SZLOVÁK TÉRFOGLALÁS
Csehszlovákia megalakulását (1918) követően az akkori hatalom módszeresen igyekezett megbontani a tömbmagyar területek homogenitását, és a színmagyar településeken ún. csehszlovák kolóniákat hozott létre, ahol a magyarságot kedvezőtlenül érintő földreform keretében morvaországi, valamint észak-szlovákiai parasztokat telepített le s juttatott az egyháztól és a magyar nagybirtokosoktól eltulajdonított termőföldhöz. A teljesen magyar népességű Csallóközben megjelentek az első szlovákok, s ezzel egyidejűleg szlovák iskolák is nyíltak, ahová persze a csehszlovák állam kegyeit kereső magyarok közül is sokan beíratták a gyermekeiket. Az 1945 utáni megalázó rendelkezések nemcsak az emberi méltóságuktól, hanem az anyanyelvüktől is igyekeztek megfosztani a csallóközi, a mátyusföldi, a Garam és Ipoly menti, a gömöri és a bodrogközi véreinket. Évekig zárva voltak a magyar iskolák, csak a kommunista diktatúra győzelmét követően indulhatott el ismét anyanyelvünkön oktatás Szlovákiában. Természetesen a hatalom új urainak is voltak elképzelései a magyar iskolák „átalakításáról”. Időnként felvetődött az a terv, hogy bizonyos – elsősorban természettudományi és műszaki – tárgyakat nem kellene-e államnyelven oktatni, de a nagy felzúdulás miatt ezt elvetették. Szívesen helyeztek „közös igazgatás” alá oktatási intézményeket, ahol többnyire a szlovák tagozat igazgatója volt a góré, és ennek megfelelően a magyar iskolát igyekezett elsorvasztani, de jobb esetben is hanyagolni.
Még az 1989-es rendszerváltást követően sem mindig sikerült a magyar tanintézményeknek leválniuk a szlovák részlegről. Az elmúlt évtizedekben a határon túli testvéreink keserű tapasztalata volt az is, hogy ahol a magyar többségű településeken elindították a szlovák iskolákat, a magyar szülők negyede, de sokszor a harmada is mellettük döntött, mondván: a gyerek magyarul otthon is megtanul, legalább alaposan elsajátítja az államnyelvet, ami kedvezőbb érvényesülési lehetőségeket biztosít számára. Mindmáig hallani ezt az érvelést, noha most már az angollal és a némettel többre menne, miután sok szlovák is külföldön keres munkát. (A népesség arányához képest jelenleg kétszer annyi szlovák dolgozik külföldön, mint magyar állampolgár.) A szlovák iskola káros hatása kivált a Zoboralján élő magyarságon mérhető le: a nagyszülők gyakran már nem tudnak magyarul beszélni az unokáikkal, noha azok szülei még mindkét részről magyarok voltak, sőt sok esetben magyar iskolába is jártak.
SZERVEZETT BETELEPÜLÉS
Az eddig leírtak tükrében talán könnyebben megérthető, hogy miért váltott ki nagy felzúdulást a csallóközi Nagyszarván élő egyik szlovák nő kezdeményezése, hogy a helyi magyar iskolában nyissanak szlovák osztályokat a faluban és a környező településeken élő (alig tíz) szlovák gyereknek. Az indoklása meglehetősen furcsa volt: a közeli Somorja szlovák iskolája már nem fogad be új tanulókat a környező helységekből, mert a kapacitása kimerült. Emiatt az érintett diákoknak húsz kilométert kellene utazniuk a Bősön működő szlovák iskolába, és ez tűrhetetlen. Csak zárójelben jegyezzük meg: magyar gyerekek ezrei ingáznak tíz-húsz kilométert naponta, hogy anyanyelvükön tanulhassanak, ráadásul sokkal rosszabb tömegközlekedési viszonyok közepette, mert a busz- és a vasúti menetrend nincs mindig összhangban az iskolakezdettel és különösen a tanítás végével.
A nagyszarvai magyarokat főként az háborította fel, hogy ezek a szlovákok az elmúlt években költöztek a Csallóközbe, sok esetben bizonyos nacionalista pártok által létrehozott alapítványok segítségével, amelyek magyar településeken található ingatlanokat vásároltak számukra, és a korszerűsítéshez további (vissza nem térítendő) támogatást is biztosítottak. Sajnos mindez nem bizonyítható, mivel ezek az akciók jól álcázott vállalkozások formájában zajlanak. A nagyszarvai önkormányzat és a polgármester is úgy reagált a követelésre, hogy nem indít szlovák tagozatot, mert a település egyébként is forráshiányos, és ezt is a községnek kellene finanszíroznia. A szlovák nő azonban nem nyugodott bele a válaszba, és magasabb instanciákat igyekezett fellármázni az ügyben. A megyei tanügyi hivataltól kezdve az oktatási tárca illetékes osztályán át eljutottak a miniszterelnöki irodáig. A jelenlegi törvények értelmében az általános iskolák fenntartói a helyi önkormányzatok, ezért törvényeket kellene módosítani, hogy a makacskodó polgármestereket és önkormányzatokat „jobb belátásra” bírják.
KORMÁNYFŐI VIZIT A KÖZSÉGBEN
Mindezt maga Peter Pellegrini szlovák miniszterelnök helyezte kilátásba, amikor szeptember 3-án, a tanévkezdet napján Nagyszarvára is ellátogatott. Tárgyalt a helyi önkormányzat tagjaival és a polgármesterrel, valamint a szlovák szülők képviselőivel is. Ezt követően egy rövid sajtóértekezletet tartott, s jelezte: már dolgoznak egy olyan törvénymódosításon, amely az ún. vegyesen lakott területeken (magyarán szlovákok által is lakott magyar településeken) kötelezné az önkormányzatokat, hogy jussanak egyességre, melyik helységben nyílna olyan intézmény, ahol „államnyelven” folyna az oktatás. Amennyiben nem születik megállapodás, a kormány dönti el, az önkormányzatok pedig kötelesek lesznek tiszteletben tartani a határozatot.
Időközben az is kiderült, hogy a szóban forgó településektől alig öt-hat kilométerre fekvő Úszor község, amelynek ma már csak a 35 százaléka magyar és nagy szlovák iskolája van, hajlandó lenne szlovák tanulókat befogadni, de ehhez bővíteni kellene az iskola épületét, és a közlekedést is át kellene egy kicsit szervezni.
A nagyszarvai intézmény ügye óhatatlanul ismét felvetette azt a kérdést is, hogy kik és miből szervezik a szlovák népesség egyre tömegesebb betelepülését a színmagyar területekre. Tudni lehet olyanokról, akik nemritkán öt-tíz ingatlant vásároltak meg olcsón, és ezeket kizárólag szlovákoknak hajlandók eladni. A térségen át vezetne a Csallóközben sokat emlegetett és átkozott R7-es gyorsforgalmi út, amely sokat ugyan nem javítana a Pozsonyba igyekvők helyzetén, de újabb mézesmadzag lenne az itt letelepedni „szándékozó” szlovákoknak. Közben az „épülgető” út kapcsán telekspekulációkról hallani, amelyekben vezető politikusok is érintettek, például Bugár Béla, a Most–Híd vegyes etnikumú kormánypárt elnöke.
Figyelemre méltó egyébként, hogy az „iskolaháború” ügyében csak a Magyar Közösség Pártjának (MKP) a vezetői álltak ki a nagyszarvaiak mellett. Bugár Béla, akinek nyugdíjasotthona is működik a falu híres kastélyában, nem lát problémát a szlovák szülők követelésében.
Borítófotó: Óra az alig 30 fős, de kiemelkedő eredményekkel büszkélkedő ipolyvarbói magyar iskolában. A létszám miatt veszélyben a léte, elsorvasztása az óvoda bezárásával kezdődött
