HETI VÁLASZ
Akkora volt az ijedelem a balliberális oldalon, hogy a vezető hetilapnál, a HVG-nél külön értekezleteket hívtak össze, hogy kitalálják, mit tegyenek a Heti Válasz indítása után. Azt hitték, a kormányzati támogatással létrehozott hetilap igazi versenytársuk lesz, féltek vezető szerepük elvesztésétől. A Fideszben is ebben reménykedtek. Aztán, néhány hónap elteltével a HVG-nél már csak jót nevettek a korábbi ijedségükön, mert a Heti Válasz minden lett, csak vetélytárs nem.
VONZÓ AJÁNLAT
Andrássy úti, állami tulajdonban lévő villában kiválóan felszerelt szerkesztőség, nagyon jó fizetések, kiemelt állami támogatás. Ez volt az alakuló Heti Válasz, amely az első lapszámát 2001. április 13-án jelentette meg. Akkor még néhány hétig hatvanezer példányban került az újságosstandokra. A laphoz több volt Magyar Nemzet-es is érkezett, hiszen 2000-ben a Simicska Lajos tulajdonában lévő Napi Magyarország átvette a Magyar Nemzet feletti kontrollt. A két újság egyesült, és a régi gárdából sokan nem tudtak együtt dolgozni az új vezetéssel. Nekik nagyon jókor jött a hetilap megalapítása, főleg azért, mert Elek Istvánt korábbról, a saját szerkesztőségükből is ismerhették. Ugyanis 1995–98-ban a Magyar Nemzet főmunkatársaként dolgozott.
DŐLT A PÉNZ
Hogy az immár évek óta antiorbánista Elek fideszes beágyazottsága mennyire erős is volt akkoriban, a lap létrehozása bizonyítja. Ugyanis a kormány az Elek-féle környezettudatosságot, a magyar nyilvánosságon belüli „természet- és társadalombarát fejlődés értékrendjét” erősítő lapkiadást vállaló alapítvány mögé állt be milliárdokkal. A kabinet 2000. szeptember 19-i határozata szerint százmillió forint készpénzzel hozta létre a Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítványt (TTFK). A szervezet kuratóriumi elnöke Elek lett.
A TTFK bábáskodásával jött létre a nyomtatott hetilap és a Gondola.hu internetes portál, a HV Lap- és Könyvkiadó Kft. – két hónap elteltével az alapítvány helyett már ők adták ki a Heti Választ –, valamint a Kölcsey Ferenc Kutató Intézet. Ez utóbbi „nyilvánosságkutatással” foglalkozott. Eleknek lett volna miből ütőképes hetilapot és médiacsoportot építeni. A közalapítvány ugyanis 2001-ben 1,5 milliárdos, 2002-ben további félmilliárdos költségvetési támogatásban részesült. A már említett szerkesztőségi épületet pedig a Kincstári Vagyoni Igazgatóság tulajdonolta. A Hősök terétől néhány tíz méterre lévő, a török nagykövetséggel szomszédos Andrássy út 125. szám alatti ingatlant kapták meg.
A lap tehát nagy reményekkel és 108 milliós reklámkampánnyal indult. A tervek szerint egy év alatt érték volna el a nullszaldót, utána már nyereséggel számoltak. A jobboldali értelmiség körében nagy volt a várakozás, de néhány hónap múlva kiderült, hogy még a jobboldali olvasók sem kíváncsiak rá. A hatalmas várakozások és állami támogatás mellett is csupán nyolc-kilencezer példány fogyott a Heti Válaszból, a kezdetekhez képest több mint a felére kellett csökkenteni a nyomtatott példányszámot is. Az újság ugyanis az akkori olvasói tapasztalatok szerint nagyon unalmas volt.
A korabeli beszámolók alapján a lapra a közalapítvány 2001-ben 460, míg 2002-ben 430 milliót költött, a veszteségek óriásiak voltak.
Orbán Viktor viszont minden rossz tapasztalata ellenére tényleg mindent megtett a Válaszért, és ez sokkal többet hozott, mint a százmilliós reklámhadjárat. A 2002-es választási kampányban a Magyar Nemzet és a Demokrata mellett a Heti Választ is a jobboldali választók figyelmébe ajánlotta. Ez a segítség 2002 nyarára 37 ezresre repítette a hetilap példányszámát, aztán szép lassan újra „győzött az unalom”, és megint apadni kezdett az olvasótábor. Ekkor már megkezdődtek a megszorítások a lapnál, hiszen 84-ről 68-ra csökkentették az oldalszámot, s több munkatársnak is búcsút intettek.
EGY TÖRTÉNET MAJDNEM VÉGE
A 2002-es tavaszi választásokon a szocialisták az SZDSZ-szel közösen legyőzték a Fideszt. Kormányra kerülve nem szüntették meg, csak drasztikusan, 50, majd a következő évben 20 millióra vágták vissza az alapítvány költségvetési támogatását. Ez hatalmas érvágást jelentett, hiszen Elekék pár esztendő alatt rengeteget költöttek a hetilapra, valamint a „csatolt részekre”, az internetes portálra (254 millió), az Andrássy úti székházra (7 millió), egy újabb szervezet, a Szellemi Környezetvédelemért Alapítvány létrehozására (100 millió), valamint folyóirat-, rendezvénytámogatásra – összességében körülbelül 1,6 milliárd forintot.
A helyzet 2003 elejére tarthatatlanná vált, ekkor döntöttek az eladásról. Az Idősek a Polgári Jövőért Alapítvány sietett a lap megmentésére. Ők hozták létre – Martonyi János vezetésével – a Heti Válasz Alapítványt, amely tőkeerős befektetőt keresett. Ez a munka több mint egy évig tartott, láthatóan nem kapkodtak az újságért. A vevő a Sasliget Tanácsadó Kft. lett, amely ötmillió forintért megvásárolta a Heti Válasz Kft.-t. A cég felerészben a korábbi Matáv-igazgató, majd Mol-elnök, későbbi londoni nagykövet Csák János, huszonöt százalékban Szabadhegy Péter üzletember, tizenöt százalékban Kékessy Dezső volt párizsi nagykövet és tíz százalékban a Heti Válasz Alapítvány tulajdonában volt.
Elek az új tulajdonos érkezéséig volt főszerkesztő, majd a szerkesztőbizottság tagja lett. Még évekig publikált az újságba, majd szép lassan elhidegült a Borókai Gábor főszerkesztésével készülő, egészen 2015-ig, a G-napig a Fidesz egyik házi lapjának tartott újságtól. 2008–09-től tulajdonképpen Simicska Lajos érdekeltségébe tartozott a Heti Válasz.
Elek, miután a lappal megbukott, az évek múlásával fokozatosan Fidesz-ellenessé vált, mígnem az LMP alapítói között kötött ki. Azóta már ezt a pártot is faképnél hagyta, s a 2018-as választásokon nyíltan az ellenzék, a baloldal és a Jobbik szövetsége mellé állt. Politikai éleslátásáról az is tanúbizonyságot tesz, hogy az idei választások előtt még azt sem tartotta kizártnak, hogy az általa támogatott kormányváltó erők összefogása kétharmaddal tud majd győzni.
AMI AKKOR HELYES VOLT, MOST NEM AZ
„Én innen visszatekintve is teljesen legitimnek és helyesnek tartom, hogy a 98-ban megalakult Orbán-kabinet kormányzati eszközökkel segített médiakiegyenlítési folyamatokat. (…) Kiderült, hogy az a negyven év olyan hátrányt jelentett a konzervatív, jobboldali tartalmak képviselőinek, hogy csupán a spontán, szerves folyamatoktól nem lehet várni a normalitás világának újjáépülését” – mondta a múlt héten Elek az Indexnek az akkori korszakról. A 2010 óta zajló, valójában az 1998 és 2002 között is ugyanezt a célt kitűző folyamatot viszont már sajtószabadság-ellenesnek tartja és elítéli.
„Ez azonban nem vezethetett volna el oda, és akkor sem gondoltam, hogy elvezethet, hogy akinek a hátrányát akartuk kompenzálni, az monopolhelyzetbe kerüljön, ami együtt jár a másik oldal nyilvánosságbeli ágenseinek, kulturális, tudományos intézményeinek ellehetetlenítésével, megsemmisítésével” – vélekedett.
De összegezzünk: annak az Eleknek ez a véleménye, akinek tizenhét éve a jobboldali kormány kétmilliárdos anyagi bázist biztosított és ezen túlmenően minden politikai támogatást megadott arra, hogy felépítsen egy működőképes jobboldali médiarendszert, de nem tudott élni a lehetőséggel. Elek azóta az ellenzéki oldalról szintén kikopott, hiszen az általa is alapított LMP-t is elhagyta. Jelenleg a lehető legtávolabb a politikai élettől, „kerecsendi magányában” gazdálkodik.
Borítófotó: Elek István 2010-ben az LMP egyik demonstrációján. Közéleti Mekk mesterként bármibe fogott, kudarc lett a vége
