Miután a Fidesz–KDNP ismét kétharmados parlamenti felhatalmazást szerzett a választáson, a kormánypártoknak lehetőségük lesz rendezni néhány olyan ügyet, amelyet a 2015-ös veszprémi időközi voksoláson elveszített minősített többség miatt az előző ciklusban évekig nem sikerült. Ezek egyike a hányatott sorsú egyházügyi törvény, mely legutóbb az ellenzék váratlan ellenállásán bukott meg. Pedig 2015 őszén a parlament elé többszörösen is egyeztetett javaslat került. Hiába. A hivatalosan a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, felekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló jogszabályról kormánypárti forrásunk még a választás előtt a következőket mondta: „Vagy újra lesz kétharmadunk, és akkor könnyen meg tudjuk oldani a helyzetet, vagy lesz végre kompromisszumkész ellenzéki erő, amellyel közösen kivitelezhetjük a dolgot. Addig azonban aligha számíthatunk az utóbbi forgatókönyvre, annál is inkább, mert az eddigi próbálkozásaink, bár figyelembe vettük más pártok észrevételeit is, 2015 telén nem jártak sikerrel.”
KÉSZ JAVASLAT
Ismeretes: az előbbi forgatókönyv lett az érvényes, így a Fidesz–KDNP részéről „könnyen meg tudják oldani a helyzetet”. Úgy tudjuk, bár döntés még nem született róla, erre lenne szándék. Annál is inkább, mert maga a jogszabály lényegében készen van, s még ha tovább is csiszolnának rajta a kormánypártok, az elfogadása akkor sem lehet kétséges. Mivel azonban a most induló s információink szerint akár júliusig is eltartó parlamenti ülésszak során prioritást élvez a Stop Soros törvénycsomag, valamint a hetedik, a migránsbetelepítésnek gátat vető Alaptörvény-módosítás, továbbá a jövő évi költségvetés, a felekezeti szabályozás vélhetőleg átcsúszik őszre. Addig is a jelenlegi keretek maradnak érvényben, melyekkel kapcsolatban viszont a Velencei Bizottság, az Emberi Jogok Európai Bírósága és a magyar Alkotmánybíróság (AB) is többször kemény kritikát fogalmazott meg. Utóbbi testület legutóbb tavaly nyáron állapította meg: a törvényhozás mulasztásos alkotmánysértést követett el azzal, hogy nem biztosította az adózóknak, hogy a személyi jövedelemadójuk egy százalékának egyházi felajánlásáról rendelkező nyilatkozat kedvezményezettjeként valamennyi vallási közösség közül választhassanak. Korábban, 2013-ban részben azt kifogásolták, hogy a bevett egyházi státus megadásáról a parlament dönt, s nem a bíróságok. A jelenleg is az Országgyűlés előtt lévő korrekciós csomag, melyet az ellenzék végül elutasított, sok egyéb részlet mellett leginkább ez utóbbi, a szabályozás lényegét érintő változtatást léptetné életbe.
TÖBBSZÖRÖS ÁTÍRÁS
A természeténél fogva a KDNP-hez tartozó jogszabály eredeti változatát – az egyházakkal és társadalmi szervezetekkel egyeztetve – a 2010-es választást követően még a kereszténydemokrata frakció, illetve az akkori egyházügyi államtitkárság dolgozta ki és terjesztette elő. A 2011-es végszavazás napján azonban a Lázár János vezette Fidesz-frakció rapid módon átírta a tervezetet, a változtatás lényege pedig éppen az volt, hogy kivették a bírósági szervezet kezéből a bejegyzésről szóló döntés jogát, s átadták azt a T. Háznak. Forrásaink szerint a nagyobbik kormánypárt részéről a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő felekezetek kiszűrésének igénye jelentette az indokot, ám az AB éppen erre hivatkozva buktatta el később a törvényt.
Fontos ugyanakkor megjegyezni: a testület az Országgyűlés jogát nem vitatta el ahhoz, hogy tartalmi feltételeket szabjon az egyházi státus elnyeréséhez, csupán a módszert tartotta Alaptörvény-ellenesnek. Ez lényeges kitétel, hiszen a polgári erők alapvető igénye az volt, hogy lefokozzák a 2010-re elburjánzott bizniszegyházakat, a történelmi felekezetek – úgymond – rangját pedig visszaadják azzal, hogy nem több száz azonos jogállású vallási közösség egyikeként tevékenykedhetnek.
Érdekesség, hogy a 2015-ös, az alkotmánybírósági és egyéb aggályok nyomán született iromány parlamenti vitájában a Fidesz részéről Gulyás Gergely volt az előterjesztő, aki Lázár Jánost követi most a Miniszterelnökséget vezető miniszteri székben. Ő akkor azzal érvelt az újabb változat mellett, hogy az első egyházi törvény módosítása a visszaélések miatt indokolt volt, de „túl szigorúra sikerült”. Az új elképzelések szerint a jövőben bármely, legalább tíz fő feletti közösség egyházi jogi személlyé válhat. Bejegyzett egyházak esetén azonban legalább húszéves magyarországi múlt, illetve százesztendős szervezett, nemzetközi működés lenne szükséges. Utóbbiakkal, azaz a történelmi felekezetekkel sarkalatos törvényben is rögzített stratégiai megállapodást köthetne a kormány, érintve a közösségi feladatok finanszírozásának a kérdését is. Lenne jogorvoslati eljárás is, miután a bejegyzésről immár bírósági határozat születne. Az ellenzék által végül elutasított törvény szövege szerint a szabályozás célja, hogy a nemzeti alkotmányos identitás tisztelete mellett a jogállamiság keretei között lehetséges legszélesebb körben biztosítsa a lelkiismereti és vallásszabadság érvényesülését, a vallási közösségek önrendelkezési jogát és egyenjogúságát, valamint az állam semlegességét.
HITKÖZSÉGI VÁLTOZÁSOK
Csak áttételesen kapcsolódik a törvényhez, hogy a zsidó felekezetek esetében egyéb változások is bekövetkezhetnek a következő időszakban, miután a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség, bár önálló jogon jelenleg is bevett egyházként működik, kilépett a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségéből, vagyis a Mazsihiszból. Márpedig ennek anyagi vetülete is lehet, hiszen a szétválás több ingatlant érinthet, valamint akár a kárpótlási örökjáradék, s ezzel lényegében az állami támogatás ügyét is. Ráadásul információink szerint a szintén a Mazsihisz keretein belül működő Budapesti Zsidó Hitközségben is „mozgolódás” indult az esetleges önállósodás tekintetében, ennek egyik szószólója pedig az a Frölich Róbert, aki nemrég éppen a Mazsihisszel való konfliktusa miatt mondott le az országos főrabbiságról, ám a Dohány utcai zsinagógát továbbra is vezeti.
Úgy tudjuk, alapvetően hitéleti törésvonalak alakultak ki, lévén az országos szövetség meghirdette „a változó világra nyitott zsidóság” új irányvonalát, melyet közgyűlési határozatokkal is bebiztosított, ám az egyébként kisebbségben lévő kritikusok szerint azok a folyamatok, amelyek a Mazsihiszt neológ felekezetből valamiféle népfronttá kívánják alakítani, „az egész magyar zsidóságot, a neológ mozgalom jövőjét érintik, vallási szemszögből károsak, rombolók és nem építők”. Ha a konfliktus odáig fajul, hogy a fővárosi hitközség tényleg kiszáll, az akár a Mazsihisz felbomlásához, illetve a világi és a vallási szervezet szétválásához is vezethetne, amire azért jelen állás szerint kicsi az esély. Mindazonáltal érdemes megjegyezni: a Mazsihisz lényegében a pártállam idején egy fedél alá terelt, a holokauszt tragédiája révén megfogyatkozott, ám sokszínű zsidó vallási közösségi élet mesterséges egységszervezete, illetve annak utódja.
Borítófotó: 2015-ös Mazsihisz-közgyűlés. A Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség otthagyta a szövetséget, így csökkenhet az anyagi támogatásuk mértéke is
