ARABOKTATÁS
„Egy lépés előre, kettő hátra.” Lenin ismert dolgozatát követve gyorsan két lépést hátrált Jean-Michel Blanquer francia oktatási miniszter azt követően, hogy nemrég azzal rukkolt elő: „vissza kellene állítani az arab nyelv presztízsét”, s általánossá lehetne tenni az egyelőre csak választható tárgyat az iskolákban. Míg a tárcavezető szeptember 10-én még úgy nyilatkozott a BFMTV csatornának, hogy „bátorítani kell az arab nyelv oktatását a tanintézményekben”, alig telt bele két nap, s így torkolta le a kijelentését követő felhördülést: „Soha nem mondtam, hogy legyen kötelező.”
TRÓJAI FALÓ
Két év alatt ez volt a második pofon, amely az iszlamizáció és az egyre erősödő muszlim jelenlét kapcsán érte a francia közvéleményt. Még 2016-ban borzolta fel a kedélyeket – országos vitákat kiváltva – az Institut Montaigne, a tekintélyes francia think-tank tanulmánya. A szerző, Hakim El Karoui nem kevesebbet állított, mint hogy lehetséges egyfajta „francia iszlám” kialakulása. Éppen ezen írásra hivatkozva, a tanév első napjaiban pendítette meg az Emmanuel Macron politikáját következetesen képviselő és támogató miniszter, hogy mennyire praktikus e „nagy múltú és presztízsű” kultúra nyelvének a támogatása az oktatásban. Egyik fő érve mind neki, mind a francia „haladóknak” az, hogy a muszlim fiatalok radikalizálódását akadályozná meg a mecsetekben tanított arab nyelv becsatornázása ellenőrizhető keretek közé. A ravasz érvelés mögött ott van a trójai faló: ha az iskolások többsége ezt a nyelvet választja egy intézményben, akkor a (legkevésbé sem muszlim) francia gyerekeknek is kötelező lehet az arab betűvetés.
Vajon a francia oktatási intézményekben tanulók hány százalékát érintené egy ilyen reform? Némi bepillantást engedett a szigorúan őrzött adatokba El Karoui dolgozata: szerinte a tizenöt éven felüliek 5,6, a huszonöt év alattiak mintegy 10 százaléka követheti a muszlim vallást. Az adatok már két éve kiváltottak egy kisebb számháborút. Az Atlantico című lap a Pew Research kutatóintézetet idézte, melynek felmérései már 2010-ben 4,7 millió főre tették a franciaországi mohamedánok számát, míg a fent említett francia kutatóközpont hatmilliósra becsülte ezt az adatot.
GETTÓSODÁS
Az arab nyelv iskolai oktatása tehát választható ugyan, de annak általánossá, esetleg kötelezővé tétele legalábbis megosztja a társadalmat. Barbara Lefebvre tanár és közíró kerek perec kijelentette, hogy az arab oktatása nem tehető általánossá az elemi iskolákban. Laurence Sailliet, a konzervatív LR szóvivője hajánál fogva előráncigált érvelésnek, a probléma megkerülésének nevezte, hogy az arab nyelv iskolába integrálásával oldanák meg az iszlám terjeszkedését, míg a radikális Nicolas Dupont-Aignan (Debout la France) a France Internek nyilatkozva kirohant „az ország arabizációja és iszlamizációja” ellen. Louis Aliot a Rassemblement National (a volt Front National – a szerk.) részéről arra figyelmeztetett, hogy az arab iskolai oktatásának a kiszélesítése éppen az érintett fiatalok gettósodását gyorsítaná fel, hiszen meg sem tanulnák rendesen a franciát.
Az oktatási minisztérium adatai szerint a 2017/18-as tanévben országszerte mindössze 567 gyermek tanult arabul (is) az alsó tagozatban, 1500-an igényelték a kínai nyelvű oktatást, míg az elsöprő többség, 91,7 százalék választotta idegen nyelvként az angolt. A felsősök közül 11 200-an választották az arabot az előző tanévben.
Borítófotó: Emmanuel Macron francia köztársasági elnök. Az oktatáson keresztül iszlamizálna
