AFRIKAI GAZDASÁG
Kémi Sébát 2017 augusztusában tartóztatták le Dakarban a szenegáli hatóságok, mert elégetett egy ötezres címletű bankjegyet. Az őrültséget Szenegálban sem büntetik; az aktivistát azért fogták el, mert a bankjegy, amelyet megsemmisített, a francia gyarmati uralmat testesíti meg. A CFA (coopération financière en Afrique – afrikai pénzügyi együttműködés) nevű fizetőeszközt a fekete földrész tizenkét frankofón állama használja (lásd térképünket).
DE GAULLE ELRENDELTE
Kémi Sébát a Nyugat-afrikai Államok Központi Bankja (BCEAO) jelentette fel, mondván: az aktivista a jegybank tulajdonában álló eszközt semmisített meg. Mielőtt azonban hőst csinálnánk Sébából, jegyezzük meg, hogy a Franciaországban zsidóellenes tevékenységéről ismert Tribu Ka nevű radikális szervezet tagja. Utóbbit Jacques Chirac elnöksége idején betiltották, az aktivista ekkor helyezte át a székhelyét Szenegálba. Szervezete a fekete faj felsőbbrendűségét hirdeti, erősen hatottak rá az 1930-ban, az Egyesült Államokban alapított Nation of Islam tanai.
De mi is a CFA, amelyet a radikális csoport vezetője elégetett? A konstrukciót a franciák találták ki az 1940-es években, hogy törvényes fizetőeszköz legyen afrikai gyarmataikon. De Gaulle tábornok vezette be egy rendelettel. Napjainkban az egyik legerősebb képviselője annak, hogy Franciaország, bár hivatalosan nem gyarmattartó többé, korábbi birtokait továbbra is kiszipolyozza – állítják a konstrukció ellenzői.
A CFA frank árfolyama az euróhoz kötött, ezt a francia központi bank garantálja (a részletekről lásd keretesünket). A CFA támogatói szerint a közös fizetőeszköz megvédi a használó -országokat az inflációtól és a pénzügyi instabilitástól. Guineára szoktak hivatkozni, amely szintén francia gyarmat volt, ám saját pénzt vezetett be. A guineai központi bank azonban nem áll a helyzet magaslatán, gyakori a készpénzhiány, az -intézmény nem képes stabil pénzügyi rendszert működtetni. Vannak -azonban ellenpéldák is a fekete kontinensen: Marokkó, Tunézia, Algéria szintén a francia gyarmatbirodalom része volt, ám sikerült önálló és jól működő monetáris struktúrát kiépíteniük.
Fotó: CFA-bankjegy a dakari piacon. Bilincsnek tartják az afrikai gazdasági növekedésben
ÁRFOLYAMKÉRDÉS
A CFA kritizálói szerint a közös pénz, főleg annak euróhoz kötése megakadályozza a „volt” gyarmati országok fejlődését (lásd keretesünket). Cserébe ugyanis azért, hogy a franciák „garantálják” e fizetőeszköz stabilitását, az érintett államoknak többet kell befizetniük a francia kincstárba, mint amennyi segélyt kapnak. Az ellenzők azt is felróják, hogy mivel a pénzük az euróhoz kötött, így annak árfolyam-alakulásába nincs beleszólásuk, ami alapvetően sérti az országok szuverenitását. Pénzügyi helyzetüket így alapvetően befolyásolja az eurózónatagok által folytatott monetáris politika – amihez a gazdaságuknak nincs túl sok köze.
Adódik a kérdés: miért lenne kiszipolyozás az, ha egy fejlett ország garantálja volt gyarmatai pénzügyi rendszerének a működését? A válasz az árfolyamokban rejlik. A fejlődő, feltörekvő országok fizetőeszközeinek árfolyama általában gyengébb a fejlett államok pénzénél. Egy felzárkózóban lévő ország gazdasági növekedése – jó esetben – gyorsabb, mint egy fejlett államé. A többletkereslet nagyobb inflációt is jelent, ami az árfolyam gyengülésében nyilvánul meg. És fordítva: a gyengébb, gyengülő árfolyam képes stimulálni a gazdasági bővülést, hiszen pénzügyi szempontból versenyképesebbé válik az export. Adott euróért vagy dollárért több helyi devizát kap a cég.
Az afrikai országok jellemzően fejlődő-felzárkózó államok. Ha egy erős devizához kötik fizetőeszközük árfolyamát, az egyrészt azt jelenti, hogy a gyorsabb gazdasági növekedés nem tud annak gyengülésében, az inflációban lecsapódni. Másrészt nincs lehetőség arra, hogy a gyengébb, gyengülő deviza segítse az exportot. A konstrukció így arra jó, hogy az afrikai országok és Franciaország közötti kereskedelmi forgalom árfolyama stabil és kiszámítható maradjon. Ez elsősorban a franciáknak jó – érvelnek a CFA frank ellenzői.
PÁRIZS HALLGAT
A CFA ellen a Kémi Séba által vezetett szervezetnél sokkal kevésbé radikális csoportok is tiltakoznak. Azt remélik, hogy ha megszűnik a gyarmati pénz, azzal enyhülhet a franciáktól való függés is, és megszabadulhatnak a volt gyarmattartótól függő, többnyire korrupt politikai és gazdasági elittől.
De vajon mit reagál Párizs ezekre a vádakra? Többnyire semmit. Az Élysée-palota hallgat, ugyanis a franciák attól tartanak, hogy bármiféle kommunikáció részükről csak olajat öntene a tűzre, és megerősítené a gyarmati kiszolgáltatottságtól való megszabadulást szorgalmazó mozgalmakat. Ha érvelnének a CFA mellett, azt bizonyítéknak lehetne tekinteni arra, hogy Franciaország továbbra is érdekelt a gyarmatosítópénz fenntartásában – ismerteti a BBC az álláspontokat.
Emmanuel Macron francia elnök megtörte ugyan a csendet egy „nesze semmi, fogd meg jól” mondattal kampánya során. A CFA-ra vonatkozó egyik kérdésre úgy válaszolt, hogy az afrikai államok kezében van a döntés lehetősége arról, leválnak-e a párizsi pénzről. Arról azonban nem beszélt, hogy milyen nyomást gyakorol Párizs az érintett országok politikai és gazdasági elitjére ennek elkerülése érdekében. Érdekes módon a tizenkét afrikai ország egyike sem reagált nyilvánosan a francia elnök(jelölt) akkori nyilatkozatára.
Idriss Déby, aki egy 1990-ben végrehajtott katonai puccsal lett Csád elnöke, 2015-ben, az ország „függetlenségének” 55. évfordulóján közölte ugyan, hogy „ki kell mondanunk: az afrikai fejlődés bilincsbe van verve, amelyet meg kell törnünk”, de a CFA kifejezést azért ő sem merte kimondani.
A KÉT ZÓNA
A franciák két monetáris uniót létesítettek. A nyugat-afrikait, amelynek a tagjai: Benin, Burkina Faso, Elefántcsontpart, Bissau-Guinea, Mali, Niger, Szenegál, Togo, valamint a közép-afrikait, amelynek a tagjai: Kamerun, Közép-afrikai Köztársaság, Kongó, Egyenlítői-Guinea, Csád, Gabon. A két övezet a szubszaharai Afrika GDP-jének nagyjából a 11-11 százalékát állítja elő. A franciák vigyáztak: e zónák két különböző CFA-t használnak, s ezek nem konvertibilisek egymással.
AZ EREDMÉNY
A CFA-rendszer évtizedek óta gátolja az afrikai országok fejlődését – állítják a konstrukció ellenzői. A zónák fizetőeszköze nem konvertibilis egymással, így a két országcsoport egymás közötti kereskedelmén, hitelezésének, pénzügyi műveleteinek a fejlődésén erős a bilincs. Egy tanulmány szerint a hitel/GDP arány a nyugati övezetben 25, a közép-afrikai zónában 13 százalékos. A szubszaharai afrikai országok átlaga azonban 60, Dél-Afrikában meg például 100 százalék ez az érték. A ráta a gazdasági növekedéshez szükséges hitelezés mértékét mutatja. A fekete földrész frankzónáiban ez a mutató mélyen a nélkülük számolt afrikai átlag alatt van.
A KONSTRUKCIÓ
Egy euró 655,957 CFA. A francia kormány garantálja, hogy minden CFA-t át lehet váltani a közös európai fizetőeszközre. „Cserébe” viszont a két monetáris zóna jegybankja devizatartalékainak a felét egy a francia kincstárnál nyitott különleges számlára kell befizetni. (Ez a függetlenség kikiáltásakori 100 százalékról csökkent 1973 és 2005 között 65, majd 50 százalékra.) A feltételek közé tartozik az is, hogy a devizatartaléknak folyamatosan húsz százalékkal meg kell haladnia a forgalomban lévő CFA összegét. Szintén a konstrukció része az a szabály, hogy a frankzónán belül biztosítani kell a tőke szabad áramlását.
Borítófotó: Emmanuel Macron francia és Macky Sall szenegáli elnök. Gyarmatbirodalom másképpen
