FEGYVERGYÁRTÁS
Kína nem kizárólag a haderőfejlesztéssel, hanem az azt kiegészítő gazdasági, külpolitikai lépésekkel egyeztetve akarja elérni az amerikaiak kiszorítását. A hadsereggel, a katonai erővel gyakorlatilag egyenrangúnak tekintik a globális gazdasági erőfeszítéseket. Mindenekelőtt az immáron csaknem hetven országot – köztük Olaszországot és legújabban Svájcot is – magában foglaló kereskedelmi-infrastrukturális megaprojektet, az Övezet és út kezdeményezést (BRI), amelyet korábban új selyemút vagy Egy övezet, egy út (OBOR) néven ismert a világ.
HADERŐREFORM
Hszi Csin-ping 2012 óta az ország élén állva egy személyben a három legfontosabb testület vezetője: államfő, pártfőtitkár és a Központi Katonai Bizottság elnöke. A legtöbb elődjével szemben neki van katonai tapasztalata. Szerepe kiemelkedő a modern Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) megteremtésében, a radikális katonai reformokban, a hadiipari háttér megerősítésében. Megreformálta, átszerveztette a hadsereg teljes parancsnoki struktúráját, és sikeresen vette át az amerikai tapasztalatokat. A haderő különféle fegyvernemeit integráló, egységes szemléletet vezetett be.
Ma a Kína különböző részeit átfogó katonai körzetekben valamennyi fegyvernem ugyanannak a parancsnoki rendszernek a része. Az államelnök csaknem félmillió oda nem való embert, intézményeket „amputált”, így hatékonyabb lett a sereg. Ezzel a hatalmas bürokratikus apparátussal vezetett, alapvetően a nagy létszámra, a tömegekre és a szárazföldi ármádiára támaszkodó régi haderőből korszerű, mobilisabb, rugalmasabb szervezetet hoztak létre, amelyhez hatalmas hadiipari háttérországot építettek fel.
MAGÁNTULAJDON
Már bőven az elnök regnálásának időszakában, 2016-ban elindították a mandarin nyelven hungajnak, a hadiipari üzemek sajátos, vegyes tulajdonú privatizációjának nevezett folyamatot. A szektorba tartozó nagyvállalatok hiteleit értékpapírokká alakították át, amelyeket aztán a befektetőknek kínáltak fel. A kínai védelmi ágazatban ez a módszer ma még kevésbé elterjedt (huszonöt százaléknyi), mint az Egyesült Államokban, ahol a hadiipari vállalatok hetven százalékát ez jellemzi.
Bevezették a munkavállalói tulajdont a szektorban – korábban ez elképzelhetetlen lett volna egy ilyen stratégiai fontosságú területen. Az egy alkalmazottra jutó rész nem haladhatja meg az egy százalékot, az adott cég birtokosi szerkezetében pedig a dolgozói tulajdon maximum harmincszázalékos lehet.
A magántőkét is bevonták a fegyvergyártásba, PPP (public-private partnership) konstrukciókon keresztül. Ettől a formától a kettős rendeltetésű (polgári-katonai) technológiák felfuttatását remélik. Kína két legnagyobb (hadi)hajó-építő gyára is ilyen alapon működik, a polgári rendeltetésű rendszerek a teljes termelés mintegy négyötödét adják. Mindhárom forma még a kísérletezés időszakát éli. Tekintettel a hadiipar sajátosságaira, például a titkosított információk nagy mennyiségére, a folyamat helyenként nehézkesen halad.
DRÓNOK ÉS ROBOTOK
Ám Peking jelentős eredményeket könyvelhet el. A stockholmi békekutató intézet, a SIPRI vizsgálata kiderítette, hogy az ázsiai óriás előretört a nagy technikai-technológiai fejlettséget, hozzáadott értéket képviselő dróngyártásban, és vezet a harci robotrepülőgépek (UCAV – unmanned combat aerial vehicles) exportjában. Izraellel, a (harci) drónok kifejlesztésében élenjáró országgal fej fej mellett haladva dolgoz ki, dob piacra újabb és újabb típusokat.
A múlt év végén jelent meg a kínai CATIC állami vállalat a szingapúri légibemutatón két Wing Loong felderítő és csapásmérő drónnal. Az amerikai és izraeli versenytársakéinál sokkal olcsóbban kínált kínai gyártmányok iránt Thaiföld és Mianmar (Burma) is érdeklődött. Peking drónjaival a „harmadik világ”, a Közel-Kelet, Latin-Amerika és Ázsia piacait célozza meg.
Eközben a kínai konstruktőrök bőven merítenek nyugati riválisaik tapasztalataiból. Ennek is tulajdonítható, hogy a harci robotrepülőgépeik a nagyjából hasonló tulajdonságokkal felvértezett amerikai és izraeli gyártmányok árának a töredékébe kerülnek. Emiatt a legnagyobb gyártók közé tartozó amerikai General Atomics Aeronautical Systems, valamint az Israel Aerospace Industries (IAI) aggodalommal figyeli az ázsiai ország nyomulását, amely megnyirbálja piaci részesedésüket.
A haderő átalakításának egyik legfontosabb fázisa a flotta reformja volt. A sanghaji, csingtaói, talieni hajógyárakra támaszkodva létrehozták az akár globális szerepre is alkalmas, nagy hatósugarú (blue-water) flottát. Korábban Kína csak a parti vizei ellenőrzésére szolgáló kisebb (brown-water) hadiflottára összpontosított. Csingtao hadikikötőjében, a népi Kína hadiflottájának a hetvenedik évfordulójáról megemlékező 2019. április végi parádén mutatták be az első, teljesen kínai tervezésű-kivitelezésű rakéta-rombolót, a Nancsangot. A várakozásokkal ellentétben nem vett részt a seregszemlén az épülő második kínai repülőgép-hordozó, a 001A, amely még a szovjet Kuznyecov osztályúakra alapozott. Erőforrása nem nukleáris reaktor, és csak feleannyi repülőgépet (mintegy negyvenet) hordoz, mint a hasonló amerikai hajók.
WASHINGTON AGGÓDIK
Peking katonai költségvetése hatalmas ütemben bővül; tavaly elérte az amerikai hadikiadások negyedét, az orosz védelmi büdzsé kétszeresét. Az USA-nak tizenegy atommeghajtású repülőgép-hordozója van, Kínának ez idő szerint egy, a Liaoning, amelyet hagyományos, nyersolajjal működtetett turbinák hajtanak. A távol-keleti ország hat hordozót tervez megépíteni, és külföldi haditengerészeti bázisokat nyit.
Washingtonban elismerik, hogy a kínai PLA egyes vonatkozásokban felülmúlja az amerikai haderőt. A Trump-adminisztráció katonai stratégiáját felülvizsgáló kétpárti bizottság tavaly őszi jelentése kiemeli: „Az USA globális katonai elsőbbsége foszladozik, az ebből adódó következmények súlyosak mind az amerikai érdekekre, mind az ország nemzetbiztonságára nézve.”
