– Bejárta a sajtót egy Twitter-fotó, melyen ön látható Matteo Salvini olasz kormányfőhelyettes és Donald Trump amerikai elnök volt főtanácsadója, Steve Bannon társaságában. Azt követően, hogy a nyáron bejelentették a közös platform, a Mozgalom (The Movement) beindulását, beszélhetünk-e egy formálódó alternatíváról Brüsszellel szemben?
– A Mozgalom egy ennél tágabban értelmezhető jelenség. Alapjában a radikális jobboldal „kiválását” jelenti, de nem csak erről van szó, nem pusztán valamiféle elszakadásról beszélhetünk. Ennél jóval kiterjedtebbek a csoport földrajzi és politikai határai. Az Egyesült Államok, sőt Kanada részéről is voltak mozgalmak, amelyek csatlakoztak. Izraelből, a Közel-Kelet más részeiről, mi több, az ázsiai kontinensről is mutatkozik érdeklődés irányunkban. Azokról van tehát szó, akik nyitottak erre a gondolkodásra. „Populizmus”, mondhatnánk, de ennél többről van szó. Vannak fiatal politikusok Európában, akik, mint Sebastian Kurz osztrák szövetségi kancellár vagy Pablo Casado, a spanyol PP, avagy a konzervatív Néppárt elnöke, nem populisták, mégis szembemennek az európai mainstreammel. A Mozgalom számukra is nyitott. Nem a politikai krédó a fontos, hanem az alapelvek. Ezek a következők: több szuverenitást kell adni a tagállamoknak, meg kell védeni és őrizni a határokat. Határok nélkül nincs demokrácia: más értékrendszert vallanak egy-egy határon innen és túl. Nagyon fontos továbbá a közös nevező a bevándorlás korlátozásában. A harmadik alapelvként végül a radikális iszlám elleni harcot említeném.
– Mit vár az európai választásoktól? Bekövetkezik a fordulat, vagy Brüsszel folytatja ott, ahol abbahagyta?
– Úgy látom, máris megindult a változás, hiszen felbukkantak azok a mozgalmak, amelyek a miénkhez hasonlóan gondolkodnak. De a Magyarország elleni voksolás az Európai Parlamentben arra is rávilágít, hogy az Orbán Viktor által fémjelzett erőknél jóval fiatalabb, jóval törékenyebb politikai csoportokról beszélhetünk, melyek egy adott helyzetben még nem tudják kifejteni a hatásukat.
– Jövőre parlamenti választásra is sor kerül Belgiumban. Jelenthet-e belpolitikai átrendeződést a voksolás?
– Belgium igen erősen érintett a politikailag korrekt beszédmód vagy a migránsok beözönlése által. És akkor nem beszéltünk Brüsszelről: a főváros 71 százalékban idegenekből áll. Vagy eleve külföldiek, vagy a szüleik külhoni származásúak. Tehát egy nagyszabású népességváltás van folyamatban. A francia ajkú Vallónia, mint az egykori NDK-területek, próbálna megőrizni valamiféle identitást. Miközben az önök országát támadják, Belgiumban a létező parlamentáris rendszer ellenére ennek a véleménynek, amit most kifejtek, semmiféle nyoma sincs az országos közvélemény-kutatásokban, ezek a problémák egyetlen televíziós vitában sem merülnek fel. A Magyarország emlegetésekor rendszeresen számonkért demokratikus szemléletmód mintha eltűnt volna Belgiumból. A jelenlegi politikai erőviszonyokat tehát a jövő évi választásokra készülve a legkevésbé sem a valós értékek szerinti szerveződés jellemzi.
– Az egyik beszédében seprűvel a kezében jelezte, hogy miképpen kellene Európát megtisztítani a politikailag korrekt beszédmódtól, és hadat üzent a senki által meg nem választott elitnek is. Kikre gondolt?
– Például az Európai Bizottságra, amelynek a tagjai nem rendelkeznek demokratikus felhatalmazással. Ezek a bürokraták hoznak döntéseket, jelentenek be szankciókat olyan politikusok ellen, akik – mint Magyarországon – választásokon nyertek felhatalmazást. A magyar nép kifejezett egy közös akaratot, miközben ennek érvényesülését olyan funkcionáriusok gátolják Brüsszelben, akiknek nincs semmiféle demokratikus úton elnyert mandátumuk.
– Ön köztiszteletben álló, sikeres ügyvédként kezdett politikai karrierbe. Védője volt például 2013-ban egy asszonynak, akit félholtra vertek, mert kirakott egy zsidó jelképet – mezuza – az ajtajára. Akkor kijelentette, hogy erőteljes antiszemitizmus tapasztalható Belgiumban. Most, a bevándorlók inváziójával erősödött-e ez a jelenség, vagy azt lehet mondani, hogy továbbra is stagnál egy adott szinten?
– Először is, én abban a perben nem csupán egy asszonyt védtem. Bizonyára tudja, én magam is zsidó származású vagyok, és ez a per a belgiumi zsidó közösségről szólt. Az antiszemitizmus valóban az egyik legkomolyabb probléma korunk belga társadalmában. Ezzel kapcsolatban nem lehet megkerülni azt a tényt, hogy az országban élő muzulmánoknál a fiatal generáció legalább ötven százalékára erőteljes zsidóellenesség jellemző. Ez a mindennapokban is érezteti hatását. Mondok egy példát: ha Brüsszelben kipában (vallásos zsidó férfiak által viselt sapka – a szerk.) megy ki az utcára, biztosra vehető, hogy valamilyen támadás éri. Ugyanígy, ha Párizsban megteszi ezt, szintén egészen biztos lehet benne, hogy verbális agresszió éri, de az sem kizárt, hogy fizikai bántalmazást szenved el. Mindezt, ha a választói magatartást nézzük, csak még jobban szítja a baloldal, például a zöld- vagy a szélsőbalos mozgalmak, vagy akár a szocialisták harcos Izrael-ellenessége. Ezek a pártok több nyugati országban meghatározzák a közéletet vagy a parlament összetételét. Mindeközben az antiszemitának kikiáltott Magyarországon, vagy akár Csehországban is, nyugodtan járkálhat bárki kipában, nem esik semmilyen bántódása; Izrael barátjának nyilvánította Szlovákiát; és most azokról az államokról beszélünk, ahol állítólag demokráciadeficit áll fenn.
– Az Abdelhay Bakkali Tahiri vezet-te Islam programjában meghirdette a saríja, az iszlám törvénykezés bevezeté-sét. Milyen esélyei vannak a pártnak arra, hogy megvalósítsa programját?
– Olyan programjuk van, amely nem egyeztethető össze az emberi jogokkal. (A párt tevékenységéről bővebben: Belgium lehet az első muzulmán állam nyugaton – Figyelő, 2018/19. szám.) Az autóbuszokon is nemek szerint választanák szét például az utasokat, ugyanezt tennék az iskolákban is. A formáció támogatottsága meglepően nagy, egyes körzetekben a 30-50 százalékot is eléri. Mégsem lehet azt mondani, hogy a teljes muszlim közösség mögöttük állna. A Belgiumban élő mohamedánok között is nagy számmal vannak, akik nem a vallásos elvek szerint voksolnak, például szocialisták vagy más pártok támogatói.
– Nagy port vert fel, hogy alig tíz év börtön letöltése után szabadon engedné egy brüsszeli bíróság Noureddine Cheikhnit, a fiatal rendőrlány, Kitty Van Nieuwenhuysen eredetileg harminc esztendőre ítélt gyilkosát. Az önök pártja is erőteljes aktivitást fejtett ki az ügyben.
– Ez egy elképesztő történet, nem csoda, hogy több száz rendőr tüntetett az ellen, hogy ennyivel megússza a tettes. Érdemes figyelembe venni: itt Kalasnyikovval felfegyverzett támadókról beszélünk. (A gyilkosságot követően Kalasnyikov géppisztolyt és golyóálló mellényt találtak a rendőrlányt brutálisan lemészárló és persze mindent tagadó elkövetők autójában – a szerk.) A rendszer gyengeségét mutatja ez a döntés. A rendőrök fellázadtak a bírói ítélet ellen, és igazuk volt.
– Mi az oka annak, hogy az önökéhez hasonló, a bevándorlással és a politikailag korrekt beszédmóddal szemben kritikus hangot megütő pártok, mozgalmak nem kapnak tömegtámogatást? Az emberek, a választók elfogadják ezeket az állapotokat?
– A közvélemény-kutatások – mint a Pew Research Center felmérései például – egyértelműen kimutatják, hogy Európában egyre növekszik a bevándorlást elutasítók száma. Ugyanakkor a televíziós viták egy permanens propaganda részei. Már az elején, a kérdésfeltevés pillanatában kizárják azt a lehetőséget, hogy ezek a kérdések egyáltalán fölvetődjenek. A vita például a szélsőbaloldal és a centrista baloldal között folyik. Azok a jobboldali erők, amelyek ellenzik a bevándorlást, még csak nem is jutnak szóhoz. Sokan emiatt elvesztették a médiába, a tömegtájékoztatásba vetett bizalmukat.
NÉVJEGY
52 éves belga ügyvéd és politikus
Nős, három gyermek apja
Társalapítója és vezetője a Néppártnak
Iskolája: Université libre de Bruxelles – jogi végzettség
Jogi gyakorlat: Akin Gump Strauss Hauer & Feld
2010-ben bejelentette, hogy meg szeretné újítani a belga politikai életet, a Nyugat alapértékeit védi az iszlamizmussal szemben
