– Melyek a migráció fontosabb gazdasági vetületei?
– Ez országonként változó. Egy Hollandiához hasonló, kiterjedt jóléti állam számára a költségvetési szempontok fontosak. Rengeteg pénz folyik az emberekhez, és tőlük vissza a költségvetésbe. Persze ennél sokkal többről van szó, főként a munkaerő pótlásánál vagy elvesztésénél. A migráció lehet hasznos is, ha olyanok érkeznek, akik dolgozóként jobb teljesítményt nyújtanak. Amikor tartósan segélyre szorulók érkeznek, akkor pedig káros. Egy összetett jelenséggel állunk szemben. Hollandiában ezek alapján a költségvetési szempontok nagyon fontosak, és ezeket egy alapvető összefüggés határozza meg: minél magasabb a képzettsége valakinek, annál nagyobb értéket fog előállítani. Ennek a fordítottja is igaz, minél alacsonyabb valakinek a végzettsége, annál kevesebbel járul hozzá a társadalom teljesítményéhez.
– Az ön kutatása különbséget talált a korábbi holland gyarmatokról és az Európán kívülről érkező migránsok között. Miben jelentkezik ez az eltérés?
– Két fő differencia látszik, az egyik gazdasági, a másik kulturális téren. A gazdasági teljesítménynél óriási eltérést látunk. A volt gyarmatokról érkező emberek nyitottabbak a nyelvtanulásra és a kultúra elfogadására, mint más, nem nyugati bevándorlók. Az Indonéziából érkező emberek családjai közül sokan a korábbi gyarmati közigazgatásban és elitben dolgoztak, ők beszélnek hollandul, vagy gyakran vegyes házasságokban születtek. Ez a csoport jobban teljesít és keres, mint a holland átlag. Rájuk az jellemző, hogy beszélik a nyelvet és magasabb végzettségre törekszenek, az elithez akarnak tartozni. A korábbi holland gyarmatokról érkező emberek 50–66 százaléka érzi magát hollandnak, és gyakran házasodnak hollandokkal. Ugyanez már nem mondható el a marokkói vagy török bevándorlókról, akik közül csak 10-15 százalék érzi magát hollandnak, és akik alig házasodnak nem muszlimokkal. Ezt a két mezőt érdemes vizsgálni, a gazdaságit és a társadalmi-kulturálisat.
– Mit javasol az olyan országoknak, mint Magyarország, amelynek nem voltak gyarmatai?
– Van egy mondás: azért vannak itt, mert mi ott voltunk! Ha önöknek nincs gyarmati bevándorlása, vagy nagy számú vendégmunkása, akkor azt tanácsolom, hogy legyenek nagyon óvatosak, és a nemzeti érdek mentén döntsenek. A világ a nyitott határok miatt kisebbé vált, és ennek számos előnye van. Azonban azt kell nézni, hogy mi a jó egy országnak, mert ha jól megy az adott államnak, akkor jól fog menni a bevándorlóknak is. Ha a bevándorlók jól teljesítenek az iskolában és integrálódnak, akkor szívesen látott vendégek, akik munkájukkal gyarapítják új hazájukat. Akárhogyan is szabályozzák a migrációt, azt a nemzeti érdekük mentén tegyék! Szerintem nem érdemes a humanitást és az erkölcsi érveket kiemelni, ezt hangoztatom a hollandiai vitában is, ahol az ilyen gondolkodással való szakítás mellett érvelek. Európának nyilvánvalóan szüksége van egy menekültügyi rendszerre, ám az az elgondolás, amely szerint Európa lenne illetékes a szomszédos földrészek kétmilliárd lakosának emberi jogaiért, szerintem nevetséges. A szomszédos földrészeken most kétmilliárdnyian élnek, és számuk ENSZ-becslések szerint – főként a Szaharától délre – idővel hatmilliárdra nőhet. Ez mindent felborítana, és a humanitárius, valamint a menekültügyi helyzet ottani megoldását teszi szükségessé.
– Pont ezt javasolják a V4-államok is a rugalmas szolidaritással, amikor a külső határok védelmét sürgetik, a segítséget pedig a válságövezetek menekülttáboraiba vinnék.
– Ez egy jó megoldás lenne! Úgy érzem, már a nyugat-európai országok sem akarnak annyi bevándorlót. Bálványozzák a humanizmust, ám csak a lehető legkevesebb migránst akarják beengedni. Ebből az álszent helyzetből ki kéne lépnünk, és inkább azon kellene elgondolkodnunk, hogy miként tudunk hatékonyan segíteni másokon. Ennek érdekében újra kéne gondolni az 1951-es genfi menekültügyi egyezményt is.
– Németországból azt halljuk, hogy a bevándorlás ellensúlyozza a népesség fogyását.
– Szerintem nem a menekültek befogadása a népességfogyás megállításának legjobb módja, mivel nagyon drága. A humanitárius bevándorlás költségei ismertek, szerintem e tekintetben ez a legrosszabb típusú migráció. A Holland Statisztikai Hivatal adatai alapján van egy idősoros kutatásom, amelyben egy adott migránscsoport sorsát követem. Száz kínai menedékesből például átlagban csak 40 él segélyen, míg 100 dolgozó szomáliai menedékesre 400 segélyezett jut. Ez inkább teher a társadalombiztosításra, mint segítség az öregedő társadalom problémáira. Persze itt sem szabad általánosítani, a második generációs kínaiak kétharmada szerez magas szintű végzettséget, ami jobb a hollandok átlagánál, míg a szomáliai gyerekeknek csak a 20 százalékáról mondható el ugyanez. Egy migráns integrációja leginkább az iskolai sikerességétől függ, ez különösen igaz Hollandiára. Elég csak az ENSZ oktatási statisztikáiba pillantani: Iránban közel azonos ideig járnak iskolába, mint Hollandiában, míg Szíriában csak feleannyi időt, miközben Eritreában csupán 5 év iskola kötelező. A menekültek migrációjánál nem válogathatunk az emberek között, ezért ez nem optimalizálható. Ha viszont kiválogatjuk a bevándorlóinkat, gyakran a legokosabbakat és a legrátermettebbeket szippantjuk el, ami agyelszíváshoz és a küldő ország gyengüléséhez mint nem kívánt mellékhatáshoz vezet.
– Hogyan lehet akkor a népességfogyás ellen védekezni?
– A migráció önmagában nem oldja meg az elöregedő társadalmak problémáját, hiszen a migránsok is öregszenek, így még több migránsra lenne szükség, ami hólabdahatást váltana ki. Szerintem a családok gyermekvállalását kéne támogatni a reprodukciós szint eléréséig. Főként a fiatal diplomás nőket kéne támogatni nyugdíjkedvezménnyel vagy tandíjelengedéssel, hogy a gyermekvállalás később ne törje meg a karrierjüket, illetve hogy így is csökkentsük a nők jövedelemhátrányát.
NÉVJEGY
Jan van de Beek 1997-ben fejezte be matematikatanulmányait
az Utrechti Egyetemen
2002-ben az Amszterdami Egyetemen kulturális antropológia szakon
is végzett
PhD-jét az Amszterdami Társadalomtudományi Kutatóintézetben írta,
a hollandiai migráció gazdasági hatásaival foglalkozik az 1965–2005-ös időszakban. A tanulmányt később kiadta az Amsterdam University Press
Borítófotó: Szíriai menekült hollandiából kapott kerékpáron dolgozik egy jordániai kerékpárboltban. A migrációt
a nemzeti érdek mentén kell szabályozni
