– Kikkel tárgyalt Washingtonban elnök úr?
– Az Amerikai–Magyar Koalíció, az egyesült államokbeli magyarság legjelentősebb ernyőszervezete hívott meg, mert elismerésben részesítette a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát és Orosz Ildikót, az intézmény rektorát a magyar közösség javára végzett kimagasló, felbecsülhetetlen tevékenységéért. Mivel Orosz Ildikó nem tudott Washingtonba utazni, az április 25-i gálán én vehettem át a díjat. Ott-tartózkodásom során találkozhattam az amerikai külügyminisztérium számos képviselőjével, valamint kongresszusi törvényhozókkal is.
Az USA elsősorban Magyarország reakciója miatt kezdett erőteljesebben érdeklődni a kárpátaljai magyar kisebbség, illetve a magyar–ukrán kapcsolatok iránt. Ez már korábban érezhető volt, például azon a januári, párizsi magyar–ukrán–amerikai találkozón, amely Wess
Mitchell európai és eurázsiai ügyekért felelős amerikai külügyi államtitkár részvételével zajlott, és amelyen én is jelen voltam. Már akkor felvázoltuk a fennálló probléma megoldási lehetőségeit. Mindenekelőtt azt, hogy el kellene halasztani az ukrán oktatási törvény bevezetését, illetve azt is rögzíteni kellene, hogy a magániskolákra ne vonatkozzon a jogszabály. Azóta volt néhány egyeztetési próbálkozás a kijevi oktatási tárca és a magyar közösség képviselői között, de ezek nagyrészt sikertelennek bizonyultak. Született egy parlamenti előterjesztés a kormány részéről, hogy 2023-ig ki kellene tolni a törvény bevezetésének időpontját.
– Mit tapasztalt, washingtoni tárgyalópartnerei megértették a kárpátaljai magyarok érveit, félelmeit?
– Tájékozottak voltak a témában. Megbeszéléseink elején leszögezték, hogy nincs szükség a probléma részletes kifejtésére, hiszen pontos információk birtokában vannak, inkább koncentráljunk a megoldási módozatokra. Az is nyilvánvaló, hogy az USA más szemszögből nézi ezeket a dolgokat, mint mi. Ukrajna vonatkozásában a geopolitikai és a biztonságpolitikai megfontolások állnak a figyelmük középpontjában. A kisebbségpolitika, a regionális gondok kezelése szempontjából is ezek az elsődleges tényezők.
– Lehet, hogy csupán véletlen egybeesés, de mindenképpen figyelemre méltó, hogy az ön tengerentúli tárgyalásaival egy időben kereste fel Kárpátalját Marie Yovanovitch kijevi amerikai nagykövet, aki Beregszászon tárgyalt a térség magyarjainak a képviselőivel – hivatalnokokkal, oktatásügyi vezetőkkel és a magyar érdekvédelmi szervezetek irányítóival.
– Ez mindenképp örvendetes, hiszen 2014, a Majdan-forradalom óta ez az első nagyköveti látogatás Kárpátalján, holott korábban rendszeresek voltak a találkozók az amerikai diplomácia első számú ukrajnai képviselőjével. Kollégáim úgy tájékoztattak, hogy a nagykövet asszony álláspontja kicsit más ebben a kérdésben.
– Nagyon diplomatikusan fogalmazott, elnök úr. A kárpátaljai sajtóban megjelent információk szerint Yovanovitch kritizálta a magyar közösséget, mondván, hogy elzárkózik, s nem hajlandó tárgyalni az oktatási tárcával. És azt hangoztatta, hogy az államnyelvet mindenkinek tudnia kell.
– Az egyetlen nagykövetség, amely fenntartások nélkül üdvözölte az ukrán oktatási törvény elfogadását, az amerikai volt, neki pedig védenie kell a mundér becsületét. Senki sem vonja kétségbe az államnyelv ismeretének a szükségességét, de itt másról van szó: az alkotmányos jogaink és a kárpátaljai magyar oktatási rendszer védelméről. Szerzett jogaink megvonása ellen minden lehetséges eszközzel tiltakozunk.
– A kárpátaljai magyarok az egyik, talán a legjobban szervezett kisebbség Ukrajnában, de ezzel együtt a részarányuk igen csekély. Hogyan kerülhetett ez a közösség egy nagypolitikai játszma kellős közepébe?
– Ezt talán a történészek megmondják később (nevet). Az a rendkívül éles magyarellenes kampány, amely Ukrajnában 2014 óta zajlik, meglepő. A valódi okokról csak találgathatunk, de furcsának tartom, hogy az ukrajnai lakosság 0,2 százalékát kitevő magyar közösség ilyen nagy negatív figyelmet kapott a túlnyomórészt oligarchák kezében lévő kijevi sajtóban.
– Szögezzük le: Ukrajnában burkolt alkotmánymódosítás folyik. Az ország függetlenné válásakor, a 90-es évek elején elfogadott nyelvtörvény, az oktatási, valamint a kisebbségekről szóló jogszabály viszonylag széles körű jogokat biztosított, bár messze nem voltak tökéletesek. Az 1996-os alkotmányban a törvényalkotók megpróbálták körülbástyázni a kisebbségi jogokat. Az alaptörvény megváltoztatásához a képviselők kétharmadának a szavazata kell. Azonban a kormánypártoknak nincs minősített többségük a kijevi parlamentben, ezért mindenféle trükkökkel, különböző jogszabályok elfogadásával próbálják megnyirbálni a kisebbségek jogait. Ebbe a sorba tartozik a már elfogadott médiatörvény és az oktatási törvény, s most a nyelv- és az állampolgársági törvény van napirenden.
– Ezek rendkívül veszélyes folyamatok, hiszen a 2014-es események egyik kiváltó oka – amelynek következtében Ukrajna elvesztette a Krímet és az ellenőrzést a Donbász egy része felett – a kisebbségek számára kedvező nyelvtörvény eltörlése volt. Martonyi János, aki a külügyi tárca akkori vezetőjeként éppen az országban tartózkodott azokban a napokban, megjegyezte: ez olyan, mintha egy vödör benzinnel próbálnák eloltani a pislákoló tüzet. Igaz, hogy az ideiglenes államfő akkor nem írta alá a dokumentumot, de az öngerjesztő folyamatot már nem lehetett megállítani. A mostani történések sem a béke megteremtése felé mutatnak.
– Sajtóértesülések szerint a hónap végén Petro Porosenko elnök és Volodimir Hrojszman miniszterelnök Kárpátaljára készül. Mit gondol, terítékre kerülhetnek a megbeszéléseken a magyar–ukrán kapcsolatok?
– A labda az ukrán térfélen pattog. Az államfő kijelentette, hogy az oktatási törvény kapcsán figyelembe veszik majd az Európa Tanács Velencei Bizottságának az ajánlásait, amelyek megfogalmazása azonban többféle értelmezésre ad módot. Viszont három dolog egyértelműen kiderül a dokumentumból: a törvény bevezetésének a határidejét ki kell tolni, konzultálni szükséges a nemzeti kisebbségekkel és a magániskolákra nem vonatkozhat az oktatás nyelvét szabályozó cikkely. Az állam-, illetve kormányfői látogatás hangulata az ukrán–magyar viszony kérdésében a parlament döntésétől függ.
– Egy másik, a két ország viszonyán túlmutató kérdés: Magyarország vétója megakadályozhatja a NATO–Ukrajna-bizottság ez év júliusára tervezett, elnöki szintű csúcsértekezletének a megtartását, mint ahogyan az a korábban tervezett külügyminiszteri szintű megbeszélések esetében történt?
– Ezeknek a találkozóknak a jelentősége inkább szimbolikus, mintsem praktikus. Nyilvánvaló, hogy az együttműködés gyakorlati kérdéseit nagyköveti és szakértői szinten megoldják. Elsősorban Petro Porosenko számára fontos a csúcsértekezleten való részvétel, hiszen jövőre elnökválasztás lesz. A politika a kompromisszumok művészete, ezt kellene szem előtt tartani.
– 2020-ban előbb parlamenti, majd helyhatósági választások lesznek Ukrajnában. A rejtett kampány gyakorlatilag már elkezdődött. Ennek figyelembevételével hogyan látja a konfliktus megoldásának az esélyeit?
– A közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, hogy a hatalom irányában jelentős a bizalomvesztés. A kisebbik kormánypárt, a Narodnij Front (Népfront) népszerűsége nem éri el az egy százalékot. Ami az elnökaspiránsokat illeti, jelenleg a potenciális jelöltek kedveltségi mutatója 10 százalék körül mozog, vagyis a választók 90 százaléka elutasító velük szemben, ami ritka jelenség a történelemben. Az utóbbi időszak látványos nyitása a szélsőséges nacionalisták felé viszont nem hozhat komoly politikai tőkét, hiszen míg a béke megteremtése a lakosság 87 százalékát érinti, addig a nyelvi kérdések a három százalékát foglalkoztatják. Tehát megkérdőjelezhető ez a törekvés, hiszen Ukrajna deklarált célja az európai integráció, ezek a lépések pedig nemcsak a szomszédos államokkal fennálló kétoldalú kapcsolatokban okoznak feszültséget, de európai szinten is érzékelhető a probléma.
– Lehet, hogy a hatalom csupán a közvélemény figyelmét próbálja elterelni a valós gondokról?
– Ez minden bizonnyal így van. A béke, a területi egység helyreállításának ügyében, de főleg a gazdasági-szociális kérdésekben különösebb eredményeket nem lehet felmutatni Ukrajnában. A központi hatalom ezért próbál más dolgokra fókuszálni, azonban ez a politikai játszma nagyon veszélyes lehet.
– Magyarország az első pillanattól kezdve teljes mellszélességgel kiállt a kárpátaljai magyar közösség jogainak védelme mellett. Ukrajnában azonban számos egyéb nemzetiség képviselői is élnek. Mintha az ő anyaországaik kisebb vehemenciát tanúsítottak volna.
– Ne feledkezzünk meg arról, hogy egyes nemzeti kisebbségeknek (a bolgároknak, a szlovákoknak, de a lengyeleket is idesorolhatjuk) nincs kiterjedt iskolahálózatuk. Oroszország és Ukrajna kapcsolatát a most éppen lappangó fázisban lévő fegyveres konfliktus határozza meg. A mienkéhez hasonló helyzetben vannak a románok, és el kell mondanom, hogy Bukarest, ha nem is olyan látványosan, mint a legnagyobb határon túli kisebbséggel rendelkező Magyarország, de letette a garast az ukrán oktatási törvény kapcsán, hiszen a parlamentjük két háza közös nyilatkozatban ítélte el az anyanyelvi jogok szűkítését.
Az anyaországnak ezúton is köszönjük a mellettünk való kiállást. Ezzel együtt aláhúzom, hogy itt nemcsak rólunk, kárpátaljai magyarokról van szó, hanem a többi országban élő magyar közösségről is. Hiszen ha Ukrajnának szabad fölszámolni a magyar oktatást, akkor azt szabad Szlovákiának vagy Romániának is.
– Mit tehetnek ebben a helyzetben a kárpátaljai magyarok, akik akaratukon kívül központi figyelmet kapnak?
– A mi szempontunkból csupán azt tesszük, ami a kötelességünk: kiállunk a jogainkért. Ezekről a jogokról a kárpátaljai magyarság nem kíván lemondani, ezt mutatja az a hatvanötezer aláírás is, amelyet tavaly a nyelvi jogaink védelmében összegyűjtöttünk. Nekünk ezen érdekek mentén kell fellépni. Ukrajna függetlenné válásakor alapszerződéseket kötött a szomszédos államokkal, csatlakozott a kisebbségvédelmi nemzetközi egyezményekhez, ami feltétele volt az ország Európa Tanácsba történő felvételének. Ha egy ország nem tartja be a szerződésekben vállalt kötelezettségeit, akkor kétségessé válik, hogy másnak be kell-e tartania, ez pedig már a rendszer alapjait kérdőjelezi meg. Jó lenne visszatérni a normális politikához, hiszen a „pacta sunt servanda”, vagyis a szerződéseket be kell tartani elv a római jog egyik alapelve.
Borítófotó: Brenzovics László Potápi Árpád államtitkárral és az ungvári egyetem magyar karának vezetőivel az 1848–49-es magyar–lengyel–ukrán kiállítás megnyitója után. Kárpátalján etnikai béke van, a kijevi sajtó magyarellenes kampányt folytat
