Felértékelődik a kelet-közép-európai régió

Mátrix
Az amerikai GDP növekedési üteme lassul, a Kínával folytatott vámháborúban puhulhat Washington álláspontja. Az EU szintén fékeződő bővülése felértékeli régiónk gyorsabb gyarapodását – nyilatkozta lapunknak Al-Hilal István, a Fidelity International magyarországi és romániai értékesítési igazgatója.

– Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) láthatóan leállt a kamatemelési politikával. Ez lélegzethez juttatja a többi ilyen intézményt is, többek között az Európai Központi Bankot (EKB), de különösen fontos ez a feltörekvő országoknak, például Kínának. 

– Fél éve még jóval több kamatemelést vártunk erre az esztendőre. A Fed monetáris szigorának a mérséklése hátterében több tényező is áll. Egyrészt az infláció nem tért vissza az Egyesült Államokba. Az olajárcsökkenés visszafogta az inflációs nyomást, továbbá a globális gazdasági növekedés lassulását szintén figyeli az amerikai jegybank. Japánban már-már recessziós jeleket tapasztalni. Kínában látjuk, hogy a korábban 6,5-7 százalékra belőtt bővülési ütemet hivatalosan is 6 százalék felé kommunikálják. A kínai adattal kapcsolatban megjegyezném, hogy a belső modelljeink alapján a hivatalosan közöltnél nagyobb lassulást látunk. A távol-keleti óriás gazdaságának a fékeződését a monetáris és a fiskális politika eddig sikeresen tudta ellensúlyozni. Különböző infrastrukturális beruházásokkal kiválóan élénkítették a gazdaságot. Fontos hangsúlyozni azt is, hogy Kína esetében a 6 vagy 7 százalékos gyarapodás az elsődleges szempont. Jobb a fenntartható 6 százalék vagy kicsivel a fölötti tempó, mint ha bezuhanna 3-ra. Sikereket értek el a hitellufi kezelésében és az árnyékbankrendszer visszaszorításában, valamint az ingatlanpiac túlhevülésének a megfékezésében is. Ennek azonban ára volt: a hazai fogyasztás ösztönzésének a visszafogása. A GDP-n belül a fogyasztás súlya az ázsiai országban harminc-negyven százalékos. Az USA-ban ugyanakkor hetven százalék körül van. Majdnem duplázni lehetne tehát ezt a részarányt hosszú, több évtizedes időtávon. Rövid időszakaszon azonban nehéz motiválni ezt az átállást. A mögöttünk hagyott pár évben a kínai fogyasztást kiszolgáló vállalatok részvényeinek az árfolyama nem menetelt. Az elmúlt öt esztendőben azért ezeket a típusú befektetéseket meg lehetett lovagolni, az utóbbi két évben viszont nem teljesítettek jobban, mint az általános részvényindexek. 

– Trump elnök adócsökkentési programjával egy érett gazdasági ciklusra húzott rá még egy-két évet az Egyesült Államokban. Mi lesz ezután?

– Az adóreform befolyása valóban kitart még egy ideig. Tavaly 2,8 százalékos volt az amerikai GDP növekedése. Erre az esztendőre pár hónapja még 2,2-et vártunk, jelenleg nem lepődnénk meg, ha a bruttó hazai termék nem érné el a 2 százalékot. Ez az élénkítő csomag kifutásának a hatása. További fontos tényező, hogy a pénzügyi kondíciók az elmúlt időszakban szigorodtak, ennek a hatása a jövőben is érezhető lesz. 

– Az amerikai–kínai vámháborút mennyire lihegték túl? Az USA tényleg kész bármit feláldozni azért, hogy megállítsa a világhatalmi dominanciára törő távol-keleti óriást?

– A vámháború több hullámból állt. A harmadik már néhány cégnek is fájt, és nem csak kínai vállalatoknak. Az elemzők többsége szerint puhulni fog az amerikai álláspont. A retorikai hatást célszerű elválasztani a tényleges intézkedésektől. Nem számítunk arra, hogy a vámháború nyomán világgazdasági recesszió következne be. A konfliktus körüli felhajtás, a bizonytalanság többet árt a gazdaságoknak, mint maguk a büntetőintézkedések. Viszont van olyan autógyártó, amelynek a beszállítói már gondban vannak. Míg mondjuk tíz százalékkal emelkedtek az árak a vámok hatására, azt át tudták hárítani a gépkocsi-előállítóra. Többet azonban nem nagyon lehet, mert az már a nyereségességére mér komoly csapást. 

– Mi a helyzet Európával ebben a háborúban? Számomra úgy tűnik, nem tudja eldönteni, hogy Amerika vagy Kína pártjára álljon-e. A nagy német autógyárak szenvednek, Németország gazdasági növekedésével kapcsolatban komoly problémák mutatkoznak.

– Az USA-ban a legnagyobb hatású tényező Trump. Az öreg kontinensen összetettebb a helyzet. Felbukkannak politikai kockázatok, jelenleg például az EP-választás ilyen. A brexit egyaránt képvisel politikai és gazdasági rizikót. A feltörekvő piacok is kockázatot jelentenek. Ezekbe az országokba háromszor annyi az EU kivitele, mint Nagy-Britanniába. Ennek alapján a brexit sokkal kisebb kockázatot jelent, mint a feltörekvők lassulása. Az autógyártók óriási állományokat adnak el Kínában, az ottani gépkocsipiacon évi huszonötmillió jármű kel el. A közelmúltban viszont ez a szegmens két számjegyű mértékben, több mint kétmillió darabbal csökkent. A feltörekvő piacokon megnyugvást hozott, hogy a dollár nem erősödött tovább. Az európai export is megnyugodhatott volna, de beütött az ázsiai autószektorban bekövetkezett megtorpanás. 

– A pénzügyi válság óta futószalagon jönnek az európai krízisek. Adósságválság, brexit – sorolhatnánk. Mintha az EU nem tudna jó válaszokat adni a kihívásokra. 

– Az európai hangulatindexek az elmúlt két hónap kivételével jó kedélyállapotról számoltak be. Nem volt rossz a helyzet. A kontinens részvénypiacát alulértékelték. Amerikát túlárazták, Európa olcsó volt – főleg dolláralapon. A sorozatos szembeszél persze kétségtelenül jelen van. De akadnak kedvező jelek is. A munkanélküliségi ráta a tíz százalék fölötti szintekről benézett nyolc alá. A fogyasztási szektor viszonylag jól beindult, elkezdődött a hitelezési expanzió. De persze jöttek sorra a pofonok: a görög krízis, a periféria államainak adósságválsága. A Fed pont akkor kezdett el szigorítani, amikor beindult volna az európai növekedés. Ugyanakkor igaz az is, hogy az infláció nem szabadult el, vagyis nincs szükség arra, hogy az EKB szigorítson. A kép tehát nagyon vegyes, de lejtmenetről még nem beszélhetünk. Ebben a helyzetben viszont felértékelődik a kelet-közép-európai régió, lendületben vagyunk, erős a gazdasági bővülés. Európával kapcsolatban a legnagyobb kérdés, hogy bekövetkezik-e a recesszió, vagy sem. Vannak olyan államok, amelyek GDP-je vészesen lelassult – ilyen például Franciaország vagy Németország –, de legalább valami enyhe gyarapodás még látszik. A gazdasági ciklus jelenlegi szakaszában a lelassuló eurózóna fél-egy százalék körüli bővülése nem tekinthető olyan nagyon rossznak. 

– Az EKB nincs rákényszerítve, hogy kamatot emeljen. Ez a nem eurózónatag uniós államok jegybankjainak – például az MNB-nek – lehetőséget teremt arra, hogy továbbra is folytassák a nagyon laza monetáris politikát.

– Valóban, ha a Fed folytatja a kamatemeléseket, és az EKB is elkezdi ezt, nagyon nagy nyomás nehezedett volna a forintra. Az MNB feltehetően emiatt kezdett el verbálisan kommunikálni, nyugtatta a piacokat, ami hatásos volt. 

– A 2017-es kegyelmi állapot után tavaly visszatért a kockázat a tőkepiacokra. Mennyire volt nehéz visszaszoktatni erre a befektetőket?

– A hazai befektetők felé is folyamatosan kommunikáltuk, hogy a volatilitás visszatér. 2017-ben a részvénypiacok ingadozása kisebb volt, mint a kötvényeké. Világos volt, hogy ez egy rövid távú piaci anomália. A tőkepiacok volatilitását mutató VIX index 2018 februárjában és decemberében is 35 fölé ugrott, 2017-ben szinte végig 10-15-öt mutatott, ami -extrém alacsonynak számít. Csak összehasonlításként: a 2008-as szint 80-90 körül volt. A jelenlegi normálisnak számít. A befektetők memóriája meglehetősen rövid távú, megszokták a tavalyelőtti kegyelmi állapotot. Újra meg kellett tanítani őket az alapokra: defenzív stratégiákat szükséges alkotni, ugyanakkor mind kötvény-, mind részvényoldalon aktívnak kell maradni. Ez az aktív alapkezelés lényege. 2017-ben ez nem működött, mert szinte bármibe fektettek, az ment fölfelé. Az aktív alapkezelők nem is szerették azt az évet – a jó nominális hozamok ellenére –, mert nehéz volt megverni a piacokat. A kevésbé minőségi eszközöket is két kézzel vették a befektetők. Egy esztendővel később viszont az aktív alapkezelők már szuper évet könyvelhettek el: végre újra számítottak a fundamentumok. A februári és a decemberi tőkepiaci megingásnál a részvénypiacok tíz-húsz százalékot estek. A multi-asset portfóliókat viszont ellenállóvá tettük, így az igazán aktív alapkezelők relatív sikereket könyvelhettek el. 

– Minden időszaknak megvan a maga befektetési divatja, trendje. Mostanában sokat hallani az úgynevezett ESG (environmental, social and governance)-alapokról, amelyek a környezetvédelmet, a fenntartható fejlődést, a társadalmi felelősségvállalást szem előtt tartó vállalatokba invesztálnak. Magyarországra mikor érkezik el ez a trend?

– Az európai befektetési világban az ilyen típusú alapok a skandináv és a Benelux államokban lettek először népszerűek. Sok német és svájci, az utóbbi időszakban számos osztrák ügyfél is elkezdett érdeklődni irántuk. Jelen pillanatban Magyarországon még nincs túl nagy kereslet erre. Ugyanakkor ez egy dinamikusan fejlődő új megközelítés, így nálunk is lesz igény iránta. Terveink között szerepel egy termékcsalád bevezetése a hazai piacra, amit el is kezdtünk a víz- és szemétgazdálkodási alapunkkal. 

 

NÉVJEGY

A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán, az EU-s üzleti tanulmányok szakirányon szerzett MSc-diplomát 2004-ben. 

Ezután pályakezdőként csatlakozott a Citibank Management Associate lakossági programjához, amelynek az elvégzése után a wealth management üzletág termékmenedzsment-csapatában a lakossági számlák, betétek, strukturált termékek és a befektetési alapok területén dolgozott. 

2008 és 2012 között a Pioneer Alapkezelő Zrt. (Pioneer Investments) termékfejlesztési és wholesale-vezetőjeként tevékenykedett. 

2012-ben csatlakozott a Fidelity International bécsi irodájához, ahonnan a vállalat a Közép-Európában történő terjeszkedését folytatja. 

2018 óta CFA-oklevéllel rendelkezik.