MENNI VAGY MARADNI
A szlovák liberális értelmiség 2009-ben nagy örömmel üdvözölte Bugár Béla pártjának, a Most‒Hídnak a zászlóbontását, és még hevesebben kezdte támadni a szlovák körökben egyébként sem különösebben szívelt Magyar Közösség Pártját (MKP), amelyet nacionalista, szlovákellenes tömörülésként igyekezett beállítani a közvélemény előtt. Ennek a kettős hadműveletnek az eredményeként a Most‒Híd sok szlovák szavazót is maga mögé állított, s 2010-ben, 2012-ben és 2016-ban is bejutott a törvényhozásba, míg a magyar érdekvédelmi szervezetnek, az MKP-nak az utóbbi három választáson egyszer sem sikerült átlépnie az ötszázalékos parlamenti küszöböt, mindig pár tíz század hiányzott a bejutáshoz.
A Most‒Híd mögött olyan vállalkozók és pénzügyi oligarchák sorakoztak fel, akik jelentős összegekkel tudták támogatni a vegyes párt kampányát, miközben cserébe fontos pozíciókat szerezhettek a gazdasági életben, a közigazgatásban stb. Bugárnak sok magyarlakta település polgármesterét is sikerült maga mellé állítania, miután az állami támogatásokból szépen profitálhattak, míg az MKP-s vezetésű helységeket vagy mellőzték, vagy jóval szerényebb tételeket utaltak át számukra. Ez az eljárás a kisebbségi kulturális szubvenciókban is érezhető; többnyire a Most–Híd holdudvarához tartozó liberális értelmiségi körök és szervezetek kapják a pénzt, míg a magyar identitást erősíteni akaró törekvéseket negligálják vagy nevetséges összegeket juttatnak erre a célra. Mostanában rendszeresen tapasztalni, hogy a háromnapos falunapokra a párt polgármesterei által irányított települések még uniós forrásokból is komoly pénzt kapnak, szemben azokkal a helységekkel, amelyek lakói nem Bugár szimpatizánsai.
Az első komolyabb repedés a párt imázsán 2016 márciusában jelent meg, amikor a kampányban tett nagy fogadkozásokat (nevezetesen, hogy soha nem állnak össze a Robert Fico vezette baloldali Smer‒SD-vel) meghazudtolva beléptek a győztes szociáldemokraták és a Szlovák Nemzeti Párt mellé a kormánykoalícióba.A szlovákok számára ettől fogva egyre olvashatatlanabbá vált az addig ajnározott „jó magyar politikus, aki készségesen megindokolta, miért is hazudtolta meg a választási hadjáratban tett ígéreteit és bútorozott össze a korábban a magyarok legádázabb ellenségeinek tartott nemzetiekkel és a soviniszta szocdemekkel.
A szlovák szavazók fokozatosan kiábrándultak Bugár Bélából és a pártjából is, a magyarok egy része viszont továbbra is kitart mellette. Ezt racionális érvekkel bajos lenne megmagyarázni, sokkal inkább az játszik szerepet benne, hogy a felvidéki magyar sajtóban eddig még nem tárták fel azokat a zavaros telekügyleteket és korrupciós eseteket, amelyek közvetlenül is érinthetik a személyét. Északi szomszédunk magyar sajtója siralmas állapotban van az elmúlt másfél-két évtizedet tekintve; az egyetlen magyar nyelvű napilap, valamint több internetes portál csakis Bugár pozitív képét festegeti, miközben a jelenlegi magyar kormányt (és „vazallusát, az MKP-t) 2010-es hatalomra kerülése óta masszívan pocskondiázza. A hiteles információk teljes hiánya segíti életben tartani a Most‒Hidat, mivel a felvidéki magyarok túlnyomó többségéhez a szlovák nyelvű lapokban megjelenő, ma már egyre keményebb bírálatok sem jutnak el.
A tavasszal történt brutális újságíró-gyilkosság (Ján Kuciak és jegyese kivégzése) kapcsán támadt belpolitikai szélviharban jó alkalom kínálkozott Bugár Béla számára, hogy kormányt buktasson, s a tüntetéseken is erre buzdították. De ő ehelyett mindenféle érveket keresett a bennmaradás mellett, és azt próbálta elhitetni táborával, hogy pártja harcolta ki Robert Kaliňák belügyminiszter, majd Robert Fico kormányfő lemondását.
Most egy újabb, nemzetközi botrány kapcsán is megszólaltak olyan hangok, hogy Bugár Béláéknak végre el kellene már szánniuk magukat a koalícióból való távozásra. Kitudódott, hogy a Németországban politikai menedékjogot kért vietnami állampolgár tavalyi elrablásába Szlovákia is belekeveredett, és ez nemcsak a leginkább érintett legerősebb kormánypártra, hanem a koalíció másik két alakulatára is rossz fényt vet. Azonban a Most‒Híd és maga Bugár Béla is egyelőre kivár. Kézzelfogható bizonyítékok híján ugyanis még hosszú ideig lebegtetni lehet az előző kabinet érintettségét firtató kérdésekre adandó választ, és talán az emberek is belefáradnak majd e szappanoperába. A kormányból való kilépés anyagilag is megviselné a Most‒Hídhoz kötődő háttérembereket, másrészt a különböző közvélemény-kutatások egyre inkább azt jelzik, hogy egy előre hozott parlamenti választáson a szlovák‒magyar vegyes párt nem biztos, hogy ismét bejutna a parlamentbe. Így Bugár előremenekül. Indulni készül a 2019-ben esedékes államfőválasztáson, hogy ezzel is javítson pártja megtépázott tekintélyén. Az sem mellékes, hogy az MKP is saját elnökjelölt indítását tervezi, s ez óhatatlanul a Most‒Híd és az MKP közötti szkanderezést idéz majd elő. Sokan látják úgy, hogy a magyar egység (a szavazóbázis és a parlamenti érdekvédelmi képviselet) helyreállításának Bugár Béla a legnagyobb akadálya. Ha távozna a politikából, a pártjára szavazó magyarok szeméről végre lehullana a hályog, s véget érne a testvérháború. Ez azonban inkább a vágyak vezérelte helyzetmegítélés kategóriája, nem a valóság egzakt leképezése. LACZA TIHAMÉR Bugár Béla, a kormánypárti most–híd elnöke. Két éve magyarázza, miért van együtt korábbi ellenfeleivel
