HÉDER JÁNOS | Ukrajnában megvadultak a hatóságok, és állami, politikai segédlettel szítják a magyarellenes hangulatot. Egy kárpátaljai oligarcha, parlamenti képviselő ukránok betelepítését ajánlja a régióba, hogy csökkenjen a magyarok aránya. A kijevi törvényhozásban pedig petíció indult, hogy kitoloncolják a térségből a kettős állampolgárokat, s egy kormányközeli hírportál listázza a feltehetően magyar állampolgársággal is rendelkező kárpátaljaiakat, hogy ez alapján az állam vizsgálja ki: ki dolgozik közülük tisztviselői állásban, hogy eljárást indíthassanak ellenük. Erről a kampányról, a jogfosztó, kisebbségellenes törvényekről kérdezte a Figyelő a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspökhelyettesét, ungvári és ungtarnóci lelkészt.
Az anyanyelvi oktatást elsorvasztani hivatott jogszabály már több mint egy éve borzolja a kedélyeket Kárpátalján. A napokban első olvasatban elfogadta a ráda (parlament) az ukrán nyelv hegemóniáját biztosító új nyelvtörvényt, és magyarellenes hangulatot gerjesztenek Kijevből. Mit tehet ilyen helyzetben az egyház? Ön hogyan tartja a lelket a gyülekezet tagjaiban?
– Az, hogy egyáltalán van magyarság Kárpátalján, elsősorban az egyháznak köszönhető, mert ott őrizték a lelket és a nyelvet. Ha visszaemlékszünk, a magyar nyelvű oktatás a II. világháborút követően megszűnt, majd fokozatosan újraépült, és csupán a múlt század 70-es éveiben jutottunk el oda, hogy a középiskolában is lett magyar nyelvű tanítás. Az édesapám például csak a hetedik osztályig tanulhatott magyarul, utána már csak oroszul. Nyelvünk használata a konyhára és egyetlen közösségi térként a templomra korlátozódott. Az ukrán állam mostani politikája hasonló helyzetet akar előidézni, sőt az iskolából a korábbinál is jobban igyekeznek kiszorítani a magyar nyelvet. Megdöbbentő, hogy az ukránok, akik az ország 1991-es függetlenné válása előtt joggal úgy érezték, hogy a Szovjetunióban korlátozzák a nemzeti, ezen belül a nyelvhasználati jogaikat, most nacionalista elvakultságukban egyre erősebben nyirbálják az országban élő nemzeti kisebbségek alkotmányos jogait. Ukrajna fiatal ország és kisebbrendűségi komplexusban szenved. Véleményem szerint a politikai elit ezt próbálja kompenzálni az immár sorozatban meghozott elnyomó intézkedéseivel.
– Mennyire beszédtéma a gyülekezetben a jelenlegi helyzet? Megosztják önnel a gondjaikat a hívők, kikérik a véleményét? Mit tud tanácsolni nekik?
– Nehéz időket élünk. Amikor 2013/14 fordulóján Kijevben a Viktor Janukovics államfőt megbuktató Majdan-forradalom erői kerekedtek felül, az új hatalom első intézkedéseinek egyikeként megpróbálta eltörölni a kisebbségbarát nyelvhasználati törvényt. Akkor ez nem sikerült, de olyan folyamatokat gerjesztett az országban, ami a Krím elvesztéséhez és a kelet-ukrajnai harcok kirobbanásához vezetett. A konfliktus kezdeti szakaszában voltak olyan józanul gondolkodó politikusok, akik a zömében oroszok lakta keleti és az ukrán nemzeti radikalizmussal átitatott nyugati országrészekben élők megbékítésére törekedtek. Emellett azonban felerősödtek a nacionalista erők. Mindenekelőtt a magát hazafiasnak nevező Pravij (Jobboldali) Szektorra gondolok, amelyről mostanában keveset hallani, azonban a szervezet az ún. Nacionalnij Korpuszba (Nemzeti Hadtestbe) és különféle Szics-gárdákba olvadt. Ezek a félkatonai szervezetek azóta minden botrányban benne vannak, legyen szó zsidó- vagy cigányüldözésről, etnikai alapú bűncselekményekről, gyilkosságokról. Most pedig a magyarok kerültek a figyelmük középpontjába: elég, ha csak a tavalyi beregszászi randalírozásukra utalok, vagy arra az ungvári, március 15-i ünnepséget megzavaró felvonulásra, melynek során több tucat fiatal a „késhegyre a magyarokkal” jelszót skandálta.
Őszintén megmondom, úgy érzem, nincs erkölcsi alapunk arra, hogy megbélyegezzük, kritizáljuk azokat, akik úgy döntenek: a jobb, nyugodt élet reményében elhagyják az országot. Egyvalamit azonban minden prédikáció alkalmával elmondok: nem szabad felégetni a hidakat! Nem szabad elkótyavetyélni az itt megteremtett javakat, hiszen kedvező változás is jöhet. Most minden reménytelennek tűnik, azonban ne feledjük: az inga is kileng, de megfordul az iránya. Ha javul a helyzet, tapasztalatokkal, tudással gazdagodva vissza lehet és kell térni Kárpátaljára.
– Ezek szerint ön optimista…
– Inkább realista vagyok. Az utcákon nem lőnek ugyan (maradjon ez így), de nem csukhatjuk be a szemünket s nem lehetünk süketek. A gazdasági és szociális válságból kilábalni képtelen ország egyre inkább a totalitarizmus felé tolódik el. Igaz, egyelőre nincs személyi kultusz, mint a közép-ázsiai szovjet utódállamokban. De mind keményebb a cenzúra a médiában. Ellenségképet kreálnak, amihez az orosz kártya úgy tűnik, már nem elég, elővették tehát a magyarokat. Szeparatizmussal vádolnak, listáznak minket, és órákig indokolatlanul várakoztatják a határon a kárpátaljai magyar politikusokat, közéleti embereket, újságírókat.
– Az ungvári reformátusságot magyar és szláv (orosz, ukrán, ruszin) anyanyelvűek alkotják. Miként élik meg azt, ami az utóbbi időben történik Ukrajnában?
– Nehéz dolgom van, mert mindkét gyülekezetben én szolgálok. Megváltozott az ukrán híveink nézőpontja. Korábban előfordult, hogy megkérdezték tőlem, miért cselekszik a magyar kormány így vagy úgy. Most szégyenkezést érzek részükről az ukrán politikusok, kormányhivatalnokok megnyilvánulásai miatt. Nem értik, hogy miért kell békétlenséget hozni a mindig toleráns Kárpátaljára. Mint általában, most sem az egyszerű emberekkel van a probléma. Én ugyanúgy tisztelem az ukrán testvéreinket, mint a magyarokat. És ez kölcsönös: a szláv anyanyelvűek áldás, békességgel köszöntik a magyar híveket, sokan közülük beiratkoztak magyartanfolyamra, mert el szeretnék sajátítani a nyelvünket. Sok ukrán embert viszont sikerült megfertőzni a sovinizmus eszméivel, de semmi sem örök. Előbb-utóbb ráébrednek, hogy becsapták, megtévesztették őket. Nekünk ki kell tartani, amíg el nem jön a kijózanodás órája.
névjegy
1971. január 22-én született, a Huszti járásban lévő Visk nagyközségben
Általános iskolai tanulmányait
a szülőfalujában végezte
1986-tól az Ungvári Kulturális Szakközépiskolában tanult tovább, 1989-ben kitűnő eredménnyel népművelő képesítést szerzett
Kétéves sorkatonai szolgálatát követően fordult a lelkészi hivatás felé. 1993-ban felvették a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre. 1996-tól ezzel párhuzamosan elkezdte a tanulmányait a Szegedi Juhász Gyula Főiskola vallástanári szakán
1998-tól az ungvári református egyházközösség segédlelkésze, majd lelkésze, 2003-tól Ungtarnócon is szolgál. 2006-ban választották a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspökhelyettesévé
A kárpátaljai magyarság megmaradásáért, anyanyelvének ápolásáért, identitásának megőrzése érdekében végzett kiemelkedő lelkészi munkájáért 2018. március 15-én Áder János köztársasági elnök a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntette ki
Héder János egyik idei konfirmandusának gratulál. Kárpátalján 108 református gyülekezet van, ezek magyar hirdetőtábláit is betiltaná az ukrán nyelvtörvény
