FESZÜLTSÉGEK
India augusztus elején eltörölte az irányítása alatt álló Kasmír egy részének viszonylagos függetlenségét, és az egyetlen, muszlim többségű „szövetségi területként” betagolta az országba. A lakosság hevesen tiltakozott, az indiaiak karhatalmat vetettek be, és halálos áldozatai is voltak a tömegtüntetéseknek. Az indiai fegyveres erők lezárták a területet, kijárási tilalmat vezettek be, több százan kerültek őrizetbe. Egy kasmíri politikust az Újdelhiből induló egyik nemzetközi repülőjáratról szedtek le az indiai állambiztonsági tisztek, majd visszatoloncolták Kasmírba. A külföldi turistákat kizsuppolták a legendák övezte, festői, Magyarországnál valamivel nagyobb területről. A pakisztáni Kasmír-részben az indiai lépés ellen tiltakozó tömeggyűléseket tartottak.
HINDU NACIONALIZMUS
Narendra Modi indiai kormányfő – újraválasztása után néhány hónappal – azért is dönthetett az indiai Kasmír bekebelezése mellett, mert az ország gazdaságában a lassulás jelei mutatkoznak. Hogy a figyelmet más irányba terelje, kockázatot vállalva kijátszotta a hindu nacionalista kártyát.
Pakisztán, amely Kasmír másik részét igazgatja, hevesen reagált az indiai Kasmír betagolására. Mindkét ország készültségbe helyezte fegyveres erőit, India több hadosztálynyi katonát vezényelt Kasmír fennhatósága alatt álló részébe. Súlyos veszélyforrást jelent, hogy mindkét állam atomhatalom, egyenként 100-140 nukleáris robbanófejjel, azokat szállító rövid és középhatótávolságú rakétákkal, légierővel rendelkezik.
Ha csak ennyi lenne a történet, akkor két regionális hatalom közti konfliktusról beszélhetnénk. Ám ott áll a képben a hatalmas északi szomszéd, Kína, és ezzel a konfliktus három nukleáris hatalom közvetlen részvételével globálissá válhat. A muszlim többségű Pakisztán hagyományosan szoros viszonyban áll az USA-val és Kínával (amely keményen kezeli saját muszlim kisebbségét Északnyugat-Kínában). India pedig gazdaságilag-katonailag az Egyesült Államokhoz, katonailag pedig Oroszországhoz is kapcsolódik.
PEKING KÖZBESZÓL
Kína és India lakosságszáma nagyjából megegyezik, a kínai gazdaság azonban sokkal erősebb. Peking katonailag is fölényben van Indiával szemben, Kína nukleáris csapásmérő képessége legalább egy nagyságrenddel nagyobb, mint Indiáé. Ez az egyenlőtlenség jellemzi a két ország légierejét, a szárazföldi csapatokat és a haditengerészetet is. A pekingi vezetéshez igen közel álló Global Times vezércikke figyelmeztet: ezzel a lépéssel India elvesztette igényjogosultságát, hogy a jövőben az ENSZ Biztonsági Tanács (BT) állandó tagjává válhasson. Magyarán, ha a kérdés felvetődik, Peking mint állandó tag vétózni fog. Ez pedig lenullázza az indiai külpolitika egyik fontos célja elérésének esélyét.
Egyelőre mind Peking, mind Újdelhi tárgyal, hiszen tisztában vannak a katonai konfliktus kirobbanásának veszélyével. Augusztus közepén az indiai külügyminiszter, Szubrahmaniam Dzsaisankar előre tervezett látogatásra Pekingbe utazott, ahol kínai kollégájával, Vang Jivel találkozott. Ji figyelmeztette az indiai diplomácia irányítóját, hogy Peking nem fogadja közönyösen az indiai Kasmír státuszának radikális megváltoztatását. Békés úton kell megoldani az indiai lépés kiváltotta, az egész régióra kiterjedő feszültséget – szólt a kínai üzenet.
Vang Ji előzőleg találkozott Sah Mahmúd Kureshi pakisztáni külügyminiszterrel is. Biztosította az iszlámábádi vendéget, hogy Kína „elkötelezetten támogatja” a konfliktusban Pakisztánt. Az ENSZ BT, noha Kasmír ügyében mindenki tudott a több évtizedes indiai–pakisztáni konfliktusról, csak 2018-ban hozott nyilvánosságra egy jelentést, amely az Újdelhit bíráló tüntetések részvevői ellen bevetett rendkívül kemény eszközöket, például a különleges sörétes puskákból leadott célzott, halálos lövéseket tette szóvá. Az indiai kormány elutasította a jelentésben foglaltakat.
India lépése váratlanul érte a nemzetközi közvéleményt, Washington és Brüsszel egyaránt elítélte azt. A washingtoni indiai nagykövet elvetette Donald Trump indítványát, hogy közvetít a konfliktusban. A The Guardian című brit lap rosszallóan megjegyezte, hogy Nagy-Britannia új külügyminiszterétől csak egy gyámoltalan mondatra tellett: „köszönjük Újdelhinek a világos helyzetértékelést”. Az India Today, az ország legnagyobb angol nyelvű hírcsatornája Moszkva „hatalmas támogatásaként” tálalta az Orosz Föderáció külügyminisztériumának figyelmeztetését. Pedig a rendkívül óvatosan megfogalmazott orosz bejelentés csak hangot ad annak a reménynek, hogy „mindkét ország, India és Pakisztán meggátolja a régióban a helyzet súlyosbodását, amelyet az okozott, hogy Újdelhi megváltoztatta a fennálló rendet”.
A TECHNIKAI HATÁR
A kasmíri kérdés már a múlt század negyvenes éveiben kiéleződött. A korábbi angol gyarmat 1947-es függetlenségével, majd kettéválásával egy muszlim (Pakisztán) és egy hindu (India) többségű államra oszlott. Kasmír, akárcsak India, a kirobbant háború után szétvált egy Pakisztán és egy India által igazgatott területre. A zűrzavar napjainkig fokozódik, az indiai Kasmír egy részét (Akszaj-Csint, amelyre Újdelhi továbbra is igényt formál) harmadikként Kína igazgatja. Pakisztán 1963-ban az ellenőrzése alatt tartott kasmíri részből igen jelentős, több tízezer négyzetkilométernyi területet ajándékozott Kínának. Továbbá Kasmír pakisztáni része egy körülbelül nyolcvan kilométeres déli, Pakisztánnal közös határszakasza csak úgy szerepel a térképeken, mint „technikai határ”.
A területek hovatartozásának sok évtizedes megoldatlansága a nemzetközi feszültség egyik legrégebbi gócává, a katonák megfogalmazásában „alacsony intenzitású konfliktussá” (LIC) változtatta Kasmírt. Itt a több mint ezer kilométer hosszú pakisztáni–indiai, valamint az indiai–kínai elválasztó vonal két oldalán három ország hadserege néz farkasszemet egymással. Amióta India és Pakisztán a kilencvenes években atomhatalmakká váltak, Kínával együtt óvakodnak a jelentősebb méretű, nukleáris csapást kiváltható katonai konfliktustól.
Borítófotó: Kasmíri nők tüntetnek India ellen. Az „alacsony intenzitású konfliktusból” háborús veszély lett
