NÉMET BELPOLITIKA
A kultikus német bűnügyi sorozat, az 1970 óta futó Tetthely általában gyilkosságokkal, (ember)rablásokkal vagy nemzetközi kémhálózatok felgöngyölítésével foglalkozik. A Südwestrundfunk (SWR) csatorna által a közelmúltban sugárzott egyik új részben azonban a gyanúsítottak egy meglepő csoportból kerültek ki: az organikus, biogazdálkodást folytató farmerek közül.
VÉR ÉS FÖLD
Az epizódból megtudhattuk, hogy a Fekete-erdőben lévő bukolikus kis tanyának van egy sötét oldala is. A nyomozók kiderítették, hogy a gazdálkodók szeretete a hagyományos módszerek és gyűlölete a modern technológia iránt szélsőjobboldali ideológiából táplálkozik. A „vér és föld” (Blut und Boden) XIX. században született eszméjét, amely a német–skandináv parasztság felsőbbrendűségét hirdeti a „nomád” zsidósággal szemben, később Hitler is felhasználta. Mint minden jó fikció, ez a televíziós epizód is a valóságban gyökerezik. A bionácikat nem a producerek vagy a forgatókönyvírók találták ki. Ez a csoport egyre szélesedik a német szélsőjobboldalon.
A vegetarianizmus, a veganizmus és a „tiszta” táplálkozás más formái, valamint az organikus földművelés és állattenyésztés általában baloldali, haladó csoportokhoz kötődnek. Az ilyen mozgalmak többnyire összekapcsolják étkezési szokásaikat morális és társadalmi elvekkel-előírásokkal is. A környezetvédelem vagy az állati jogok hagyományosan – főleg Németországban – zöldmozgalmak, a zöldpárt területei voltak. Az utóbbi években viszont a „tiszta” élelmiszer és az állatokkal való „etikus” bánásmód bekerült a szélsőjobboldali szervezetek témái közé. Ez egyébként nem új jelenség, a XIX. században a baloldalról induló elképzelések megjelentek a XX. századi fasizmus üzenetei között is. A „tiszta” étkezés tehát most ismét átvándorolt a baloldalról a szélsőjobbhoz.
A fehér faj felsőbbrendűségét hirdető német neonácik azt hirdetik – többek között a videomegosztó oldalakon –, hogy az „árják” számára az állati eredetű élelmiszerek fogyasztásától való tartózkodás, a veganizmus, a vegetarianizmus a követendő.
KÖRNYEZETTUDATOS NÁCIK
A német Zöldekhez kötődő Heinrich Böll Foundation már 2012-ben felhívta arra a figyelmet, hogy a szélsőjobbhoz tartozó szervezetek ideológiai alapon organikus gazdálkodásba kezdtek. A nácik többek között azzal érvelnek, hogy az organikus, biogazdálkodás folytatása, az állattenyésztés elhagyása kevésbé veszi igénybe a termőföldet – így a német föld „tiszta” marad, ráadásul az ország önellátóvá tud válni. A zöldalapítvány jelentése figyelmeztet – írja a Politico című portál –, hogy az ártatlannak kinéző biosalátáért fizetett eurók könnyen lehet, hogy szélsőjobboldali mozgalmak kasszájába vándorolnak. Az Adolf Hitler vezetésével működött Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) örököse, az 1964-ben alakult Német Nemzeti Demokrata Párt régóta ellenzi az állatok és a növények genetikai módosítását, valamint azt is, hogy az ország szénbányáiba külföldi tőke áramoljon. Így környezettudatos formációként tünteti fel magát.
A különböző étkezési szokásokhoz, így a vegánus és vegetáriánus étrendhez is különböző eszmék társulhatnak. Ezért a náci ideológiában szintén erősen megjelent ez az áramlat – a hagyományai azonban korábbra nyúlnak vissza. Eduard Baltzer az 1860-as években például azért népszerűsítette nagy erőkkel a húsmentes étrendet, hogy megoldást találjon a poroszországi éhínségre. Állítása szerint egészségesebbé és fittebbé válnak ezáltal a németek, ráadásul a gazdasági haszna is jelentős. A teológus célja volt az is, hogy az egységes táplálkozással a társadalmi egyenlőséget hirdesse. A XX. század elején Magnus Schwantje író az állatok védelmét tűzte zászlajára – ő morális szempontok (például a könyörületesség) alapján érvelt a húsmentes étrend mellett. Nagyjából ugyanebben az időben Karl Weinländer azért aggódott, hogy a németek és a „mongolok” közötti háborút az utóbbiak fogják megnyerni, mivel azok nem esznek húst (!), ezért egészségesebbek.
A nácik átvették és átalakították ezeket az ideológiákat. Sokan úgy tudják, hogy Hitler is vegetáriánus volt. Az igazság az, hogy alkalmanként evett húst, de jobbára valóban tartózkodott tőle – energiát és fittséget remélt ettől az étrendtől. A náci propagandisták szerint a „természetes” diéta a modern, keményen dolgozó ember táplálkozása. A háziasszonyokat arra tanították, hogy a húsmentes étrend a leginkább megfelelő a „nemzet teste”, egy szinte misztikus, organikus egész létező számára. Szakácskönyvek és főzőtanfolyamok sora próbálta meg átalakítani a német étkezési szokásokat ebben az időben, hogy az ország számára elérhető legyen az „élelmezés szabadsága”.
ÁTFESTETTÉK A CÉGTÁBLÁT
A természetes étkezésnek tehát mély hagyományai vannak Németországban, de ez soha nem kötődött egyetlen ideológiához vagy politikai állásponthoz – többféle megközelítés létezett mindig. A II. világháború után a Harmadik Birodalomhoz tartozott táplálkozástudósok átfestették a cégtáblát: sokuk Nyugat-Németországban folytatott organikus gazdálkodást, mások pedig az NDK-ban népszerűsítették a reformétrendet.
A helyzet napjainkban ismét változik. A német közvéleményben baloldali hagyományként élő vegetarianizmust és biogazdálkodást a szélsőjobboldali szervezetek használják arra, hogy kiszélesítsék támogatói bázisukat.
Borítófotó: Bajor gazdálkodó egy bikalovagló versenyen. Újraéledtek a bionácik
