Már szeptember közepén, a Šarec-kormány beiktatásakor sem volt titok, hogy a koalícióban nem szereplő, a kabinetnek parlamenti szavazatokat ígérő Levica (Baloldal) szinte hihetetlen „zsarolási potenciállal” rendelkezik majd. Az állítás hamar, öt hét elteltével beigazolódni látszik. A Levica ugyanis továbbra sem hajlandó aláírni az egyébként már jóváhagyott megállapodását a kormánnyal, azt hangoztatva, hogy Marjan Šarec miniszterelnök nem tartja be az ígéreteit, egy köztudottan idegengyűlölő embert nevezett ki államtitkárnak, és nem akadályozta meg az állami támogatású kereskedelmi bank, az NLB privatizációját (amit egyébként az Európai Bizottság régóta követel). E két utóbbi kérdésben a levicások szerint a kabinet átlépte a „piros vonalat”, és további hasonló lépések esetén visszavonják a jelenleg még meglévő támogatásukat.
A kormányfő egyelőre nem tartja drámainak a helyzetet, pedig a bomba ketyeg, hiszen a közeljövőben esedékes költségvetési vita ‒ egyebek mellett a Baloldal által követelt szociális kiadások növelésével ‒ nagy problémát jelenthet a koalíciónak. Mellesleg még mindig nem csitult egy másik levicás botrány, amely azért robbant ki, mert egyes szélsőbalos képviselők a vállalkozói szféra megrökönyödésére megpendítették, hogy bizonyos területeken jót tenne az államosítás. A kilencvenfős szlovén parlamentben az ötpárti koalíciónak 43 szavazata van, s elvileg, de nem feltétlenül számíthat a két nemzetiségi képviselő – a magyar és az olasz – támogatására, ami még mindig nem elég az abszolút többséghez. Így a Levica kilenc mandátuma mindenképpen szükséges a kormányzáshoz.
Šarec gondjait a közalkalmazottak szakszervezetei is szaporítják, amelyek az előző kormány alatt lemondtak a bérfejlesztésről, hogy ne fékezzék a gazdasági növekedést, de most újraélesztették a követeléseiket: december elejére már be is jelentették az első sztrájkokat. A kórházi dolgozók érdekképviseletei szintén mozgolódnak, vezetőik ugyanis lesújtó véleményt fogalmaztak meg az egészségügyi tárcavezetővel folytatott tárgyalásokról. A miniszterelnök tehát igencsak kellemetlen helyzetben van, de persze számított rá, így több mint valószínű, hogy amolyan „olaszos módra”, pártok és érdekek mentén próbálkozik majd minden egyes esetben parlamenti többséget szerezni törekvéseinek. Tény azonban is, hogy a kisebbségi kormányzásban jártas olaszoknak sem sikerült ez mindig.
