– Kikkel állt versenyben, és mekkora elismerést jelent a díj az ön számára?
– A londoni Consensus Economics az elemző közgazdászok körében jól ismert szervezet, amely havi rendszerességgel összegyűjti a szakma képviselőinek a prognózisait. 2017 elejétől 2018 végéig az én előrejelzésem állt a legközelebb a valósághoz, ezt ismerték el ezzel a díjjal. Versenyben voltak a legfontosabb romániai bankok, valamint a külföldi nagy pénzintézetek és elemzőházak szakemberei is. Az OTP elemzői a magyarországi prognózisokra vonatkozóan tavaly már megkapták ezt a kitüntetést, de Romániában ez először történt meg.
– Hogyan lesz valakiből makrogazdasági elemző?
– Nagyváradon végeztem, a Partiumi Keresztény Egyetemen, már ott is a makroökonómia volt a kedvenc tantárgyam. Nagyon érdekelt, hogyan működik a világ, miként hatnak egymásra a gazdasági tényezők. Ha valaki egy termelő cégnél vagy kisvállalkozásnál dolgozik, akkor valószínűleg jól ismeri az adott iparágat, de nekem izgalmasabbnak tűnt, hogy szélesebb körűen tekintsek a világra. Nem tudtam akkor még pontosan, hogy ebbe az irányba kell haladnom, később viszont, 21 évesen az OTP România bukaresti telephelyén lehetőséget kaptam, aminek nagyon örvendtem, hiszen bankban szerettem volna dolgozni. Ott ugyanis sok ügyféllel találkozunk, akik több iparágban tevékenykednek. Az intézményen belül jó ideig kockázatkezeléssel foglalkoztam, de ott is nagyon érdekelt a makrogazdaság. A 2008-as nemzetközi válság idején, amikor a televíziók folyton gazdasági elemzőket szólaltattak meg, eldöntöttem: a makrogazdaságra szakosodom. Így a Bukaresti Közgazdaságtudományi Egyetemen az ennek megfelelő mesterképzést választottam. Később az OTP keretein belül sikerrel pályáztam meg egy Romániáért felelős makroelemzői állást, amit most is betöltök.
– Nagyon ritkának számítanak az erdélyi magyar gazdasági szakemberek Bukarestben, de egyébként is a szektorban a romániai magyarok általában alulreprezentáltak. Önnek kapcsolata van az egyetemi szférával. Lát kedvező folyamatokat, nagyobb érdeklődést a gazdaság iránt a fiatalok körében?
– Látok biztató jeleket a romániai magyar közgazdászképzésben. Tagja vagyok a Romániai Magyar Közgazdász Társaságnak (RMKT), amely igyekszik Erdélyben, de Bukarestben is rendezvényeket szervezni, kapcsolatot teremteni a vállalkozók és az egyetemi szféra között. Az elmúlt hetekben éppen azzal volt tele a sajtó, hogy kolozsvári magyar diákok milyen jó eredményeket értek el külföldi, tekintélyes esettanulmányi versenyeken, ami azt mutatja, hogy vannak tehetséges fiataljaink. Bukarestbe valóban kevesebb magyar fiatal jön, hiszen számukra nem annyira vonzó a román főváros, de Erdélyben azért többen vannak. Ugyanakkor aggasztó, hogy a tehetséges diákok jelentős része el szeretné hagyni az országot, és nem is feltétlenül Magyarországon, hanem távolabb, Nyugat-Európában képzelik el a jövőjüket. A romániai magyar gazdasági élet fellendítése érdekében még nagyon sok a tennivaló: rendkívül fontosak a magyar nyelvű képzések, s a közgazdásztársaságok és -egyesületek tevékenységébe sok munkát kell még befektetni. Emellett jóval közelebb lehetne hozni az egyetemi szférát a vállalkozókhoz.
– Románia elég kiszámíthatatlan ország a gyors és váratlan törvénymódosítások miatt. Hogyan lehet ilyen körülmények között pontosan prognosztizálni, vannak-e ottani sajátosságok az ön szakterületén?
– Én ebben az országban nőttem fel, ismerős számomra a közeg. Azt kell tudni Romániáról, hogy amikor nő a gazdasága, akkor gyorsan teszi, szinte mindig prociklikus a költségvetési politika. Érdemes figyelni arra a kettősségre, hogy vannak gazdasági központok, amelyek nagyon jól teljesítenek, ugyanakkor hatalmas a vidéki, kevésbé szerencsés régiók lemaradása. Máshol is megvannak ezek a különbségek, de talán nem ilyen nagyok. Azt is meg kell szokni, hogy itt gyorsabban változik a törvényi háttér, sokszor hirtelen politikai döntések születnek. Ezekre gyorsan kell reagálni, az előrejelzéseket át kell igazítani az új információk birtokában.
– Milyen kihívások elé néz a román gazdaság?
– A román gazdaságnak viszonylag nagy a növekedési potenciálja, amit részben az magyaráz, hogy alacsonyabb fejlettségi szintről indult. 2014/15 fordulópontjáig egy költségvetési konszolidáció volt megfigyelhető, de ezt követően a költségvetési politika rendkívül támogatóvá vált. A kormányzat nagyon ösztönző fiskális lépéseket tett, ami pluszlöketet adott az egyébként is felívelő pályán lévő gazdaságnak. Ezzel párhuzamosan a monetáris politika is támogató volt, 2017 közepéig a kamatok csökkentek, majd rekordmélységben stabilizálódtak. Ehhez hozzáadódott az euróövezet fellendülése és a kiváló agrárév. Ezeknek a tényezőknek a hatására sikerült 2017-ben egy rendkívül erős, globális szinten is kimagasló, hétszázalékos gazdasági növekedést elérni. 2018-ban és 2019-ben ezeknek a gazdaságélénkítő lépéseknek a hatása kezdett kifutni, amint az államháztartási hiány elérte a háromszázalékos küszöböt. Az inflációs nyomás erősödött, ezért a monetáris politika is szigorúbbá vált. Az eurózóna gazdasága időközben lelassult, így összességében ezeknek a faktoroknak a hatására tavaly már jelentősen mérséklődött a növekedés üteme. A gazdaság vélhetően a konjunktúracsúcson már túl van, most értünk el tehát a lassulás szakaszába, és ezzel párhuzamosan a sérülékenységek is megjelentek.
Látjuk, hogy a költségvetési hiány EU-s összevetésben nagy. A gazdaságpolitika elsősorban a fogyasztásösztönzésre koncentrál, az erős belső kereslet hatására az import gyors növekedésnek indult, és a folyó fizetési mérleg hiánya is növekvő pályára állt. Mindeközben a külső környezet egyre bizonytalanabbá válik, ami pluszkockázatot jelent.
– Mennyire áll fenn egy mély recesszió veszélye?
– A prociklikus gazdaságpolitika jelentős kockázatokat hordoz magában. Ha megnézzük a régiót, Románia lehet a legsérülékenyebb ország. Olyan helyzetben persze még nem vagyunk, mint 2008-ban, de a sérülékenységek azért fokozatosan épülnek fel, és ha külső sokk érné a gazdaságot, akkor a feszített büdzsé miatt nem lesz tér a negatív hatások csillapítására. Valószínű, hogy konszolidációra, költségvetési kiigazításra lesz szükség egy ilyen kedvezőtlen helyzetben, ami még inkább lehúzza a gazdaságot.
– Min kellene javítania a bukaresti kormánynak?
– Ezt az időszakot kellene felhasználni tartalékok képzésére, a strukturális reformok végrehajtására egy esetleges recesszióra való tekintettel, így akár krízishelyzetben is megőrizhető lenne a növekedés. Az adóbehajtás hatékonyabbá tétele szintén fontos előrelépést jelentene. Egy reorientációra lenne szükség, a fogyasztásösztönző intézkedések irányából a beruházások felé.
– Egyesek úgy vélik, túlságosan elszaladtak a bérek, mások szerint viszont csak így lehet megállítani az évek óta tartó többmilliós elvándorlást. Mi a helyes út?
– Romániában mindenképpen szükség van a bérek emelésére, az elvándorlás következtében nem lehet cél a fizetések alacsonyan tartása. A kérdés sokkal inkább az, hogy a bérnövekedés és a termelékenység miként alakul. Szükség van a jobb keresetekre, de a javulásnak a termelékenységgel párhuzamosan kell megtörténnie. Ha hosszú időn át gyorsabban bővülnek a jövedelmek, mint a termelékenység, akkor ennek negatív következményei vannak. Az egyik ilyen az infláció, illetve a folyó fizetési mérleg hiányának a növekedése. A túl gyors keresletnövekedés jelentős egyensúlytalanságokhoz vezet.
– Mik a román gazdaság kilátásai?
– A növekedési potenciálja 3-3,5 százalék körül lehet. Az idén, a 2018-as 4,1 százalék után, enyhén tovább lassuló gyarapodásra, 3,5 százalékos GDP-bővülésre számítunk, ami még mindig egy nagyon tisztességes ütem. Ebben az évben is a fogyasztás lesz az első számú motor. A munkavállalók javadalmazása gyorsan növekszik, ezt hajtja egyik oldalról a rendkívül feszített munkaerőpiac, de volt egy újabb jelentős minimálbér-emelés, és az állami szektorban megint nőttek a fizetések. A beruházások tekintetében sokkal bizonytalanabb a kép, mert a múlt év végi kormányzati intézkedések (az ún. kapzsiságadó – a szerk.) elbizonytalanították az energia- és a távközlési cégeket a betervezett befektetések végrehajtásától. A költségvetésben is nagyon szűkösek a források a közberuházásokra, ezért csak moderált növekedésre számítunk ezen a téren. Az import az idén is gyorsabban nő majd, mint az export, ami néhány tized százalékot le fog vágni a GDP bővüléséből. A folyó fizetési mérleg hiánya 2018-ban 4,5 százalékos volt, ez év végén elérheti az 5 százalékot, ezért az ország külső adósságrátája növekedési pályára állhat. Erre különösen oda kell figyelni a következő időszakban. Nagy szükség volna infrastrukturális beruházásokra, hiszen nem lehet mindent uniós forrásokból finanszírozni. A demográfiai mutatók is nagyon kedvezőtlenek, a szociális kiadások egyre nagyobb terhet jelentenek majd a büdzsének, ezért már most érdemes lenne felkészülni ezekre a jövőbeli kiadásokra.
névjegy
Nagyváradon született, a Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE) végzett.
2008 elejétől dolgozik az OTP Bank Româniánál, hét évet tevékenykedett különböző pozíciókban a kockázatkezelési divízióban, a legtöbbet kockázatelemzőként, több mint négy éve makrogazdasági elemző.
A mesterképzést a Bukaresti Közgazdaságtudományi Egyetemen végezte, jelenleg ugyanott doktoranduszhallgató. Emellett tanít a PKE-n és a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen is.
