ÉRVÉNYESÜLÉSI LEHETŐSÉGEK
Nettó 2300-2500 lej (152 000–-165 000 forint) körül mozog azon erdélyi magyarok átlagkeresete, akik jól beszélnek románul, az ország egyetlen hivatalos nyelvét nem ismerők viszont átlagosan 1200-1300 lejt (80–86 ezer forintot) visznek haza. Természetesen figyelembe veendő, hogy a jelentős különbség nem csak a nyelvtudás eltéréseinek a következménye, a bérszínvonal ugyanis számos egyéb tényezővel is összefügg, leginkább az iskolai végzettséggel. De az indirekt hatások kiszűrése után sem elhanyagolható az erdélyi magyarok közötti jövedelemkülönbség. „Az, aki ugyanolyan pozícióban van, nagyjából ugyanolyan végzettséggel, ugyanabban a városban lakik és tud románul, öt-nyolc százalékkal keres többet annál, mint aki nem ismeri az államnyelvet” – mondta Csata Zsombor társadalomkutató a Kolozsváron rendezett 9. Szociológusnapokon. Előadásában azzal a megállapítással is sokkolta hallgatóságát, hogy a románnyelv-tudás fokozatosan csökken, annak ellenére, hogy a jövedelemeltérések jelentős részét a nyelv ismerete vagy nem ismerete magyarázza. A jelenség elsősorban a fiatalabb generációknál mutatható ki egyértelműen, de az értelmiségi réteg körében is tetten érhető. A szociológus szerint mindez összefügg a társadalom etnikai pilléresedésével, a kis magyar világok kialakulásával Székelyföldön vagy az Érmelléken (a Bihar megyei kistérségben). Kevesebb mint tíz év alatt 40-ről 26 százalékra csökkent azon fiatalok aránya, akik azt vallották, hogy tökéletesen beszélnek románul – és ez a valósnak tekinthető visszaesés félelmetesen hat.
FEGYVEREK, BIZTONSÁG
Szintén érdekes etnikai és gazdasági helyzetjelentés érkezett Sepsiszentgyörgyről, ahol a közelmúltban az egész Székelyföldre is érvényesíthető felmérés készült. Ebből kiderült, hogy a románok többsége állami munkahelyen dolgozik, és jobban keres, mint a magyarok. Így aztán aligha meglepő, hogy a románok elégedettebbek a jelenlegi helyzetükkel. Közösségükből aránytalanul sokan dolgoznak a fegyveres testületeknél, biztonsági erőknél, a magyarok száma ebben a közegben elenyészően alacsony. A magyar családokban az egy főre eső havi átlagjövedelem 1384 lej (92 ezer forint), míg a román családokban 1711 lej (113 ezer).
Míg a magyarok többsége támogatja, hogy Sepsiszentgyörgyön hivatalos legyen az anyanyelvük, a románoknak csak a harmada fogadná ezt el. Az önkormányzat hatásköréről is megoszlanak a vélemények: a magyarok nyolcvan százaléka szélesítené és erősítené a decentralizációt, a románok többsége a központosítást favorizálja. Ugyanakkor mindkét csoport tagjai szerint Sepsiszentgyörgyön jobb az interetnikus viszony, mint az ország más térségeiben. A románok kétharmada csak az anyanyelven történő kötelező oktatást és a kétnyelvű feliratokat támogatja, elutasítja a magyar nyelvű egyetemi képzést, a különálló iskolákat, a közintézményekben az anyanyelvhasználatot és az autonómiát, sőt néhány százalékuk még a választhatóság jogát is.
A sepsiszentgyörgyi önkormányzat által megrendelt, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet által elvégzett felmérésből az is kiderült, hogy a kivándorlás szándéka tekintetében szintén nagy az eltérés, csak épp ellenkezőleg: míg a románok 32,6 százalékát foglalkoztatja ez a kérdés, a magyaroknak mindössze az 5,1 százaléka gondolkodik a külföldre távozáson. Utóbbiak többsége Magyarországra és Németországba vándorolna ki, a románok inkább Olaszországba, de mindkét közösség tagjai szívesen vennék az irányt Nagy-Britannia felé. A magyarok ugyanakkor inkább családi okok miatt jönnek haza külhonból, míg a románok a kinti lét támasztotta nehézségek, a lejárt munkaszerződések miatt.
DISZKRIMINÁCIÓ MINDEN FRONTON
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere egyértelmű hátrányos megkülönböztetést emlegetett. „A kutatás megerősíti, hogy a székvárosban, de valószínűleg egész Székelyföldön létezik egyfajta foglalkoztatási-gazdasági alapú etnikai diszkrimináció. De az, hogy a településen élő románoknak több mint a fele állami intézményeknél dolgozik, világosan jelzi ebben a szférában a megkülönböztetést” – értékelt az elöljáró.
A románok kevésbé kötődnek a városhoz. Székelyföldet a többi régió mögé helyezik, aminek a hátterében az áll, hogy több mint a negyedük Erdélyen kívül született, más kulturális közegben szocializálódott – magyarázta Antal Árpád. Hozzátette: az is a román többségű állami munkahelyekkel magyarázható, hogy míg a magyarok a szubszidiaritásban, a decentralizációban, erős önkormányzatban érdekeltek, a székelyföldi románok a központosítást támogatják.
Pozitív jelzésként értékelte, hogy mindkét népcsoport egyaránt nagyobb gazdasági önállóságot szeretne Erdélynek, és hogy jónak értékelik a sepsiszentgyörgyi magyar–román viszonyt. „Ijesztő viszont, hogy a románok harminc-hatvan százaléka különböző, már megszerzett jogokat venne el a magyarságtól, s a negyedük úgy gondolja, a várost nem szabadna magyar polgármesternek vezetnie. Érdemes lenne megvizsgálni, mennyire szoros az összefüggés a munkahely és a magyarsággal szembeni ellenérzés között.”
A polgármester szerint ezeket a számokat, mutatókat Bukarestben és Brüsszelben egyaránt érdemes felmutatni, a kutatás pedig jó kiindulópont, amelyre a közeljövő közpolitikáit lehet építeni.
BIRKÓZÁS A HIVATALOS NYELVVEL
Mivel a románnyelv-tudás kérdése az állami állások betöltése tekintetében sem elhanyagolandó probléma, érdemes körüljárni az ezzel kapcsolatos hiányosság okait. A kolozsvári kutatás szerint egy érettségiig eljutó magyar diák a tizenkét év alatt összesen tizennyolc hónapot tölt romántanulással, beleértve azt az átlagosan heti három órát is, amelyet a lecke megírásával, tanulással tölt, de nem tartalmazza a soron kívüli, privát románórák számát. Eme iszonyatos mennyiségű időráfordítás azonban messze nincs egyenes arányban a ténylegesen elsajátított tudással. Sőt, azok vannak többségben, akik jobban tudnak angolul, mint románul, de legalábbis egyforma mértékben ismerik a két nyelvet. A dolog azonban nem kompenzáló jellegű; többnyire azok beszélnek jól angolul, akiknek a hivatalos nyelv sem okoz különösebb nehézséget.
A románnyelv-tudás romlása mindenekelőtt az oktatási rendszer hiányosságaira vezethető vissza, ami a tanulási motivációkkal is szorosan összefügg. Ez utóbbit az is befolyásolja, hogy az uniós munkaerőpiac megnyílásával a világnyelvek előnyt élveznek a románnal szemben. De csökken a személyes kitettség is az állami nyelv használata tekintetében. Mivel Erdélyben ott a legjobbak a reprodukciós mutatók, ahol a magyarok többségben vannak, logikusan következik, hogy távlatilag egyre csökken annak az esélye, hogy a magyarok személyesen találkozhassanak a románokkal az iskolában vagy azon kívül.
Borítófotó: A székelyföldi háztulajdonos, Károly brit trónörökös sepsikőrispatakiakkal beszélget. Az erdélyi magyar fiatalok többségének jobban megy az angol, mint a román
