászati magasságokba kúszott nagyvárosi és agglomerációs lakbérek, a gyerekek normális előmenetelét biztosító magániskolai tandíjak kifizetéséhez, vagy éppen a baby boom generáció nyugdíj-előtakarékossági számlára történő befizetéséhez.
A német költségvetés és társadalombiztosítási kasszák is szaftos többlettel zártak. A liberális FDP máris adó- és járulékcsökkentést követel, mondván: az emberek az államnál jobban tudják elkölteni a pénzüket.
A szövetségi kormány azonban nem enged. A választási kampányban elhangzott ígéretek teljesítése még várat magára, így az átlagjövedelem másfélszerese továbbra is a legmagasabb sávban adózik, és marad a bruttó fizetés 5,5 százalékát kitevő szolidaritási járulék is. Utóbbiból – új elemként – egyre több politikus adna pénzt az új tartományok mellett a régi NSZK tartományainak infrastrukturális feljesztésére.
A nagy adó- és járulékteher mellett a költségvetési többlet fő forrása az EKB nulla közeli alapkamata, amely jó a kincstárnak és a hitelfelvevőknek, de rossz a több tíz millió nyugdíj-előtakarékossági számla és betétkönyv tulajdonosainak, akik az elmaradó kamatbevételt folyó jövedelmükből vagy a megtakarításaikból pótolják ki.
A német gazdaság kilátásai kapcsán elemzők emlékeztetnek arra, hogy a nagyvárosokból három-öt millió megfizethető árú bérlakás hiányzik. Jelenleg egymillió betöltetlen álláshely van, főként a negyvenezer tanár s a szintén negyvenezer beteg- és idősápoló hiánya érezhető.
INFRASTRUKTURÁLIS PROBLÉMÁK
Az is kiderült, hogy a 2015-ben befogadott másfél millió migráns is csak viszi a pénzt, és nem hozza. Az „integráció” valós költségeit titkolják, miközben a beáramlott tömegnek továbbra is jó, ha a negyede dolgozik. Szakképesítés és nyelvismeret nélkül főként minimálbéren. A német gazdaság nem tudta égető szakmunkáshiányát a szír és iraki migránsok révén pótolni, ezért továbbra is egyre több gyár költözik külföldre.
Németország a jól képzett munkaerőnek más szempontból sem annyira vonzó már, hiszen a legtöbb mobilhálózat még a 3G-s frekvenciát használja, és a szolgáltatók továbbra sem szívelik a belföldi roamingot, ezért vidéken nagyon rossz a lefedettség. A digitalizáció szintén gyerekcipőben jár; a háztartások csupán két százalékának van üvegszálas kapcsolata. A hálózat kiépítése ugyanolyan lassan halad, mint a tengerparton előállított megújuló energiát Közép- és Dél-Németországba szállító új nagyfeszültségű távvezetékek építése.
A lassuló német gazdasági teljesítmény rossz hír az attól függő uniós tagoknak, így Magyarországnak is. A helyzet persze még javulhat, ám a magyar kormány által régóta kezdeményezett keleti nyitás, valamint az olyan elővigyázatossági intézkedések, mint az Országvédelmi Alap, így utólag is igazolást és új értelmet nyertek.
Borítófotó: Angela Merkel német kancellár egy autórészegység-gyár megnyitóján. A vámháború hazavágta a német ipart
