Ahogy erősödnek világszerte a biztonsági és geopolitikai feszültségek, úgy válnak egyre fontosabbá a fizikai formában megjelenő pénzügyi tartalékeszközök, így például az arany. A nemesfémtartalékok „kerítésen belüli” elhelyezésének fő oka általában a tárolással kapcsolatos kockázatok és költségek csökkentése. A tömbökbe és érmékbe sűrített vagyon nem pusztán befektetési termék a jegybankok számára, hanem stratégiai készletnek is számít, amely alkalmas az ország iránti piaci, befektetői bizalom erősítésére.
Átmeneti menedék
Erre jó példa a tíz éve kirobbant globális pénzügyi válság. Akkor egy kilogramm arany ellenértéke négy esztendő alatt több mint a duplájára, 56 ezer dollárra ugrott. A krízis lecsengését követően némileg normalizálódott a világpiaci ár, de továbbra is magas szinten van, ami arról tanúskodik, hogy a nemesfém fontos menedékeszköz a befektetők és az államok számára is. Jelenleg mintegy 41 ezer dollárba kerül egy kilogramm, ez valamivel több mint tízmillió forintnak felel meg. A világ második legnagyobb aranykészletével rendelkező Németország 2013-tól hazaszállíttatta az évtizedekkel korábban – elsősorban a szovjet megszállástól való félelem miatt – nagyrészt határon kívülre menekített tartalékának egy jelentős részét, mintegy 650 tonna sárga nemesfémet. Nem kisebb műveletről volt szó, mint 54 ezer darab, egyenként több mint 12 kilogramm súlyú tömb Frankfurtba szállításáról Párizsból és New Yorkból. Ennek nagyobbik része, 44 ezer aranyrúd érkezett a tengerentúlról: első állomása azonban nem Németország volt, hanem Svájc, ahol a könnyebb kezelhetőség kedvéért beolvasztották és újraöntötték a tégla formájú rudakat a filmekből is jól ismert trapéz alakúra. Ez az egész procedúra 7,6 millió eurójába került a német központi banknak. És Frankfurt így is csak a második helyen áll New York mögött: továbbra is a „Nagy Almában” tárolják a német aranytartalék legnagyobb részét. Mindazonáltal a szövetségi pénzintézet, a Bundesbank célja, hogy 2020-ig a teljes német készlet felét az országba szállíttassa.
Jegybanki aggodalmak
Az aranytartalék külföldi kezelését egyre több jegybank ítélte kockázatosnak, így az elmúlt időszakban a német mellett a holland és az osztrák intézmény vezetése is úgy döntött, hogy részben hazaszállítja azt. A holland központi bank 2014-ben 122 tonnát vitt vissza amszterdami székhelyére az Egyesült Államokból. A Lajtán túl a bizalom megingása volt a fő ok: az osztrák jegybank eredetileg azért tárolta a jelentős aranypiacoknak számító központokban tartaléka legnagyobb részét, hogy egy válság esetén gyorsan értékesíteni tudja. De miután kiderült, hogy a Barclays brit nagybank manipulálta a sárga fém árát, az osztrák intézmény elnöke bejelentette: évente leltározni fogják külföldi készleteiket, és a németekhez hasonlóan döntöttek arról is, hogy 2020-ra az aranytartalékuk felét, 140 tonnát otthon kell tárolni – a többit pedig London és Zürich között osztják el.
Az aranynak a pénzügyi kockázatok csökkentésében is fontos szerepe van. A feltörekvő országok központi bankjai elsősorban azért tartják e nemesfémben tartalékaik egy részét, mert így, több lábon állva ellensúlyozni tudják a devizatartalékok nagy részét kitevő dollár esetleges gyengülésének, inflálódásának a hatását. Emellett a jegybankok fő célja e készletekkel, hogy pénzügyi turbulencia bekövetkeztekor gyorsan megfelelő mennyiségű devizát is tudjanak biztosítani a gazdaság, valamint az állami tranzakciók számára. Ezt elősegíti, hogy Magyarország nemzetközi tartalékainak több mint a 99 százalékát a devizakövetelések – devizában denominált értékpapírok, betétek, számlapénz – teszik ki, és csak néhány tized százalék arany. Bár nemzetközi összehasonlításban hazánk 3,1 tonnás tartalékával száz országból a kilencvenedik helyen áll a Nemzetközi Valutaalap (IMF) legfrissebb adatai szerint, ebből nem következik, hogy „szegények” volnánk – a tömbarany az összes nemzetközi tartalékhoz képest mindössze 0,5 százalékos arányt képvisel; ennél kevesebb csak az Egyesült Arab Emírségeknek van, ahol a 7,6 tonnányi sárga nemesfém a rezerva 0,3 százalékát jelenti. A lista élén álló USA a maga 8134 tonnájával lefedi gazdasága tartalékainak a háromnegyedét. Ennek főként történelmi okai vannak: a dollár a második világháború végétől huszonöt éven keresztül közvetlenül és korlátlanul volt aranyra váltható, míg más országok devizáit a zöldhasúhoz rögzítették, unciánként (31,104 grammonként) 35 dollár értéken. Az úgynevezett Bretton Woods-i rendszerben az Egyesült Államok tartotta kézben a világ aranykészletének mintegy 80 százalékát.
Orosz felhalmozás
Figyelemre méltó tempóban bővült Oroszország tartaléka az utóbbi években: immár Kínáénál is nagyobb mennyiségű, 1857 tonna arany felett rendelkezik, ezzel az ötödik helyre került a globális rangsorban. A gyors ütemű felhalmozás fő oka, hogy Moszkva így tud függetlenedni a dollártól, enyhítve az USA és szövetségesei által még 2014-ben, az ukrajnai orosz beavatkozás miatt bevezetett pénzügyi szankciók szorításán. Fontos adalék az is, hogy ennek a nemesfémnek a nagy részéért nem kellett messzire menni, hiszen Oroszország a harmadik legnagyobb aranykitermelő a világon.
AZ ELMÚLT SZÁZ ÉV
Az MNB az 1924-es alapításától fogva tart aranytartalékot, amelynek folyamatosan nőtt a mennyisége a II. világháborúig. 1945 januárjában mintegy harminctonnányi tömböt és aranypénzt szállítottak ki az aranyvonattal Ausztriába, ami 1946-ban teljes mértékben visszakerült. A hetvenes évek első felében a korábbi több mint duplájára, 65-70 tonnára nőtt a készlet mennyisége, majd 1989-re nagyjából 50 tonnára apadt. Az 1980-as évek végén döntöttek arról, hogy minimális szintre kell csökkenteni az MNB tartalékát. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy rövid idő alatt tíztonnásra zsugorodott ez a készlet, s 1992-re csökkent a mai, három tonna körüli szintre. A kilencvenes évek eleji értékesítés során a magyar jegybank – az akkori nemzetközi gyakorlatnak megfelelően – az aranyért ellenértékként kapott devizát az abban az időben biztonságosabbnak, likvidebbnek tartott és még nagyobb hozammal kecsegtető külföldi állampapírokba fektette be.
