BRENZOVICS LÁSZLÓ
– Hangsúlyos téma volt a kijevi parlament tavaly elfogadott diszkriminatív tanügyi törvénye, amely miatt feszültté vált Magyarország és Ukrajna viszonya, hiszen az általános iskola felső tagozatától megszüntetné a magyar nyelvű oktatást, veszélyezteti a jól felépített anyanyelvi iskolarendszert Kárpátalján. A KMKSZ elnökével az ukrán oktatási tárcával tartandó, július 11-re, szerdára meghirdetett tárgyalási forduló előtt készült az interjú.
– Mire számítanak Kijevben? Az egyeztetések folytatásáról a magyar és az ukrán miniszterek állapodtak meg alig két hete.
– Arra számítok, hogy a számunkra fontos kérdésekben, mindenekelőtt az oktatási törvény nyelvi cikkelye bevezetésének 2023-ra történő elhalasztásával kapcsolatban nem lesz gyors előrelépés, hiszen a jogszabályt csak a parlament módosíthatja, a minisztérium az erről szóló javaslatát megtette. Ez sajnos a törvény fokozatos bevezetéséről, és nem arról szól, hogy öt évre elhalasztanák a diszkriminatív nyelvi cikkely életbelépését. Most a középiskolai tanításról szóló, előkészületben lévő tervezetről fogunk véleményt mondani, és megtesszük javaslatainkat. A KMKSZ mellett a küldöttség tagjai a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség képviselői is. A korábbi tapasztalataink azt mutatják, hogy amennyiben valamiféle egyezségre is jutnánk a tárcával, egyáltalán nem biztos, hogy a parlament el is fogadja azt. Nincsenek tehát illúzióink, de természetesen folytatjuk a küzdelmet.
– Mi kerülhet be a középiskolai oktatásról szóló törvénytervezetbe?
– Azt szeretnénk, ha ez a jogszabály kijavítaná a diszkriminatív kerettörvény hibáit. Őszintén szólva nem tudom, hogyan lehet ezt kivitelezni, hiszen az alsóbbrendű jogszabály nem lehet ellentétes a kerettörvénnyel. Mi mindenesetre a magyar nyelvű tanítás jelenlegi formájában történő megőrzését szeretnénk elérni. Célunk az is, hogy a törvény előkészítésébe a kárpátaljai magyar oktatási szakembereket is bevonják. Szakmai kérdéseket szintén megvitatunk majd reményeink szerint: ilyen a tankönyvellátás problémaköre vagy a magyarországi ábécéskönyvek használatának engedélyezése, az ukránnak az idegen nyelvek módszertana szerinti oktatása, ami véleményünk szerint elősegítené az államnyelv jobb elsajátítását, s felvetjük az érettségi vizsgákkal kapcsolatos anomáliákat.
– Az ukrán nyelvből történő, kötelezően emelt szintű érettségi vizsga előfeltétele a felsőoktatásba való bekerülésnek. Az egyes régiókra vonatkozó eredmények még nem ismertek, azt viszont már tudjuk, hogy csaknem minden ötödik érettségiző megbukott. Mit szeretnének elérni ebben a sokakat érintő kérdésben?
– Először is azt, hogy maradjon meg a magyar nyelven történő érettségizés lehetősége, és a továbbiakban is biztosítsák a feladatsorok anyanyelvre fordítását. Ami az államnyelvet illeti, az álláspontunk az, hogy hibás a mostani elv, miszerint ugyanazt kérik számon egy nemzetiségi iskola végzősétől, mint az ukrán anyanyelvű és ukrán szakra felvételiző, ukrán tannyelvű iskolában tanuló diáktársától. Egyelőre egy olyan ígérettel állt elő a szaktárca, hogy a kisebbségi nyelven tanulóknak alacsonyabban húzzák meg a ponthatárt az államnyelvből.
– Arra lát-e lehetőséget, elnök úr, hogy a parlament napirendre tűzi a kerettörvény módosításait, ahogyan azt az Európa Tanács Velencei Bizottságának ajánlotta?
– Ismerve a kijevi törvényhozásban uralkodó állapotokat, ennek a valószínűsége csekély. De még ha megvitatás céljából napirendre kerülnének is ezek az ajánlások, nem látok arra lehetőséget, hogy a kisebbségek érdekeinek, Ukrajna nemzetközi kötelezettségvállalásainak megfelelően módosítsák a jogszabályt. Egyetlen apró pozitívumként azt tudom említeni, hogy míg korábban az oktatási törvényt csak az illetékes állandó parlamenti szakbizottság tárgyalta – holott kisebbségi jogok is módosultak az elhíresült 7. (nyelvi) cikkely miatt –, az elmúlt héten az ukrán parlament emberi jogi, kisebbségi és nemzetiségi bizottsága is megvitatta a módosító javaslatokat.
– Ön a nemzetiségek közötti kapcsolatokért felelős albizottság elnöke, így első kézből értesült a módosító indítványokról.
– Figyelemre méltó, hogy a kormányjavaslat mellett, amely az oktatási törvény fokozatos bevezetésére irányul, Olekszandr Vilkul, az Ellenzéki Blokk képviselője egy másik indítványt terjesztett a bizottság elé, amely megváltoztatná a jogszabály kisebbségellenes ajánlásait. A magam részéről ez utóbbi dokumentumot támogattam, a bizottság azonban nem. Azt viszont igen, hogy a kormányjavaslatot első olvasatban fogadjuk el. Ezzel megnyílik az út újabb módosító javaslatok benyújtása előtt.
– A szakmai kérdésektől a politika felé evezve: Ukrajna miként viszonyul ahhoz, hogy Magyarország blokkolja az ország közeledését a NATO-hoz?
– Először is finomítsunk a megfogalmazáson. Ukrajna és az észak-atlanti szövetség együttműködése folyik, Magyarország az Ukrajna–NATO-bizottság üléseit blokkolja. Az anyaország támogatása fontos a kárpátaljai magyaroknak. Ukrajna és a NATO kooperációjában szerepel az a passzus, miszerint Kijev kötelezettséget vállal, hogy nem csorbítja a kisebbségek jogait. A nemzetközi szerződéseket pedig be kell tartani. Sajnálatos, hogy Magyarországon kívül a többi NATO-tagállam ezt nem tartja annyira fontosnak.
– Úgy tűnik, Magyarország az egyetlen állam, amely határozottan kiállt a saját nemzetrésze védelmében.
– Ukrajnában számos nemzeti közösség él, de például a bolgároknak, szlovákoknak, lengyeleknek nincs kiterjedt iskolahálózatuk. Moszkva és Kijev kapcsolatát 2014 óta a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus határozza meg. A mienkéhez hasonló helyzetben vannak a románok, és el kell mondanom, hogy Bukarest, ha nem is olyan látványosan, mint Budapest, de fellép a kisebbségi jogok érvényesülése érdekében. A parlamentjük két háza közös nyilatkozatban ítélte el az anyanyelvi jogok ukrajnai szűkítését. Romániának nyilván megvannak a saját szempontjai, amelyek a történelmi múltjukkal, illetve az országban élő nagy létszámú magyar közösséggel is indokolhatók. A KMKSZ egyébként kapcsolatban áll a bukovinai és a kárpátaljai román érdekvédelmi szervezetekkel.
– A nyári szabadegyetemek időszakát éljük. A KMKSZ kihasználja ezeket a lehetőségeket arra, hogy Kárpát-medence-szerte ismertesse a küzdelmét?
– Természetesen minden lehetőséget megragadunk az álláspontunk kifejtésére. A felsőszinevéri XXVI. Kárpátaljai Nyári Szabadegyetemmel párhuzamosan került sor a felvidéki Martosi Szabadegyetemre, ahová szintén sikerült eljutnom, illetve Tusnádfürdőre is készülünk. Fontosak ezek az alkalmak, mert megvitathatjuk azokat a fejleményeket, történéseket, amelyek a külhoni magyar közösségek számára lényegesek. A problémák hasonlók – persze van, ahol jobb, másutt rosszabb a helyzet. Azonban a kisebbségi jogok teljes felszámolására irányuló ukrajnai törekvések rendkívül veszélyesek a Kárpát-medencei magyarság egésze számára, hiszen a szomszédos országok hatalmi szervei nyilván árgus szemmel figyelik, mi történik majd Ukrajnában. Ha itt van precedens, azt ők is megpróbálhatják megteremteni, annál is inkább, mert Kijev nem ütközik ezekben a kérdésekben nemzetközi ellenállásba sem az Európa Tanács, sem a Velencei Bizottság, sem az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) részéről.
– Geopolitikai érdekek húzódnak meg a háttérben.
– Geopolitikai érdek ide vagy oda, a nyugati partnerek folyamatosan azt hangoztatják, „elharsogják kelettől nyugatig”, hogy a kelet-ukrajnai konfliktust a minszki megállapodások szerint kell rendezni. Én nehezen tudom elképzelni, hogy ez a folyamat a kisebbségi kérdés rendezése nélkül működőképes lehet. Nem igazán lehet vonzó a donyecki és a luhanszki, általában az orosz anyanyelvű polgárok számára az ukrajnai reintegráció akkor, ha ez a nyelvi és az oktatási jogaik elvesztésével jár. Stabilitásra van szükség, ami viszont nem valósítható meg a kisebbségi jogok betartása nélkül.
– A Velencei Bizottság elnöke, Gianni Buquicchio három évvel ezelőtt azt mondta Kolozsváron, hogy az erdélyi magyarság elégedett lehet a romániai kisebbségi modellel. Most azt látjuk, hogy Ukrajnában sokkal rosszabb a helyzet. Miről lehet vele tárgyalni?
– Nyilván jobb tárgyalni, mint nem tárgyalni. Jogászként természetesen érti a kárpátaljai magyarok gondjait, éppen ezért született meg a bizottság ajánlása. Látjuk azonban, hogy ezt itt nem ültetik át a gyakorlatba. Mint általában minden esetben, a Velencei Bizottság ajánlásai nem egyértelműek, de van néhány olyan pont, amely igen. Például az oktatási törvény nyelvi cikkelye bevezetésének az elhalasztása 2023-ig. A másik ilyen pont szerint a törvény nem vonatkozhat a magániskolákra.
Egyébként az ukrán alkotmánybíróság is vizsgálja a jogszabályt, de nemrég őszre halasztotta az érdemi vitát.
– Esélytelennek látja, hogy a jövőre esedékes ukrajnai választások közeledtével érdemi előrelépés történjen az oktatási törvény ügyében?
– Jósolni nehéz, főleg, ami a jövőt illeti. (Nevet) Néha a múlttal sem egyszerű a helyzet. Egyetlen dolog biztos – továbbra is küzdenünk kell a jogainkért. A politikai körülmények gyorsan változnak a mai Ukrajnában. Mindenesetre egyetlen dolgot nem szabad megtennünk: a jogaink feladását.
SZŐLŐSI HUNOR–MOSZKOVITS JÁNOS
névjegy
54 éves, a kárpátaljai Zápszonyban született
1986-ban szerzett történészdiplomát az Ungvári Állami Egyetemen, majd a szülőfalujában tanított, és néhány évig a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház dramaturgjaként dolgozott
A történelemtudományok kandidátusa. 2003-ban a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen PhD-fokozatot szerzett
1997 óta a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára. Számos történelmi tárgyú írás, könyv szerzője
1990-ben a Beregszászi Járási Tanács képviselőjévé választották
1992-ben a KMKSZ kulturális titkára, 1996-ban a szövetség alelnöke lett
1998-tól Kárpátalja Megyei Tanácsának a képviselőjévé választották, 2006-tól 2010-ig pedig a szervezet alelnöke volt. 2010–14-ben a tanács költségvetési bizottságának az elnöke, majd újból megyei alelnök lett
2014-től a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke és az Ukrán Legfelsőbb Tanács (a kijevi parlament) képviselője
NYÁRI SZABADEGYETEMI
MENETREND: GOMBASZÖG ÉS TUSVÁNYOS
A felvidéki Gombaszögön július 16-tól július 22-ig, az erdélyi Tusnádfürdőn pedig az azt követő hét keddjétől vasárnapig tart a program.
A Pelsőc és Szalóc közötti Gombaszögön épp kilencven évvel ezelőtt, 1928. augusztus 1-jén szervezett első alkalommal tábort a Prágában tanuló magyar egyetemisták egy csoportja.
Itt alakult meg a Sarló néven elhíresült baloldali ifjúsági mozgalom, amely később teljesen a kommunista párt uszályába gabalyodott, és elveszítette tagságának nagy részét. A kommunista Csehszlovákiában azonban a Sarló olyan márka- és fedőnév lett, amelynek köszönhetően a magyar közösségen belül különböző ifjúsági csoportok szerveződhettek, s a névre való hivatkozás elterelte az egyébként mindig résen álló hatalom figyelmét.
Az 1989-es csehszlovákiai rendszerváltást követően már szabadon szerveződhettek az ifjúsági táborok. A szellemiségük természetesen megváltozott, s ezek legjelentősebbje a Csehországban és Szlovákiában tanuló magyar diákok Gombaszögi Nyári Tábora lett, de érdekes, hogy ezen a néven évekig Krasznahorkaváralján tartották.
2016-tól azonban már Gombaszög az egyetemisták táborának a helyszíne. Megalakult egy polgári társulás is Sine Metu (Félelem Nélkül) elnevezéssel, amely ma már hivatalos szervezője az eseménysorozatnak.
Sokféle programmal várják az érdeklődőket. Lesznek könnyűzenei koncertek, politikai viták, pódiumbeszélgetések, előadások, szabadegyetem, különböző szórakozási lehetőségek. A szervezők az oda- és a hazautazásról is gondoskodnak. Különvonatot indítanak, amely Dunaszerdahelyről indul, s Komárom, Érsekújvár, Párkány, Léva és Fülek érintésével egészen a helyszínig szállítja az utasokat a „nulladik napon”, 16-án, majd pedig vissza, július 22-én.
A tusnádfürdői előkészületekről későbbi lapszámunkban olvashatnak.
