„Legutóbb tavasszal dolgoztam másfél hónapot az idén, azóta abból élek” – mondta egy finteches startuptitán baráti borozás közben. „Igaz, nincsenek nagy igényeim” – tette hozzá szerényen. Miközben a múlt év vége felé sem erőltette meg magát túlságosan munkafronton, addig így is durván nyolcszor annyit keresett, mint aki az egész esztendőt végigdolgozta. Ezek az arányok jól érzékeltetik, hogy mekkora pénz van a digitális pénzügyi iparágban, s miért tartanak a sokszor hatékonyabb és olcsóbb fizetési, átutalási vagy akár befektetési szolgáltatásokat kínáló „felforgatóktól” a hagyományos bankok.
Ami pedig a részleteket illeti: Németországban kötöttek a legnagyobb arányban partnerséget a hitelintézetek finteches cégekkel a PwC nemrégiben publikált nemzetközi felmérése szerint. Itt a bankok 70 százalékának van élő együttműködése ilyen vállalattal, és csaknem négyötödük tovább tervezi ezt erősíteni a következő három-öt évben. A magyar pénzintézetek 43 százaléka dolgozik már most együtt finteches társaságokkal, s ezzel hazánk a 31 országot számba vevő lista középmezőnyében helyezkedik el. De erős a verseny: az így elért tizenkilencedik hellyel Magyarország olyan, hagyományosan fejlett pénzügyi kultúrával rendelkező államokat is megelőz, mint Luxemburg, Dánia vagy Japán. Érdekes módon Dél-Korea áll az utolsó helyen tizennégy százalékos együttműködési aránnyal, bár itt a bankok csaknem négyötöde szeretné erősíteni a partnerséget finteches cégekkel a jövőben. Ugyanakkor hazánkban is négy bankból háromnak áll szándékában együttműködni ezekkel az innovatív cégekkel középtávon.
Megállíthatatlannak tűnik tehát a negyedik ipari forradalom, a digitalizáció térnyerése a pénzügyekben is. A felmérésben megkérdezett hitelintézetek túlnyomó része tart attól világszerte, hogy a finteches társaságok miatt veszélyben van egy-egy üzleti területük és az abból származó bevétel. Összbevételüknek pedig csaknem a negyedére jelentenek fenyegetést a hagyományos pénzügyi szolgáltatásokat új alapokra helyező vállalatok.
A mobilfizetés a „trójai faló”, amelynek a segítségével ezek a cégek nagyobb szeletet hasítanak ki a globális pénzügyi szolgáltatásokból a kutatás szerint, elsősorban a banki kapcsolattal még nem rendelkező potenciális ügyfelek miatt. Ezzel egybecseng, hogy a megkérdezett hagyományos bankok több mint négyötöde szerint a fizetési szolgáltatásokat ügyfeleik már finteches társaságok segítségével (is) bonyolítják. Ezeket az átutalások követik, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokán a személyes pénzügyek kezelése áll. Jelenleg a vagyonkezelés esetében a legkevésbé valószínű a finteches vállalatok igénybevétele, feltehetően a kényes pénzügyi információk és a személyes tanácsadás bizalmi jellegének a fontossága miatt.
A közös érdek a kulcsa a „régi és az új világ” kooperációjának. A finteches cégeknek, miután fejlődésük kezdeti, startupos szakaszán túljutottak, már nem is annyira tőkére, hanem ügyfelekre van szükségük, míg a nagybankok haladni akarnak a korral, nyitni az újítások felé. De talán nem olyan gyorsan. A Financial Times tavaly októberben írt arról, hogy az Európai Bizottság egy vizsgálata alapján egyes lengyel és holland bankok összejátszhattak a finteches társaságok ügyféladatokhoz való hozzájutásának megakadályozására, függetlenül attól, hogy a kliensek erre engedélyt adtak-e vagy sem. Az ellenőrzés apropója az volt, hogy az EU szeretné elősegíteni az innovatív technológiát képviselő cégek térnyerését a lakossági banki területen, valamint növelné a banki ügyfelek kontrollját is saját adataik felett. Ezt erősíti a 2018-ban életbe lépő új uniós banki irányelv, amely kötelezővé teszi az európai hitelintézeteknek, hogy például az olyan nagy technológiai vállalatok, mint az Amazon vagy a Facebook, hozzáférhessenek a személyes adatokhoz, ha erre az adott ügyfél engedélyt adott. Ennek nyomán a teches társaságok személyre szabott fizetési vagy pénzügyi tanácsadási szolgáltatásokat tudnak majd nyújtani a klienseiknek.
A PwC kutatásában kitért arra is, melyik szektorból érkező vállalatok lesznek a jelenlegi pénzügyi rendszer legnagyobb felforgatói a következő öt évben. A válaszokból kiderült, hogy továbbra is a startupok bolygathatják fel a leginkább a status quót a pénzügyekben, bár nagy részük az ügyfelek közvetlen elérése helyett már inkább pénzintézetekkel való partnerségre törekszik. Őket követik a terjedelmes ügyfélbázissal és adathalmazzal rendelkező közösségimédia-, valamint internetes platformok, amelyek egyre újabb és újabb ügyfélkapcsolati csatornákkal s üzleti modellekkel hódítanak teret a piacon. A nagy infokommunikációs vállalatok és a technológiai cégek pedig gyors innovációs képességükkel törnek a hagyományos pénzintézetek babérjaira. Érdekes az e-kereskedelem területén működő cégek – mint az Amazon és az Alibaba – helyzete: ők is nagy ügyféladatbázisukra építve tudnak mindinkább személyre szabott termékeket és szolgáltatásokat kínálni.
Azonban a buktatóktól sem mentes a hagyományos és az innovatív világ egymásra találása. A PwC kutatása alapján a menedzsment és a vállalati kultúra különbségei okozzák a legnagyobb kihívást az együttműködés során. Ennek fő oka, hogy a hagyományos pénzintézetek a jól bevált fékek és ellensúlyok rendszerében működnek, ami komoly akadályokat gördíthet az innovatívabb folyamatok térnyerése elé, pedig ez utóbbiakat a piaci változásokhoz gyorsan alkalmazkodó, technológiai fölénnyel bíró és kevésbé bürokratikus berendezkedésű finteches cégek előszeretettel alkalmazzák. A tanulmány megállapítása szerint ezért a hagyományos bankoknak alkalmazkodniuk kell a következő években az új elvárásokhoz, főleg egyes, a munkavállalókat érintő stratégiai területeken, mint a vállalaton belüli karrierút megtervezése, a sokszínűségre való törekvés, a rugalmasság és a közösségi értékek támogatása.
